2013. július 2., kedd

Hatszavasok 4.



A Hősök terén sétáltam. Apura emlékeztem.

*

minden egyes nappal jobban vágyódom „bárhovább”

*

nem félek a haláltól. magamtól félek.

*

írhatnék vidám dolgokról. de nem akarok.

*

szomorú emlékeit belém szőtte az idő

*

mélységes mély a magány múltja. láttam.

*

higgyenek boldognak, legalább nekik ne fájjon

*

tétova vágyak, reszkető álmok árnyékában szorongok

*

előttem csak a semmi van. átjutok.

*

terveim, céljaim: élni hagyni a vágyaimat

*

néha az fáj, hogy nem fáj

*

csöndben ragadtak ki nem mondott szavaim

*

úgy vagyok szerelmes, ahogy a verseim

*

fényképekbe zártam boldog pillanataimat. gyorsan átnézhetőek.

*

törött tükrök álmaim. minden éjszaka elvérzek.

*

elmosta az eső öngyilkos lépteim nyomát

*

arcomra fáradt mosolyom, elaludt hiábavalósága árnyékában

*

elhagyatott vagyok, mint szőnyegben ragadt tűlevél

*

hasábokba rendezhetsz, tördelhetsz, de sosem menthetsz

*

hóangyalkát akartam csinálni, de sár volt

*

míg végigégett a füstölő, elmentem berúgni

*

ne nyisd ki szívem ablakát. megfázhatsz.

*

két álom közt elhagytam a valóságot

*

magányos dolog az írás. épp ráérek.

*

azt mondták, írjak vidám hatszavasakat is: 

néha álarc nélkül is tudok mosolyogni

*

álmaim homokvárát széthordta a szél. hagytam.

*

egyedül maradni a csenddel és önmagaddal

*

mosolyokat fújtam léggömbökbe, hajléktalanoknak adtam őket

*

örök naplemente szívemben. irigyelhetsz, kis hercegem.

*

a boldogság valahol elhagyhatta a címemet

*

üres padot fényképeztél. már rég elmentem.

*

szívem súlya alatt meghajlott az életem

*

az én falamban elfelejtendő emlékek laknak.

majdnem olyan félelmetes, mintha patkányok lennének.

*

cseresznyevirágok közt haldoklom. elmúlás jelképével elmúlni.

*

unalomba fulladt közhelyeket restaurálok éjfél után

*

vágyálmokba takarózom éjszakánként, nehogy magányom megdermesszen

*

csendben tűröm szívem törését, én akartam

*

padlómon vak november iszonyt sző árnyékomból

*

hátra sem nézve elmenni. képes lennék.

*

elviselhetetlenül könnyű létem. ijesztő. inkább elejtem.

*

puszta földek farkasai hallgatják setét dalomat

*

éjjel sírok, hogy nappal mosolyogni tudjak

*

táncoltam már az ördöggel sápadt holdfénynél

*

barátok nélkül fűző nélküli cipő vagyok

*

inkább a sötétséget szeretem. jobban ismerem.

*

egy reménysugár. nincs színe. csak érzem.

*

nem bírom elviselni az emberek érintését

*

álmomban három halál voltam. nem hibáztam.

*

ha jól értettem félre, akkor köszönöm

*

magamhoz ölelem a boldogság illúzióját. megteszi.

*

Elhagyom álmaimat, mielőtt még csalódnánk egymásban.

*

Boldogság(om): érdeklődés hiányában, bizonytalan ideig: zárva.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése