magányos hajnal
ébreszt, utánad kihűlt
lepedő nyugtat.
*
csak a szívem tört
össze szép csendben. nincs baj.
ideje volt már.
*
csak egy könnycsepp volt,
oly könnyen törlöm le, mint
ahogy elhagytál.
*
boldog csendben tán
nem is a tavasz múlt el,
hanem mi ketten.
*
megfagyott szívem
szíved telében. olvad
már, csak nem ki. el.
*
bánatba fulladt
múlt tükrébe pillantva
óvatlan lelkem.
*
emlékeimnek
álmodtam egy világot:
szép, fájó, halott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése