pillangó szállt le
rég-szomorú vállamra:
boldogságfutár.
*
feltámadt szívem.
nem három nap után, de
tán így is jó lesz.
*
tenyerembe vájt
szó: magány. itt az idő
halványítani.
*
a boldogság egy
hazug illusztráció
szívem könyvében.
*
gombot varrok a
hiábavalóság sza-
kadt kabátjára.
hiábavalóság sza-
kadt kabátjára.
*
feketéből és
szürkéből fess meg, csak így
szeret a vászon.
*
ősz csókol álmot.
felébredek. már tél van.
rohadt íz számban.
*
cseresznyevirág
hull elmúlni sosemvolt
álmunk szívébe.
*
arctalan senkik
az idő vak múltjában
ezek vagyunk mind.
*
álmaink vajon
haragból törnek széjjel
vagy szeretetből?
*
kíméletlenül
fúj a változás szele;
hogy túléld: szeresd.
*
tavasz, nyár, ősz, tél.
az élet kereke csak
forog… tavasz, nyár…
*
figyeld a semmit,
mily szomorú, mély árva;
csendben virágzik.
*
néma daru száll
elfeledett idők közt:
emlékeket gyűjt.
*
nyári alkonyat:
két szív legelső tánca.
legszebb elmúlás.
*
kapaszkodó, torz
sors próbál karmot szülni,
hogy beléd marjon.
*
lelked többé nem
röppen fel árnyékából
eggyé vált vele.
*
ne sikíts, kérlek,
mikor szívedet vésem:
megszokhattad már.
*
kacagó felhők
keringőznek az égen
együtt a széllel.
*
napsugár altat,
súgja virágainak:
holnap is jövök.
*
árva kőszikla
sóhajtva hasad ketté,
szíve már csak por.
szépek!
VálaszTörlés