pehely

ezekkel pályáztam a Napkút kiadó haiku pályázatára, de nem voltak elég jók
sebaj, nekem tetszenek :)

1
télbe fordultál.
szívemben jégvirágot
bont az elmúlás.

2
törni sem tudok.
mint dunyhából a tollak,
apránként hullok.

3
mint pipacsok közt
Dorothy, hópelyheket
vár fáradt szívem.

4
havazik bennem.
ha véget ér, megszűnök,
hiszen: szívpelyhek.

5
meghalni szépen,
mint hópelyhek olvadnak
betonon, csendben.

6
messze még a tél
csak álmaim hullnak, mint
precíz hópelyhek.

7 - szükségem van rád

ki fogja nézni
hogy kapom el nyelvemmel
a hópelyheket?

8 – illúzió

hóesés közben
ártatlanok lehetünk:
szép illúzió.



9 - hó

lehetne kék hó,
egy kicsit úgy éreznénk,
az égen járunk.

10
tudom, mire vágysz.
felhívtalak, de a tél
felelt: akkor se.

11
cseresznyevirágok közt haldoklom. elmúlás jelképével elmúlni.
szép. és hideg. moccanni sem bírok, testem felett már nem rendelkezem.
egy könnycsepp szalad végig orcámon, vállgödrömig jut, ott megül csendben s már ő is csak remeg. árnyékom is elhagyott már, igaza van. fázni egyedül is lehet. az idei tél korán érkezett. miért pont te hoztad el? lassan szállingózni kezd a hó is, a pelyhek, mint álmaim, hullnak csak egyre, fáradt arcomra simulnak. fájdalmam távoli emlék. már nincsenek szavaim (neked) sem.

télbe fordultál.
szívemben jégvirágot
bont az elmúlás.

elmaradva

pár vers/írás az elmúlt időszakból

megint kopik a lakkom. már látszik a hiányod.
fekete folt virít levakarhatatlanul. fehér? az rég volt.
nem érzem, csak ránézni fáj.
tövig rághatom, maradsz, mint halottban a csend.
a bőrt tépdesem. vörösbe vált a fakó bőr.
én meg csak húzom tovább,
keresem gyökered, hogy kitéphessem,
ne kelljen folyton minden körmömet újrafestenem.
aceton helyett vérben fürdik a vatta éjjelente.
mert szeretem, hogy egyáltalán van mit lefednem.

*

hóangyalkát akartam csinálni, de sár volt.
véresre kaparom a hideget szívemben,
mégsem tűnik, csak szorong bennem,
mint az éjszaka Pestben,
mint árnyék a vízen.

hóangyalkát akartam csinálni, de sár volt.
részegre töri magát a múlt kezemben,
megmaradt darabjait szorítom görcsösen,
mint hollók álma a színeket,
mint áruló ajkat a szégyen.

hóangyalkát akartam csinálni, de sár volt.
leköpöm a tükröt, s a falat verem,
ócska fájdalom, egyre csak lüktet,
mint egy mólón felejtett élet,
mint egy ok nélküli félelem.

hóangyalkát akartam csinálni, mert havazott.
jobb szerettem, míg csak sár volt.

*

késő van. elfolyni volna jó, mint egy szürrealista zsebóra,
a ketyegést átmenteni egy jobb helyre, jobb időbe,
a fedélbe pedig csak annyit gravíroztatni: rögtön jövök.

Nem vész el

Két posztot töröltem. De lementettem magamnak a hozzászólásokkal együtt.
Nem felejtek.
Köszönöm.

Lassan ideje lesz összeszedni magam és csinálni tovább a blogot. Meg a mindent.
Például az antológiát.

Az első Moly-antológiát, ami már ott tart, hogy jövő héten megy a  nyomdába!
November óta szinte napi 24-ben ezen dolgoztam (dolgoztunk), nem kevés energiaital fogyott el, ezres nagyságrendű üzenet került váltásra és áldozatul esett néhány idegszálam is.

És még nincs vége, nagyon sok dolog van még vissza.
De rendületlenül csináljuk! Ezúton is köszönöm mindenkinek a támogatást!

A hónap tartogat még a számomra néhány mozit, egy überbrutálnak ígérkező Rájátszás-koncertet, hosszú, melós napokat, felkészülést a könyvbemutatóra, hazalátogatást, talán egy rádiós felvételt is, és néhány, remélhetőleg jó könyvet.
Szerintem teljesen korrekt a dolog.