2013. július 9., kedd

Vegyes versek 2.


Nélküled…
Nem.
Így nincs értelme.
Veled…
Nem.
Így reménytelen.
Együtt…
Nem.
Így túl szép lenne.
Kérlek…
Nem.
Így csak nevetséges.
Figyelj…
Nem.
Így nem lehet.
Tudod…
Nem.
Így felesleges.
Szeretlek…
Nem.
Így nem merem.
Mással…
Nem.
Így nem megy.
Viszlát…
Nem.
Így sem megy.
Feladom…
Nem.
Így nem tehetek.
Elfelejtem…
Nem.
Így sem tehetek.
Elfogadom…
Nem.
Így nem élhetek.
Hazudok…
Nem.
Így csak elveszek.
Bántlak…
Nem.
Így érzéketlen.
Tűrnélek…
Nem.
Így nem menne.
Bármi…
Nem.
Így lélektelen.
Megszelídítenélek…
Nem.
Így nem engeded.
Pedig…
Nem.
Így nem hiszel.
Tényleg…
Nem.
Így sem érdekellek.
Fájsz…
Nem.
Így is bántasz eleget.
Álmodlak…
Igen.
Talán így lehet.
Remélek…
Igen.
Csak így lehet.
Szeretlek…
Igen.
Csak így tehetek.
Nem írok…
Igen.
Így minek.

***

Szívembe fagyott a bánat
s nem vár többé tavaszt
elhulltak haldokló álmaim
eliramlottak hiába-reményeim
elfáradt minden sajgó-sóhajom,
könny, mit ejtek, csak illúzió
szépen festett maszk vagyok, s
mint madár a viharban, kitartok,
hogy szenvedhessek, átéljek kínt,
mert csak így tudnálak nem érezni
más fájdalom tán enyhet tudna adni
(más boldogság? ha tudnék hinni…)
de túl sok, túl erős s túl minden vagy
még mindig te fájsz a legjobban
így hiába szeretnék lélekig ázni,
nem tudok, s már az eső sem a régi.

***

szomorú füstként szállok
zongoraszó álmán tova, s
engedem hulló könnyeim
ráfagyni szelíd csókodra;
lázas sóhajként zuhanok
a remény fáradt kútjába
s mint néma esőcseppek
hullok a zord idő arcába;

magányos füstként illanok
el a makacs semmi ködében
s elveszek közönyöd édes,
taszítva ölelő börtönében;
sötét sikolyként bukok el
lelked groteszk tükrében,
s mint valami ritka szeszt,
szomjazlak mégis egyre;

haragos füstként kavargok
felszínén holt tengeremnek,
s úgy pereg le fájdalmam,
mint sápadt homokszemek;

szerelmes füstként tűnök
el vágyam alkonysugarában,
s színeimet hátrahagyva
simulok az örök éjszakába;

***

Kívánlak hétfőn:
magamban s magamon,
ölelni, mint
legféltettebb álmot,
Vágylak kedden:
elveszni valódban,
csókolni,
érezni rajongva,
Álmodlak szerdán:
hogy mellettem vagy,
mert elférsz,
így könnyeim alhatnak,
Gyűlöllek csütörtökön:
hisz nem vagy nekem
mégsem,
s küzdök, de vajh minek,
Imádlak pénteken:
mert makacsul remélek,
hiszek,
s bármit… éretted,
Csodállak szombaton:
hogy nem vagy tökéletes,
én mégis látom
tennen tökéletességed,
Vigyázlak vasárnap:
hogy maradj szívemben
még egy hétig,
csak még egyre, egy újabbra,
mert…
Szeretlek minden egyes nap.

***

És te
merrejársz?
tudod
nagyon finom voltál, köszönöm
ja, hogy
mivanvelem? semmi
mondanám, hogy
kit érdekelnek a dátumok
de akkor hazudnék;
téged meg
nem igazán érdekelt
tudom én
pedig milyen boldog voltam, az tényleg ünnep volt
jó lenne egy
véges sok
vagy csak
egy igazán gyönyörű estén szeretnék újra egy szentimentális közhely lenni a szádban
mert
pusztulok nélküled, ez van a szívben
nem tehetek róla, és arról sem, hogy
csak törni tudok, szökni nem
de nem is akarok
már
tenger
mindegy.
(Simon Márton: Dalok a magasföldszintről című verseskötetéből felhasznált szavakkal, kifejezésekkel írt vers, amit tekinthetünk parafrázisnak is, de lényegében az ő szavait csak kölcsönvettem "lehetettvolna" miatt. - Amúgy meg van egy nagyon vicces dolog is ezzel kapcsolatban, de azt megtartom magamnak.:))

***

Mint hulló álom könnyes sóhaja,
Elvérzek szerelmed dac-viharában;
Lopott csendpercekben török össze,
Látva: elférsz, mégsem vagy mellettem;
Erjed az idő s részeg minden pillanat,
Tűzzel fércelem magamhoz a fájdalmat;
Térben távol, szívben sohaközel vagy,
Elférni mellettem, tudom, nem akarsz,
Mégis marja szívemet a haldokló bánat.

Elfogy éltem a semmi fojtó árnyékában,
Láz vagy nekem, kín, őrjítő kárhozat;
Felejteni? a szerelem nem így él s hal;
Égjek bár zsúfolt máglyáján a magánynak,
Reményem kitart közönyöd maró lángjaiban;
Suttogása lelkemnek tán szívedig is elér,
Zárat nyithatnak szavaim: mellettem elférsz.
(Ez pedig egy akrosztichon vers, Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz című regényének címére. Ehhez készítettem egy kis festményt is, ráírtam a verset és odaadtam az író úrnak, jeleztem, hogy a vers nem neki szól, csak az ihlető volt, de remélem, tetszett neki.:))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése