Versek 4 szóból

Van a molyon egy zóna, Versjáték 4 szóból címmel.
A lényege, hogy megadunk 4 bármilyen szót, amiből verset kell írni. A megadott szavakat tovább nem lehet ragozni, toldalékolni, úgy kell felhasználni őket, ahogy vannak. Aki elsőként ír verset, az adhatja az új szavakat.
Na, ebből hoztam néhányat. A témák igen "változatosak", horror, szerelmes, mesés, érdekes humorú. Ez vagyok én. :D A megadott szavakat dőlttel jelzem, azokat kellett felhasználnom. Jó olvasást, jó szórakozást! :)

Hercegem

Vedd vérem, mint forrásvizet,
hűsítsen, nyeld el mindet,
papírhajón bocsásd testem
a tovatűnő öröklétbe.

Csak szemem takard el
méregzöld tölgylevéllel,
meztelen, fakó testemet
izzó szélbe öltöztetem.

Holdfénnyel festem fürtjeimet,
tengervíz táncol emlékeimen,
a sötét az új kedvenc színem.

S már holtként álmodok arról,
egy új életben hogy adom
magam neked – örömest – újból.

*

most beléd bújok,
mint árva tökfaragó,
bölcsőt vájok a bal pitvarba,
elringat a gyertya lángja,
csokit vagy csalok,
könnytől rázkódom,
te vagy a jelmez,
jönnek a szellemek,
ne fedj fel, rejts jól el,
benned kuporgok meztelen,
bordáid közt faragok
egy sosemvolt holnapot,
igyál egy kis bort, megfürödnék,
nyughatatlan testem fél,
hogy kivetsz magadból,
s egyedül maradok,
engem nem altat az éjszaka,
örökre elvesző áldozat,
ez lesz belőlem, ha nem szeretsz,
halloweeni árny, kinek nem öltözik senki sem


*

Arcomra tetováltatom párnám lenyomatait,
poros kirakatokat bámulok hajnalig,
a nap csak a talpam alá tűz,
rajtam kacag a szomorúfűz,
elvitelre üres dobozt kérek,
kietlen tájképpel nevezek
a bőség című festménypályázatra,
nagyot harapok egy nem létező almába,
az elhalkuló tömegben
még hangosabban tapsolok,
levágott körmeimet simogatom,
tényleg gyűjtenem kellene őket,
a kopogó esőben keringőzöm egyedül,
betonon egymásba olvad víz és könny,
nekem ne magyarázd, mi a sivár,
álmomban mindig belém mar egy vad sirály.

*

" Fáztam eleget
az utcák kövén,
falhoz dőlve
rád vártam én."

Hoztál meleget,
tüzet szívedben,
az utcán fényárban
úszott életem.

Álmodtam egy
boldog életet
mindkettőnknek,
mégis elveszett.

Ahogy gyerekkorunkban
egyre lassabban
pattogott a labda,
úgy jött ránk a sötét.

Nincs hova dőlni,
ülünk álmunk romjain,
a parázs tán kitart,
míg újra kisüt a Nap.

*

Tegnap Afrikában jártam,
csak egy fáradt makákót láttam,
bambusznádat nem találtam,
pedig a KFT azt mondta.
 
Számold a majomkenyérfákat,
súgta egy feketelábú macska,
így hát addig számoltam,
míg a kék fényt meg nem láttam.

Mikor magamhoz tértem, fáztam,
jegesmedvék tangóztak a hóban.
Az az érzésem, kicsi Toto,
hogy már nem Afrikában vagyunk.

*

Mosolygott a színpompás őszi erdő,
az avarban egy kis sün lődörgött,
zaklatott volt, mert aznap még nem ivott tejet,
majd az erdőtündér segít nekem!,
csillant fel kis szeme, s azonnal elővette
színes ceruzáit, miket tarisznyájába tett.
Volt ott minden más, bélyegek, ragasztó,
préselt falevelek, papírlapok, gombok,
bolti és madártoll, cukorka, tobozok.
Megpihent egy fa mellett, s illatos, meleg,
mézes tejet rajzolt piros pöttyös bögrével
egy hajnalillatú papírlapra, mit bedobott
a kedves erdőtündér Kívánságok non-stop
feliratú postaládájába.
Most már csak várnia kellett, hogy jogos-e
a kérelme, napi tejadagjának elnyerésére.
Az erdőtündér mindig jóságos kedvében volt,
s ismerte jól a kisállatot, feledékeny volt,
az bizony, hiába szereti a finom, meleg tejet,
sokszor csak az otthontól messze jutott eszébe,
hogy bizony kimaradt a reggeli erőtej-levese.
Ilyenkor Sas bácsi reggelizője felé vette útját,
ahol még fahéjas kakaóport is kapott néhanapján,
de ma betegen feküdt otthon a tollas jószág.
Tudta ezt az erdőtündér is, délután majd meglátogatja,
de most hatalmas, jóságokkal teli konyhájába szaladt,
feltette melegíteni a tejet, s közben ő is megkívánta.
Felkészül a napra, sok kívánság lesz újra,
de ő ezt egyáltalán nem bánja, hisz szíve hatalmas.
Mohafolt tisztítása a bundából, diótörés,
szárnyfonás, vetési tanács, kuglófsütés.
Bizony, nem igazi tündér volt ő, csak nevében,
tapasztalt, vénséges vén, végtelenül kedves tapsifüles.
Mindenkinek szívesen segített, bár volt olyan nap,
mikor legszívesebben ő is csak lábat lógatott volna.
Mire idáig jutott, a tej is felmelegedett, s behívta
a kint várakozó kis sünit, tejezzen társaságban.
Jutott a tejbe méz s fahéjas kakaó, némi tejszínhab,
s boldogan kortyolták el, míg kint a napsugarak
vidáman kergetőztek a színpompás, őszi avarban.

*
Idegen macskakövek kopogása,
szökik a múlt az alvó városból,
csak a csend fénylik a padokon,
menekülök, ahogy évek óta.

Alvászavar. Nekem régi cimbora,
az árnyaktól mindig tartani kell,
ezért figyelem árgus szemekkel
mindenhol a mélysötét zugokat.

Elmém, mint precíz kártyavár,
egy nap úgyis maga alá temet,
csak remélni merem, sírkövem
legfelső köve a pikk ász lesz.

*

Egy piromán petymeg felgyújtott egy erdőt,
persze mindezt csak képzeletben,
miközben majszolta a libatepertőt,
hisz ez a kedvence eledele.

Önző egy állat, mi tagadás,
de kárt nem tenne a természetben,
gondolattal játszani szeret, ez nem vitás,
de inkább öngyújtójára mered.

Nap végére lecsendesül az erdő,
halvány fény pislákol csak, egy tóparton,
de hamar sötétbe vált minden talpalatnyi föld,
kicsi petymeg álmodik tüzes hullámokról.

*

Egy angliai kisvárosban
eltűnt néhány tisztes polgár,
hiába kutattak mindnyájan,
nem találtak megoldást.

Augusztusban járt az év,
mikor hívás érkezett az örsre,
a régen bezárt szálloda mellett,
kartondobozokból folyik a vér.

Nincs szó, mi leírja, mit találtak,
évezredes rejtély bukkant újra fel,
maga a rettegett farkasember,
vége-hossza nem lesz a tanácskozásnak,
hogy fogják el az ősi ellenséget.

…

December volt, sűrűn hullt a hó,
s az éjbe hideg vonyítás hasított.

*

Nekem már a visszhang sem válaszol,
kiűztek otthonomból a vámpírangyalok,
menekülnék, de mindenütt vérvörös szárnyak,
szívemben nem marad más, csak torz árnyak,
a félelem kúszik, legalább a partot érném el,
rettegik a vizet, ott már nem követnének,
de hiába próbálom, nem egy hajó ringat el,
még hallom, a sugdolózás miről megy:
kié legyen az első csepp vérem.

*

Hölgyem, az ön kimonója
kissé rövid, nem gondolja?
Szinte már nem is takar,
tudom én, hogy mit akar,
de nem pártolom ezt,
kérem, ne közelítsen,
ó, kegyed mily vérmes,
kedvemre való, nem,
ez rémes, hagyjon,
ne, azért ne sírjon,
félsiker, mondjuk így,
igazán nem tehet róla,
engem várnak haza,
előtte pedig megbeszélés,
kérem, orcája oly becses,
ne csúfítsák vad könnyek,
letörlöm, hagyja, így,
csodaszép, most már
tényleg mennem kell,
ne, csak le ne vegye,
istenem…
szólok az embereimnek,
majd elodázzák rövid
megbeszélésem,
ez most egy kicsit
hosszabb lesz, úgy érzem...

*

Kedves uram, jólesne egy bikacsök?
Esetleg egy finom, édes habcsók?
Ha otthona messzi Karakószörcsök,
ajándékom még egy hab nélküli csók.

Kedves uram, jól jönne egy tárogató?
Esetleg egy finom, édes grillázs?
Ha kedvenc televíziós műsora a Dáridó,
ajándékom még egy masszázs.

Kedves uram, izgatja a selyemzsinór?
Esetleg egy plüssel bevont bilincs?
Ha nem fél kioldani egy kimonót,
ajándékom még egy pajkos kincs.

Kedves uram, önnél a rím meghonosodott?
Esetleg egy plüssel bevont kerevet?
Ha szereti az esti, holdfényes játékot,
ajándékom meztelen versbe öltöztetem.

*

Őszköpülő hajnal dereng a tejköpülő udvarában,
köpönyegéből – a karbonszálasból – csobbanva
szökik az éjszaka megmaradt sötét zugokba, várva,
hogy ismét ő legyen az égen a paletta fő színárnyalata,
küszködésüknek csak a felkelő nap a tanúja,
mindkettőjüket elhalványítja néhány nyáridéző órára .

*

Zegzugos hajnal,
kopog egy angyal,
visszatalált a múlt,
hellyel kínálom, fúj
a szél, az ő haja
mégis mozdulatlan,
becsukom az ablakot,
halljam, mit mond,
bár nem akarom,
tudom, megint
könnyeket hozott,
teával kínálom,
s csak hallgatom,
szívemből vér
csörgedez,
ajkamra szárad,
s csak mosolygok,
évtizedekig marad,
vájja belém a múltat,
angyalhaja maradt,
enyém őszbe fáradt,
elkorhadt az ablak,
könnyedén kisuhan,
engem otthagy,
kinézek a világra,
nem változott,
talán csak egy
rossz álom volt,
de arcomon a
rozsdamosoly,
mely vérrel
itatódott,
már nem törölhető le,
jobb lesz, ha megyek,
s angyal leszek én is,
friss vérrel tán
lemosható mégis.

A földre csak
egy régi ablak-
szárny zuhant.

*

Reggel a metrón ukulelét pengetett egy zerge,
mindenki morgott, csak a kispuma nem,
mancsában a reggeli palacsintával,
tágra nyílt szemmel figyelte,
tetszett neki a hangszer hangja,
s így dorombolva evett.

A következő megállónál leszállt a zerge,
de kispuma nem szontyolodott el,
mert felszállt egy paranormális kecske,
s míg a többi állat a kocsi végében reszketett,
kispuma vidáman pofozkodott a mekegővel,
az hálás volt neki, végre játszott valaki vele,
kebelbarátom, mekegte, mikor leszállt a Deák téren.

Kispuma szomorúan utazott tovább,
nem volt már többé vidám társaság,
savanyú állatok bűzlöttek vele,
leszállt hát előbb, mint tervezte,
s a felszínen nyargalt munkaketrecébe,
de közben levadászott egy öreg pintyet,
s a maradék palacsintával jóízűen megette.


*

Semmi kis élet,
igaz szívem mindent hisz:
így leszek szabad.

*

feledésbe öltözöm,
magamra húzom a fekete éjt,
csinos vagyok, ugye?;
közöny szökik szívemből,
nekem mostantól a semmi is elég,
nem kell a hely;
csupán fakó metszet falamon
a boldogság,
belőled túl kevés, belőlem túl sok
volt az odaadás.

*

Hajlott szívű záporral érkezett,
csendben,
akár egy macska a téli hóesésben,
édesen,
akár az utolsó kókuszkocka íze,
rejtélyesen,
akár egy bizonyíthatatlan elmélet.
A zápor elállt.
Ő mégis itt maradt.
Velem.

*

Egy siketfajd van a fürdőszobámban,
lehetne ez egy elcseszett Douglas Adams novella első mondata,
de nincs is fürdőszobám.
Egy tescós nejlonzacskó az otthonom,
csupa zizegő, áttetsző, nyithatatlan ablak, óriási, mindig huzatos ajtóval a tetején,
ha becsukom, levegőt sem kapok.
El kellene költözni. Talán egy papírtáska jobb lenne,
csinos kis fülekkel, nem túl elavult márkanévvel díszítve, bár
ablakom így sem lenne – majd vágok rá sniccerrel –,
fürdőszobáról nem is beszélve.
Holnap, ha nem leszek túl szomorú,
tán lelek egy tálat, mi homorú,
s ha belefér az új otthonba,
lehet még siketfajd a kádamban.

Második lettél, hát ne bánd a slamet

Avagy felsorolni egyszerűbb (legközelebb meg nem várok ennyit két poszt között és akkor még egyszerűbb lesz):

- II. helyezett lettem a 100 szóban Budapest pályázatán: 
https://www.facebook.com/100szobanBudapest/photos/a.540691639416681.1073741840.329888427163671/540691662750012/?type=3&permPage=1
Kaptam mellé finom bort és makogtam valamit a Petőfi TV-nek is. És egy fiatal, kortárs író írt nekem külön e-mailben, hogy mennyire jó lett a szövegem. Szerintem már ezért megérte. :)
- Nem kerültem be a slam döntőbe, a szövegemet nem tudta dekódolni a közönség. Vagy éppen, hogy tudta, ezért nem tetszett nekik. Van ez így.
- Túl vagyunk a harmadik Szóforgatók tematikus felolvasóesten. Jó látni, hogy egyre többen vagyunk, kezd kialakulni egy állandó társaság is. 
- A kéziratra még nem reagáltak, ellenben továbbítottam egy szerzőnek is, hogy pillantson már rá. Most nem tudom, azért nem ír, mert még nem pillantott rá vagy megtette, és még nem tudja, hogyan ne bántson meg. :D
- December 20-án nézem meg az új Star Wars-t, szóval előtte napokon nuku net. A spolier veszélyes dolog.
- Munka még mindig nincs, kezdek aggódni. Sehonnan nem hívnak vissza, bár ezen nem kell meglepődni.
- Lakás sincs. Itt fogunk megfagyni ebben a rákosborzasztói sötét lyukban. :D
- Voltam halloween party-n. Berúgtunk, mint az állat, hajnalig buliztunk. Klassz volt, én gótikus Helena Bonham Carter voltam. Yes! Mikor lesz már farsang?
- Voltam Cserna Bandi könyvbemutatón (sömmi extra, de azért jóság volt), jövő héten meg Babiczky Tibiére megyek (a kötetét majd holnap olvasom el, valami finom tea és sütemény társaságában, nem lehet csak úgy ukkmukkfukk elolvasni).
- Mondtam már, hogy hideg van a lakásban? 
- Van mesés pályázat, küldök arra is néhány történetet.
- Meg összeszedem a mostanában írt verseimet és feldobom ide is. 
- Moly-szülinap lesz november 28-án, nagyon várom már. Csinálok rá sütés nélküli paleo tortát, mert az jó. Előtte azért csinálok egy "próbasütést". Az embernek úgyis szülije lesz.
- Voltam Margó Feszten önkénteskedni, vagányság volt a javából! Volt közönségszámláló bizbaszom is, 2 programon én is tudtam közönség lenni, utána meg kaptam egy csomó könyvet ajándékba. Röviden.
- Fogorvosnál is jártam, az már kevésbé vagányság, de legalább két amalgámos tömést kicseréltek. Meg egy törött fogat is megjavíttattam. Ami amúgy kezd fájni, szerintem hal el az ideg. Úgyhogy nincs kedvem, de muszáj lesz visszamenni. Így is, úgy is fájni fog.
- Amúgy, ha valakinek van üresen álló kis (berendezett) helyisége, ahol 30-50 fő el tud férni, szóljon már. Lenne egy csomó programötletem, csak hely nincsen. Ahol belépőt kérnék, ott fizetni is tudnék. :)
-  Nemsokára Karácsony, még nincs nagy hangulatom, de már rendeltem egy-két apró ajándékot, illetve magam is készítek majd. Viszont ezt tessék megnézni: https://www.youtube.com/watch?v=wuz2ILq4UeA
- Megvettem életem első konyhai mérlegét, örülés van! Öregszem.
- Ja, igen. Megvan a harmadik X. Lassan meg kellene írni hozzá a szokásos szülinapi slamet. Meg feltenni a plasztikmacska blogra. A többi slammel együtt, amit írtam mostanság.
- Az Örsön lehet teljes kiőrlésű pitában kérni a gyrost, gyönyörűség!
- A VegaCity is menő, csak gecire drága.
- Akkor már inkább a Trófea Grill, ahol kétszer is voltunk és degeszre ettük magunkat minden földi és tengeri jóval. Mert megérdemeltük. :)
- Otthon jó volt, unokaöcsém imádja a sulit, a macskáim továbbra is kövérek. Anyu is a kedvemért sütött grillázstekercs tortát, de a kedvemért már nem cserélte le a fehér kristálycukrot. Ki érti ezt? Azért még próbálkozom segíteni nekik, de hát nem engedik (mert inkább elfogadják az újabb felírt gyógyszert, logikus).
- Olvassátok el John Williams Stoner című regényét!
- Felkértek cikkírásra, meglátjuk, hogy lesz időm. Vicces, nem dolgozom, mégsem érek rá. Pedig tudnék miről, kiről írni.
- Azért ha tudtok olyan kiadót, ahol a nagy ünnepi hajrá miatt nincs idő a kávéfőzésre, postázásra, rohangálásra, egyéb kulimunkára, szóljatok nyugodtan! Olcsó vagyok, eladóként hozzászoktam, hogy ne álmodjak arról, hogy hónap végéig kihúzom. :) De most azért jól jönne az a kis plusz. (Most ugye az ember béréből élünk, de ő sem keresi agyon magát.)
- Jelenleg nincs kedvem semmihez, kicsit megkörnyékezett megint a depresszió. Türelmetlen vagyok. Feleslegesnek látom a dolgokat. Minek gürizzek, ha aztán úgysem. Pedig egyetértek a kollégával, aki szerint minimum 5 év, hogy bekerüljek így vagy úgy. Szóval még messze a vége, töretlen lendülettel kellene haladnom tovább, nem foglalkozni azzal, ami nem jött össze, a lényeg, hogy megcsináltam, ott voltam, később ezek is megtérülnek, majd meglátom. Vagy valami.
- Dancsó Péter és a Szakszerűen királyság! Nézzétek, kövessétek! :)
- Szülinapomra kaptam szép cipellőt, úgyhogy ennek is örülés van.
- Kedves meg elvitt a Bíborhegyre (korábban meg megnéztük a Toldiban a Volt egyszer egy vadnyugatot is, az egyik kedvenc filmemet, továbbra is zseniális, aki mást mond, hazudik :)). 
- Az Idén életemben először listát is lassan folytatnom kellene, ne év végén kelljen agyalni.
- Úgy döntöttem, megnézem A kis herceg filmet. Nyilván végig fogom bőgni (a trailer alapján esélyes).
- Most pedig összeszedem magam. :)

Szeptemberi végre

Végre itt az ősz!
Lesz itt minden, kérem szépen.
Megvolt az első Szóforgatók tematikus felolvasóest, új, érdekes embereket ismertem meg, remélem, hogy kialakul ebből egy stabil társaság.
Itt lehet informálódni: https://www.facebook.com/szoforgatok?fref=ts
Várunk mindenkit szeretettel, az eseményekre, akár felolvasóként, akár közönségként.
Amint lesz hely szeptemberre, lehet jelentkezni. Egyelőre nincs, a szokásos helyünk betelt konkrétan a hónapra, minden nap van valami, ezért is kell más kuckó, meg azért nem árt, ha az ember új helyeket fedez fel.
Ma beadtam a kéziratomat. A mesét. Izgulás van.
Nemsokára Slam Poetry országos bajnokság, a szövegem darabokban, de készen van, már csak jó sorrendbe kell tenni. Tét nincs, vagányság van, kiállok újra, carpe diem, vagy mi a szösz. :)
Most hétvégén megnézem a családot, hogy vannak, régen jártam Somogy felé.
Unokaöcsi elkezdte a sulit, eddig nagyon élvezi.
Szeptember 28-án meg teljes holdfogyatkozás lesz, reméljük, álommanók nem akadályoznak meg benne, hogy megnézzem. :)
Meló továbbra sincs, vagyis hát burgerforgató meg trendi eladói állás van, na de a halat sem kérik meg, hogy szedje le az almát a fáról. Aztán persze lassan kénytelen leszek, ha más nem jön össze. Lemondhatok megint arról, hogy azt csináljam, amit szeretnék. De még nem ennyire súlyos a helyzet. Csak egy kicsit.
Most viszont újra átolvasom a verseimet, javítom őket, ha kell, csokorba rendezem és átnyújtom a kiadónak. A következő lépés az lesz, hogy nem szó nélkül dobják ki, hanem írnak róla pár sort. Egyelőre ez a cél, minden másnak csak örülni fogok. Mert a lehetetlen nem létezik. Ősszel különösen nem. :)

Biocica 3.

Az elmúlt időszakban megint sikerült új dolgokat kipróbálni és megszeretni.

Első körben vettem mosóparfümöt, hogy ne a drága illóolajokat fogyasszam (így is fogy másra), úgyhogy most ezzel öblítek. Jelentem, nagyon finom az illata (vadvirág) és bár 2000 Ft volt a 100 ml, nem mostanában kell újravenni, első tippre azt mondanám, hogy jövőre. Pedig én mosok rendesen, most nyáron meg aztán főleg. :) Szóval megéri. És nem foglal sok helyet.
Mosakodásra továbbra is szappan, találtam ugyan múltkor tusfürdőt, de aztán mégsem vettem meg, nem volt rá szükség. Jövő hónapban nyílik az Árkádban egy natúrkozmetikumos üzlet, ott majd alkalomadtán újítok 1-2 szappant (holt-tengeri és levendulás, ami nagyon izgat engem és a bőrömet is).
Hajra továbbra is megy a kókuszvajas, shea vajas sampon, elégedett vagyok vele, időnként pedig a házi tojásos sampon. Hajvégekre lenmagolaj, illetve mandulaolaj (az argánolajam elfogyott, helyette vettem). Nagyon jó mindkettő.
Annyira, hogy még arckrémet is csináltam. Nem szórakoztam gőz feletti olvasztással, a nagy melegben kitettem egy kis shea vajat a tégelyében megolvasztani, utána belekevertem a fenti két olajból, majd betettem hűtőbe kicsit szilárdulni. Utána már nem kell bent tartani. Könnyebben kenhető, finom az illata. Amint lesz még egy kis napocska, a maradék sheámat is megcsinálom így. Plusz van egy arcpakolásos receptem is, bár eddig csak egyszer próbáltam ki, nagyon egyszerű: egy tojássárgája, egy kiskanál méz, fél kiskanál (mandula)olaj. Ezt összekevertem, felkentem, 10 percig hagytam fent, addigra már kellemesen húzott és az illata is erős lett :), majd hideg vízzel, vatta segítségével szépen leszedtem. A fele megmaradt, úgyhogy hűtőbe tettem, elhasználom legközelebb (értsd: 2-3 nap múlva).
A hajamat amúgy már lehetne hennázni, remélem, hogy hamarosan lesz rá lehetőség. Az a baj, hogy először mindenképpen hennázni kell, hogy utána indigót (ez sötétít majd) tehessek rá, mert a hennás hajra jobban tapad. Szóval több mennyiséget kell venni. A másik fantasztikusság pedig az, hogy nem mindegy, milyen hőfokú vízzel keveri az ember, ehhez viszont teahőmérő kell, ami alsó hangon 2700 Ft. És mellé a porok még... Oké, a hőmérőt csak egyszer kell megvenni, meg a festés után elég lesz a tőfestés, arra meg kevesebb por kell, de akkor is húzós az első kör. Nem baj, lesz névnap és szülinap nemsokára, majd kérek hozzájuk valamennyi támogatást. :)
Takarításban még mindig verhetetlen az ecet és a szódabikarbóna, olyan fehér lett tőlük a kád, mint még soha! :)
Na jó, mielőtt júli elején feljött volna nővérem, vettem egy wc-fertőtlenítőt - http://www.zoldpolc.hu/1048-furdoszoba-es-wc/2827-wc-fertotlenito-ecoclean-guayava1l -, teljesen jól szolgál, az illata meg valami isteni. A neve ellenében kádra, mosdóra, csempére is használható.
A táplálkozásban nagy módosulások nincsenek a múltkori óta, annyi, hogy pár hónapja vettem kókuszvirágcukrot - kellemes karamellás íz -, ami finom, sütikbe is használható, bár hozzátesz az aromájából és amiből konkrétan 2 teáskanálnyi van még, úgyhogy most sírok. Amíg nem futja rá, illetve egy kis xilitet és eritritet is szeretnék, addig marad a nádcukor, de az is minimálban. Tényleg nem igénylem már annyira az édeset, de néhanapján jólesik. :)
Most fedeztem fel magamnak a zabkását - http://moly.hu/karcok/576288 -, azonnal bele is szerettem. Finom, egészséges és olcsó, ami hó végén különösen jól jön az embernek.
Tejből maradtunk a tehénnél, de átálltunk a Naszálytejes és Spar NaturPur-os bio változatokra, örömmel jelentem, hogy nem okoz bizonyos problémát az elfogyasztásuk.
Mivel mostanában már tényleg mindenki a súlyommal zaklatott - holott tényleg nem vagyok még duci sem, csak megszokták, hogy 45 kiló vagyok -, és amúgy én sem érzem magam így jól - párom ugyan jelezte, hogy így vagyok tökéletesen nőies és igazat is adok neki, de akkor sem érzem magam jól -, így elkezdtem kalóriákat számolni. Az emberrel együtt.
A kaloriabazis.hu-n toljuk, mit ne mondjak, voltak szörnyűlködések egy-egy étel kalóriáját meglátva, nem csoda, hogy azért feljött 1-2 kiló, amikor bőven a napi megengedett felett ettünk. Amiért nagyon jó, hogy az ember sokkal tudatosabb lesz a táplálkozásában, és bár kevesebbet eszünk, mégsem éhezünk. Az elején még nehéz az állandó számolgatás, de hamar belejön az ember. Az mondjuk idegesítő, hogy jelzi külön a fehérjét, szénhidrátot és zsírt, miből mennyit lehet, aztán este találd ki, hogy mit egyél, amiben már nincs szénhidrát és zsír, csak fehérje, de a hűtőben csak zsíros tej van, szóval valamit túl fogsz lépni. Nyilván nem probléma, meg az ember nem csinál belőle gondot, ha 1-2 grammal túllépi, de azért frusztráló tud néha lenni. :D Ami "gond" még, hogy eleve próbálunk egészségesen étkezni, de ugye nem olcsó mulatság, és akkor még úgy venni, csinálni az ételeket, hogy a kalória is stimmeljen... Főleg, hogy most szeretném kipróbálni egy ideig a húsmentességet, viszont nem ehetek folyton sajtot, tejet, tojást, hogy bevigyem a fehérjét, mivel ezekkel zsírt is viszek be bőven, úgyhogy majd tofut kell vadásznom, az sem 2 fillér, és azért heti 1-2 alkalommal jó lenne fogyasztani. Mindegy, a lényeg, hogy varázslók vagyunk, nem vitás. :) De első az egészség! Mondjuk ennek ellenére megfáztam pár napja, de már jövök kifelé, köszönet a teáknak: hársfa, kakukkfű és fekete bodza. Na meg a méz és c-vitamin, valamint újra szedem a grapefruit cseppeket, volt még egy szinte teli üveggel itthon, még év elején vettem betegség miatt, de szerencsére hamar kijöttem akkor. Most is inkább csak utókezelésként szedem, hogy biztosra menjek. :)
Ó, azt még nem is meséltem, hogy páromnak volt plusz melója még nyár elején, amiből lett egy kis bevétel, úgyhogy egy porszívó mellett beruháztunk egy turmixgépre! És milyen jól tettük, olyan eszméletlen finomságokat lehet csinálni, hogy hajjajj! Csináltunk házi kubut, egzotikus gyümölcslevet, alkoholmentes pina coladát, dinnyés turmixot, epreset, ... Tejjel, vízzel, mikor mivel. A banán pedig szinte mindenhez illik! Reggelihez/reggelinek tökéletes, ez tényleg lendületet ad az embernek, de vacsira is megfelelő. A sárgadinnye és tej pl. valami eszméletlenül finom kombó. Aprító-/darálófejet is kaptunk mellé, úgyhogy tényleg full extrás. Egyedül jeget nem bír a pengéje, de kicsire nem adunk. :)
Van mozgás is a kaja mellett, sétálni szoktunk, illetve én lelkesen zumbázom itthon, néha csinálok felülést, lábemelést, stb., de a zene tud igazán megmozgatni, minden értelemben. :)
Egyedül a vízfogyasztásomat kell még mindig felügyelnem, mert ha nem figyelek oda, máris nem ittam meg a napi 2 literemet. Ma is még csak... hagyjuk, megyek inni. :) Jó egészséget mindenkinek! :)

Alkotói láz, egyebek, stb.

Haladok a mesekönyvvel. 1-2 héten belül szerintem be is tudom fejezni az első változatot, aztán meglátjuk.
Ma ráadásul két pályázatra is küldtem írásokat, 5 rövid prózát és 3 rövid verset. A cinikus, felnőtt regényem is alakul, megvan a váza, már csak ki kell bontani. Élek a gyanúval, hogy oda, ahova szeretném, ezt nem fogom tudni küldeni. Nem lesz elég "szép", hogy szépen fogalmazzak. 
Augusztus 10-től lehet jelentkezni a 4. Slam Bajnokságra. Tolom is, két napja pont azt álmodtam, hogy bejutottam és ott állok a Trafó színpadán a döntőben. És emlékszem, mikor mit adtam elő. Úgyhogy ennek megfelelően fogok készülni. Aztán lesz, ami lesz. Nyüzsögni kell, kérem szépen.
Ó, hónap végére pedig tervezünk Kedvessel egy jó kis felolvasóestet, a pályázati felhívást hétvégén össze is dobom.:)
Van egy álláslehetőség, gyorsan küldöm is nekik a leveleket. Mondjuk erkölcsi is kell hozzá, az 3000 mínusz rögtön és akkor még nem is biztos, hogy felvesznek. Arról nem beszélve, hogy levonták az éves kártyadíjat, így most nincs elég a számlámon a diákhitel átutalásához, be kell fizetnem a különbözetet, hogy el tudjam küldeni. Igazán csodálatos. :D
Mondjuk nem panaszkodom, mert holnap valószínűleg cuki élményben lesz részem, jövő héten meg esküvőre vagyunk hivatalosak, oda is menni kell. Szerencsére a pár kifejezetten nem kért semmit senkitől, így csak az utazást kell állni (kocsival megyünk, így még jobb, ráadásul éjszakára is befogadnak kedves ismerősök). De más luxusra most nem költünk. Sajnos az októberi Rájátszás lemezbemutató veszélybe került, arra most biztosan nem tudjuk megvenni a jegyeket, talán majd jövő hónapban. Amíg nincs munka, barátom a vatera. :) 
De legalább - hogy pozitív is legyek - nem vagyok szellemileg kimerült, idegbeteg, depressziós, mióta nem dolgozom. Az egészség fontosabb és csak ez számít. Van idő háziasszonykodni, olvasni és alkotni. Kedves pedig szabin van hónap végéig - éljen az egyetemi szünidő -, úgyhogy egy kis időt tudunk egymással is tölteni, nemcsak reggel és este látjuk egymást. Az élet szép, vagy legalábbis nem olyan rossz, mint tűnik elsőre.
Azért jó, hogy hamarosan itt az ősz, mert számomra az hoz megújulást, tölt fel energiával. Sok minden lesz, sok minden vár rám! Remélem.:)

 

csakegyvers

Itt a testem, tessék, színezd ki,
ne spórolj, használd a fantáziád,
írhatsz is rám, kivághatsz belőlem,
pirográffal meg is jelölhetsz,
alakíts át, fesd rám az életed,
tükör helyett majd elővehetsz,
elfordulhatsz, ha nem tetszem,
ha nem használsz, takarj le,
a sarokban elég egy kis hely,
ha gyönyörködnél művedben,
állíts holdfénybe, érints meg,
válj eggyé tükörképeddel,
lásd, milyen voltál régen,
érezd csak a különbséget,
ha kell, utána moss le szépen,
tisztíts meg, foltozz meg,
s rajzolj újra, mi volt, felejtsd el,
ha fáj, belül szilánkosra törhetsz,
de kívül bennem kárt nem tehetsz,
mert bőrömön mindig téged visellek.

Tervek még 2015-re:

- mesekönyvet írni,
- beküldeni a verseimet ama bizonyos kiadóba,
- jelentkezni gyakornoknak, akár ama bizonyos kiadóba,
- rendet tenni - túl sok az ingóság, lekötik a lelkemet, muszáj, hogy megtisztítsam a teret, ami körbevesz,
- újra elmenni havi slam klubba,
- esetleg indulni a slam ob-n,
- új slamet írni :D,
- rendszeresen mozogni,
- hennázni a hajamat,
- havi szinten programokat csinálni (akár a Nyitott Műhelyben),
- folytatni a nyelvtanulást,
- továbbra is meríteni, szerkeszteni molyon,
- még legalább 30 könyvet elolvasni,
- megnézni a két hátralévő Star Wars részt és pótolni még egy-két filmtörténeti hiányosságot,
- Kedvessel lenni, még több minőségi időt tölteni egymással,
- havonta legalább kétszer új sütit készíteni,
- apróbb, alkalmi munkákat találni,
- 4 vagy 6 órás munkahelyet találni,
- Trio pizzát havonta maximum 1-szer enni,
- nem feledkezni meg a 2015-ös "Idén életemben először" listámról, és folyamatosan vezetni, hogy ne év végén kelljen egyszerre mindenre visszaemlékezni, 
- aludni.

Kezdet

hosszú küzdelem volt,
a zölddió is likőrré vált,
hátam őrzi az elmúlt napok
hűtlen árnyékát.

felszaladt szem álmaimon,
a körömlakk beszáradt már,
ha tovább lépek, elszakadok,
ha megállok, szoborrá
avathattok.

kinek kezet adsz, belemar,
más hiába simogat, csak a sajgás,
csak az marad.

legyen tanulság a kurvaság,
azzal nyelsz csak dicséretet,
a többi csak üres, száraz ág,
mit kibicek ráznak tested felett.

elhagyni a megmentő hazát,
s csak szemlélni távolból,
legközelebb csak csontot
dobok, másnak jár a hús-vágy.

rosszul lépett gondolatok
miatt buktam el a vizsgát,
nekem ne magyarázkodjon
a megváltást kérő világ.

adtam, mert kértetek,
s nem kaptam, csak szégyent,
adtam, ha nem is kértetek,
s nem kaptam, csak mosott kezeket.

adtam, mert kértetek,
s mástól kaptam, még érnie kell,
adtam, ha nem is kértetek,
s mástól kaptam, én mosom kezüket.



 

Sleeping in my car, avagy mi az az adapter?

Nővéremnek május 22-én van a születésnapja. Vagyis Huginak; volt egy időszak, amikor nem nagyon látszott a 9 év korkülönbség és elkezdtem Hugizni, ahogy ő hívott engem mindig is. Aztán rajta maradt, nem sértődött meg, így azóta kölcsönösen hugizzuk egymást. Szóval arra gondoltam, jó lenne meglepni valami különleges dologgal. Azt tudni kell róla, hogy ő annak idején nagy rockos volt, nagypapa kockás ingeiben mászkált, a szobában a falak tele voltak Depeche Mode, Cure poszterrel - úgy tette fel őket magasra, hogy felmászott a szekrény tetejére, beteg, mi? :D - de abszolút kedvenc volt még a Bonanza Banzai és a Metallica is. Na meg a Roxette. Azt nem tudom, hogy amiatt-e, de szerette és most is szereti azt a tipikus 80-as, 90-es évekbeli rövidre vágott frizurát. Jól is áll neki. Februárban realizáltam, hogy lesz Roxette megint Budapesten, ráadásul május 19-én. Na, mekkora meglepi lenne, ha vennék jegyet és elmennénk. Egy kicsit újraélhetné a kamaszkorát. Jó, hát nézzük a jegyárakat. ... Két jegy kicsivel kevesebb, mint a fizetésem fele. És még költözni is fogok (össze Kedvessel). Úgyhogy kellett az a B terv. De hát mi? És hogyan? Úgy voltam vele, hogy amit eddig nagyon akartam, sikerült elérnem. Igen, mert hittem benne. :) Aztán persze tisztelet a kivételeknek, de most azok a dolgok nem számítanak. Inkább az, hogy milyen igazságtalan, hogy mások zsebből kiráznak egy húszast egy jegyre, ha éppen egy jó együttes jön Magyarországra, más meg annyiból eszik egy hónapban. Na nem baj, megoldjuk.
3 évig zongoráztam. Még általános iskolában. Minden évben másik tanárom volt. Az elsőt zavarta a hosszú körmöm, mert hogy kopog a billentyűn, vágjam le. Hát jó. Nem volt vele ettől függetlenül különösebb bajom. Arra már nem emlékszem, hogy ő miért nem tanított tovább, mindegy is volt, nem bánkódtam, mert a második néni nagyon aranyos volt, őt kifejezetten szerettem. Csak már akkor is szépen gömbölyödött a hasa, ebből következett, hogy harmadik évben kaptam egy újat. Na, az egy idióta volt, sokszor elindultam otthonról és félúton visszafordultam, anyunak meg azt mondtam, nem volt bent a tanárnő. De mivel túl sokszor volt ilyen, meg gyanús lettem, egyszer nővérem követett és kiderült a dolog. Elmondtam, hogy milyen csúnyán viselkedik velem, nem kedves, lecsesz, stb., visszagondolva biztos nem volt ennyire durva, de hát kb. 10 voltam. Így aztán Hugi bement és lerendezte. :D Utána nem kellett járnom zongorára. :) Amúgy is utáltak az ottaniak, pedig nem is ismertek, egyszerűen kinézett a többi gyerek. Az, hogy a saját osztályomban utáltak - azért, mert én voltam a legjobb tanuló -, az egy dolog, de a zenesuliban a folyosón várakozó kölykök minden látható ok nélkül nyújtogatták rám a nyelvüket, meg fintorogtak rám. Nem jó élmények ezek. Ennek ellenére jó volt az a pár év, amíg volt zongorám, használtan szereztük egy idős nénitől. Az az igazi, klasszikus nagy zongora egy 25 négyzetméteres szobában. Elég sok helyet foglalt. :) Megmaradt még egy ideig, miután már nem jártam, de aztán eladtuk. És azért, hogy továbbra is tudjak klimpírozni (a repertoárom kb. 3 dal erejéig terjed, sajnálom), apu vett nekem egy szintetizátort (16 körül lehettem már). Szépen elmentünk egy hangszerboltba, kiválasztottuk, megvettük. De kell hozzá adapter. Beküldött apu a tescóba, ott biztos lesz. Néztem, nem találtam, ott volt egy árufeltöltő csajszi (akkor tanultam meg, hogy az árufeltöltők csak vannak, de segítséget kérni teljesen felesleges tőlük), megkérdeztem, van-e adapterük, mert nem találtam. Szegényt nem bántotta az ész, mert azt mondta, hogy nem tudja mi az. Elmagyaráztam, tudod, feszültség, egyenáram, váltóáram, összeköt, csatlakozó, más néven tápegység (valami ilyesmit dumáltam, címszavakat, hátha derengeni fog neki valami, de semmi), erre, hogy ő csak pár napja dolgozik itt, nem tudja. Köszi! Beküldtem aput, ő sem talált, de ideges lett, mert volt a tescóban is az a szinti, csak olcsóbban (mindegy volt, mert akkor még jól éltünk, az a minimális összeg mondhatni nem számított), úgyhogy máshol kellett beszerezni a cuccot.
Aztán apu elment, és a szintetizátor egy emlék maradt tőle. Játszottam rajta sokat, az elmúlt években kezdtem el kicsit jobban elhanyagolni. Volt idő, amikor annyira szarban voltunk (apu után az anyagiak is rosszabbodtak, kezdve azzal, hogy a temetésre is hitelt kellett felvennünk, csodaszép az élet, nem?, meghal valakid és még eltemetni sem tudod tisztességesen, ha nincs pénzed), hogy azt mondtam, adjuk el, de anyu nem engedte. Mikor felköltöztem Budapestre, akkor már csak hébe-hóna játszottam rajta, Karácsonykor a Mennyből az angyalt, meg amikor anyu megkért, hogy a kedvenc menüettjét prezentáljam neki (ez a repertoár egyik darabja). Unokaöcsém szokta még néhanapján verni, mikor megengedtük neki. Tavaly pedig felhoztam magammal. Mondanom sem kell, hiába terveztem el, hogy játszani fogok rajta, sosem volt annyi időm. Kicsit szégyellem is magam miatta.
És akkor itt ez a Roxette koncert. Külön poén, hogy május elején közölte velem Hugi, hogy képzeljem el 19-én Pesten lesz. Leizzadtam, kérdeztem, hogyhogy? Továbbképzése lesz.
NA EZT NEM HISZEM EL... Milyen tökéletes lenne, igaz?
Végül is márciusban került fel először a vaterára a szintim, mielőtt mentem volna haza unokaöcsi szülinapjára. Jó lett volna két jeggyel beállítani, hogy május 19-re ne csinálj programot magadnak (akkor még nem tudtam ugye, hogy aznap pont feljön). Elmaradt, az aukció lejárt, nem vette meg senki. Kicsit örültem, mert fájt volna érte a szívem. Aztán költözés előtt megpróbáltam még egyszer. Akkor a lejárat előtt én magam szakítottam meg a dolgot. Kell, hogy legyen más megoldás. Kicsivel jobban állunk Kedvessel most, hogy együtt lakunk és összeadódik a keresetünk. De költöztünk, kölcsön kellett ehhez is, egyszerűen nem jött ki sehogy a dolog. Egy jegy sem, nemhogy kettő. Hogy még jobban érezzem magam, a rádióban - nyilvánvalóan promó volt - minden nap felcsendült a Sleeping in my car című dal, hallgathattam, pedig csak a munkatársak irodájában van rádió, csukott ajtó mögött, és úgy is kihallatszott, kihallatszik.
A hír után, hogy jön fel Hugi, újra elhatároztam magam. Úgy voltam vele, apu megértené és boldog lenne, ha együtt látná a két kislányát, egy kicsit úgy érezhetnénk, visszamentük az időben és még mindig együtt van a család. Mert nem a koncert a lényeg (persze, az is), hanem az emlékek, a régiek és az újak. Mert a jövő emlékei a most élményei. Ezért lett volna annyira fontos. Végső kétségbeesésemben még forradalmi dolgot is csináltam, verset árultam a vaterán. Nyilván senki nem vett, pedig 100 vers az két Roxette jegy lett volna. Megírtam volna két nap alatt is. Ha ez kellett volna hozzá, igenis megírtam volna (és helyből jobbak lettek volna, mint pl. Nemes Z. Márió szövegborzadványai). Szóval ma május 19-e van. Nővérem Budapesten, én a munkahelyen sorvadok, este pedig Roxette koncert. Sírhatnék, de már túl vagyok rajta. Nem számít. Vannak még más élmények, ez csak luxus lett volna. Gondoltam, ennyit azért megérdemlünk. Ezek szerint nem. Vagy mégis, mivel hétvégén megyek haza és együtt leszek a kis családommal, ez az, ami lényeges, és nővérem kap egy shea vajas szappant, egy finom alma-őszibarack üdítőt és egy kókuszos-epres kézműves lekvárt. És tudom, hogy örülni fog nekik. Mondhatnám, hogy majd legközelebb korábban elkezdek gyűjteni egy ilyen dologra. De nem számít. Csak az, hogy Listen to your heart. És az, hogy van, amikor az a legjobb szülinapi ajándék, amit nem tudsz odaadni a másiknak. Mert a te titkod marad. Egy idő után már úgyis kevésbé fog fájni. És ez mind így van jól.

Zombivégtelen, avagy már megint

Lassan, de biztosan készül a második moly-antológia, a Magánvégtelen. Lesz hozzá szép könyvjelzőnk is, egyelőre itt lehet szavazni:
http://moly.hu/polcok/hatodik-konyvjelzotervezo-palyazat
Szerintem a mosolygó lány mintás hajjal a legjobb. Nekem az a kedvencem. :)
És lehet fülszöveget is írni nekünk:
http://moly.hu/karcok/528427
Ó, a legfontosabbat el is felejtettem! Lehet előrendelni! :)
http://moly.hu/bejegyzesek/maganvegtelen-elorendeles (ezt a linket lehet mindenfele osztogatni!)
Ha nem vagy regisztrált moly, kérj meg valakit, aki az :), és rendel neked, de végső esetben nekem is írhatsz és leboltoljuk a dolgot. Szerintem nagyon jó lesz! 34 szerzőtől 45 művet válogattunk be, fantasy, dráma, humor, szerelem, halál, amit akartok, minden lesz. Elégedett vagyok az eredménnyel, azt kell mondjam. :)
Van egy projekt, ami miatt még izgulni kell, de bizakodó vagyok, mellette halad a Merítés-díj, ezzel is kell foglalkozni, ugyanúgy, ahogy a havi Merítés rovatommal is, de élvezem, közben kaptam egy jó kis irodalmi felkérést, ez ősztől lesz aktuális, nagyon várom azt is. Hamarosan Könyvhét és Margó Fesztivál és Rájátszás!, de még előtte Törülközőnap, erre is lesz esemény, másodmagammal szervezzük, szerintem gyertek:
http://moly.hu/esemenyek/2015-majus-25-torulkozonap-douglas-adams-tiszteletere
Igen, ez most ilyen reklám helye bejegyzés, de hát nem tehetek róla, hogy vannak és jók, de tényleg! :)
Jövő héten megyek hazahaza is, nővéremnek születésnapja lesz, remélem, hogy anyu, ahogy mindig, most is csinál finom epertortát, verhetetlen benne! :3
Közben van egy csomó pályázat, küldök be mindegyikre, valahol csak kihalásznak, vagy, hogy stílusos legyek, kimerítenek. :) Nyáron jó lenne egy hét alkotói szabadság, mert nagyot álmodik a kicsilány, mégpedig azt, hogy jövőre elsőkönyves szerző lesz a Magvetőnél.
Most megvárom, hogy mindenki jól kinevesse magát. Kész? Oké.
Mellette még nekiállok egy mesekönyvnek, szerintem nagyon cuki és van egy regénykezdemény, amit most már illik folytatni és befejezni.
Ami még mostanában lesz aktuális, az helyszínkeresés a Magánvégtelennek, van pár tipp, majd betipegek mindhez (bocs).
Továbbra sem egyszerű egy ilyen kötetet összehozni, figyelni a segítőkre, az ütemezésre, de megéri.
Fáradt vagyok, nem kicsit. :)
Szóval ez a poszt olyan, amilyen. Tudom, hogy milyen.
Ha szerencsém lesz és a fentiek egyszer munkahelyi kötelességek lesznek, akkor majd megpihenek. Addig azon dolgozom, hogy az előző mondat megvalósulhasson.

Biocica 2.

Újabb állapotjelentés.

Van nekem egy nagyon jó müzlireceptem (http://ciccnyog.blogspot.hu/2015/03/biocica-avagy-eljunk-egeszsegesen.html). Na, semmi extra, de múltkor otthon voltam, Kaposváron, anyu vett is mindent, ami kellett - húzta a száját, milyen gezemüzéket kell vennie, de nem akarta, hogy Pestről cipeljem, szóval azért megvette -, de ő már csak ilyen. :) Nővérem viszont kért egy falattal, mikor megcsináltam.
Ennek több, mint egy hónapja, azóta minden nap eszik, sőt, a kolléganőit is rászoktatta, együtt szoktak müzlizni. :) Sikerélménynek tökéletes. :)
Azóta én már továbfejlesztettem, de így sem olyan extra, jelenleg ebből áll a csodareggelim:
- zabpehely
- mazsola
- nádcukor
- mandulapehely
- kis fahéj
- puffasztott amaránt (új szerzemény)
- lenmag
(- ha éppen van, akkor egy kis gyümölcsszörp)
- görög joghurt
Ízlés szerint, plusz lehet bele tenni gyümölcsöt, én főleg banánt szoktam belekarikázni. :) Összekevertem egy nagyobb adagot a száraz összetevőkből, egy nagy dobozban tartom őket, így reggel kómásan csak merni kell belőle és összekeverni a joghurttal. Kb. 7-8 evőkanállal teszek egy nagy joghurt feléhez (+ egy banán, ha gyümölcsözöm is).
Konyhai téren más nagy újdonság nincsen, de szereztem teljes kiőrlésű lisztet (meg zabpudingot), abból csináltam múltkor muffintésztát, jelentem, ezzel is finom: http://moly.hu/karcok/521784

A fürdőszobai részleg is alakul, kipróbáltam a szír Aleppo olívaszappant (12 % babérolajjal), nagyon pihe-puha leszek tőle :3, hajmosásra is alkalmas, de utána kell az almaecetes öblítés.
Arcra is tökéletes. Sokáig elég lesz.
Megy ezzel párhuzamosan a szódabikarbóna a hajra, ha ráérek, akkor a tojássampon (de ezt csak akkor használom, ha jó idő van, mert hideg vízzel kell öblíteni), valamint tegnap újítottam egy sheavaj és kókuszvaj sampont (csupa jó összetevővel). Ebből nagyon kevés kell, szóval látom előre, hogy ez a 350 milis cucc hónapokig elég lesz (majd ha lesz "kedvem", veszek belőle még egyet, hogy legyen belőle tartalék). Úgyhogy ezzel a 4 módszerrel fogom ápolni a hajamat, mikor melyikkel. Van egyébként ugyanúgy shea+kókusz tusfürdő is, abból is veszek alkalomadtán, ha édeskésebb illatra vágyom + nővérem jön fel úgyis nyáron Budapestre, ő is ki tudja próbálni.
Azt mondjuk még mindig nehéz megoldani, hogy rendesen kimossam a hajam, ha olajpakolást teszek rá, mert elég nehezen jön ki, de majd kitapasztalom. Most szőlőmagolajjal (+ pár csepp argánnal) kenem kb. kéthetente, azon egyszerű oknál fogva, hogy tavaly vettem egy üveggel, de ételben borzalmas, nem bírom az ízét. így valahova el kell használni :D, mert jövő hónap végén lejár. Úgyhogy hajon és arcon fog elfogyni, kárba biztosan nem vész. :)
A lényeg, hogy továbbra is azt tudom mondani, mint múltkor, hogy amióta nem használok bolti, márkás, menő, ilyen jó, olyan jó samponokat, szebb, erősebb, fényesebb lett a hajam és lassabban zsírosodik (kerülöm is amúgy a drogériákat, mert még így is nehéz ellenállni nekik, hogy tudom, nem jók azok a kenceficék - hiába, nőből vagyok :)).
Fogkrémből egy Aloe Fresh márkát használok, illetve már fogyóban, viszont nem volt belőle legutóbb az üzletben, így egy Veradent nevűt vettem. Ezek előtt a Naturland svédkeserűs fogkrémjét használtam, csak megláttam az összetevők végén a methylparabent, így úgy döntöttem, elfelejtem.
Rettenetesen fárasztó folyton az összetevőket nézni, és nem is mindig találok tökéletes dolgot, vagy igen, de az meg jelenleg megfizethetetlen számomra. De nem panaszkodom, mert így is sok mindennel tudok tudatosabb lenni és legalább elmondhatom, hogy megteszek mindent, amit tudok és lehet.
A mosódió továbbra is szuper, az illóolajok is megteszik öblítő helyett, bár hamar elillannak. Takarításra meg ecet + szódabikarbóna, felmosáshoz illóolajos víz.

Mozogni nem sikerült elkezdeni, a költözés sok plusz kiadást hozott magával és az új életre való berendezkedés egyelőre csak szívja az energiámat (kifogás, kifogás). Gondolom a lelki egyensúly nem is lesz meg addig, amíg a kis kuckómban nincs minden kipakolva és nem találok nekik megfelelő helyet. Szóval ez a hétvége is részben ezzel fog telni. Meg kinézek a régi munkahelyemre, viszek a népeknek egy kis zabpelyhes kekszet. :)

Nem panasz, nem stressz, csak ténymegállapítok

Továbbra is rohanunk, csak az a baj, hogy bárkit kérdeznénk meg, hogy igazából hova is?, akkor arra nem tudna válaszolni. Például rettenetesen idegesít, hogy élelmiszerboltban mint a gép, tolják a cuccokat, fizetsz és elpakolni már nem lehet nyugodtan, mert rád tolja a következő ember áruit. Nyilván ez is fentről jövő utasítás, hogy minél rövidebb idő alatt minél több embert kiszolgálni. Engem viszont nem érdekel, ideges típus vagyok, nem tesz jót, hogy még ezen is stresszelem magam. Nem tudok pikk-pakk elpakolni. Szóval egy ideje taktikát váltottam. Szépen, komótosan elpakolok és utána fizetek. Én is kivárom a sort nyugiban, így más is megteheti. A másik a busz végállomása, az emberek még félig fent vannak, de már riaszt a sofőr és csukná az ajtót. Elhiszem, hogy késésben van, de azért hadd szálljunk már le. Mindenki rohan, figyelmetlen - tegnap egy bácsika próbálta betolnia a kis kerekes bevásárlóját a bevásárlókocsiknak való helyen és közben igyekezett a forgóajton átjutni, mi türelmesen vártunk, erre egy bocsánat, de egy hülye picsa befurakodott mellette, mint a villám. Se bocs, se semmi, én hülye meg azt hittem, hogy segíteni akar neki. Jó, meglöktem utána a kosarát egy kicsit, bevallom, de hát úgysem tudja, miért kapta (nekem viszont jólesett). Arról meg nyilván nem kell beszélni, milyen korrekt dolog az, hogy 1. te szállsz le, de a másik már igyekszik felfelé 2. bizonyos kor felett, ha egyazon irányba tartotok, mind felszállásnál, mind leszállásnál tolakszik, mint egy vaddisznó. A másodikhoz megjegyezném, hogy a fizika törvényei még mindig nem teszik azt lehetővé, hogy aki felszállásnál tolakodott, hogy elsőként ülhessen le, az nem fog tudni elsőként is leszállni, bármennyire is szeretné. Gondolom az is ismerős, hogy az utcán 10-ből 10-szer te húzodsz le/kenődsz fel a falra, hogy a másik, akinél se kép, se hang, el tudjon menni. Ha nekimész, neki áll feljebb. Komolyan, hova futunk? Így is rabszolgaság az egész életünk, télen még fényt sem lát az ember, reggel, mikor elindul, még sötét van, este, amikor hazaér, akkor meg már sötét. Forgatjuk a mókuskereket, sokan ki sem tudjuk élvezni a pihenőnapot, mert vagy akkor is dolgozunk, vagy éppen nincs miből. Nagyon nem jó ez így. Nyilván mindent nem tudunk megoldani. Nem is nekünk kellene. De amin lehet, azon változtassunk. Ne legyünk türelmetlenek. Én azt mondom, ha a munkád nem abból áll, hogy életet adsz vagy életet mentesz, akkor semmi más nem lehet annyira komoly és fontos, hogy idegeskedj miatta vagy ne figyelj arra, akit szeretsz. Mert nem éri meg. Mert nem az jár rosszul, nem az lesz beteg, akit te fellöksz, akire kiabálsz, mit topog már előtted, akit szidsz magadban, hanem te magad. És te vagy az, aki lemaradsz dolgokról. Nyilván az említett kicsinyes igazságszolgáltatásom a furakodó nővel elégedettséggel töltött el, így az nem fog rám negatívan hatni. Ennyi gonoszság belefért. :) Az a baj, hogy megmondhattam volna neki szépen, hogy ne haragudjon, de ez igazán nem volt szép dolog, de akkor elküldött volna... Pedig ezt kellett volna tennem. Legalább elültettem volna a gondolatot, hogy rosszul viselkedett. Máskor így teszek, talán használni fog. Ha nem, legalább megpróbáltam. És mint tudjuk, a gondolat a legellenállóbb parazita, ha egyszer gyökeret ver, kiirtani lehetetlen.

Túlvállalok ergo sum

Mert azt hittem, hogy majd 2015-ben kevesebb dolgot fogok találni magamnak és esetleg lesz időm végre pihenni is.
Az év poénja, komolyan.
Jó, hát nyilván az embernek meg kell küzdenie a céljaiért. Legalább az energiaitalról leszoktam. Helyette lenmagot meg zabpelyhet tolok. Kinek mi. :)

Januárban még reménykedtem, aztán ahogy kikerült az új Moly-antológia felhívása és elkezdtünk lakást keresni párommal azzal párhuzamosan, hogy jelentkeztem szerkesztőnek a molyon (és eleve Merítő vagyok) és találtunk egy olyan projektet Kedvessel, amit nem lehetett kihagyni, rájöttem, hogy ezt már megint jól el... Úgyhogy ha már lúd, legyen kövér felkiáltással jelentkeztem az első moly díj, a Merítés-díj egyik zsűritagjának, ami azt jelenti, hogy kb. hónapokra beszabályoztam magam az olvasnivalók tekintetében. De ha olvasói díjat osztunk a legjobb magyar, kortárs regénynek, akkor abból nem szabad kimaradni! És bizony, nagyon sok kellemes olvasmányélménnyel gazdagodtam eddig, és remélhetőleg még fogok is.
A költözést leszámítva természetesen mindent azért csinálok, hogy egyrészt másoknak jó legyen, másrészt, hogy egyszer már nekem is jó legyen és azzal tudjak foglalkozni, amit szeretek és amihez értek. Szóval ha nincs hely abban a bizonyos irodalmi homokozóban, akkor csinálok egyet én magam. Oda meg majd az jön, akit én engedek be. :) Vicceltem, pontosítok: meglesz, ki nem jöhet be, mindenki másnak szabad lesz. Ez talán elegánsabb megoldás.

Közben persze nem adtam fel az írói karriert sem, bár mostanában halni sincs időm. Időnként azért kipattan valami belőlem, mint oravecznórából az életbölcsességek, csak ezek talán emészthetőbbek.

Most zárul a jelentkezés a második Moly-antológiára, utána visszavonulunk Andival, szerkesztőtársammal és összeállítjuk az új kötetet. És mellette intézzük majd a többi ehhez kapcsolódó dolgot.
Ha minden jól megy, a titkos projekt, amit Kedvessel ketten csinálunk meg (kezdjük érezni a súlyát, ebből sűrű szemöldökfonások és basszamegek lesznek, de úgy szép az élet, ha zajlik) lassan nyilvánosságra is kerülhet.  Közben olvasok rendületlenül - ja, gyerekek, Kőrösi Zoltán Szívlekvárját mindenki olvassa el -, csinosítom az új otthonunkat, talán el tudok kezdeni alkotni is - írni is, festeni is -, készülök a jövő hét utáni Könyvfesztiválra, bár csak a társaság miatt, a dedikálások közül, őszintén szólva, egy-kettő fogott csak meg, de ők is inkább magyarok, velük pedig Könyvhéten is tudok találkozni. Hónap végén pedig újabb rovatot készítek a Merítésbe. Addigra szerintem még találok legalább két olyan dolgot, amit huzamosabb ideig kell csinálni, nehogy véletlenül ráérjek. Van persze n+1 ötlet a fejemben, ezek közül pár majd nyár végétől lesz aktuális, de mindig jönnek újabbak. Borzasztó dolog. Mosogatsz, ruhát hajtogatsz, esetleg gyanútlanul kinézel a villamos ablakán és hopp!, máris eszedbe jut egy projekt, egy programötlet, egy verssor, egy világmegváltó dolog. Áldás és átok. Amint lesz saját iroda, saját székkel, egyebekkel, az átok részét egészen biztosan ki tudom majd dobni (addig is kitartóan faragok le belőle nap mint nap). Vagy legalábbis elzárom egy fémdobozba és felteszem a rossz dolgok polcára, a kulcsot pedig felhasználom egy különlegesen szomorú kollázshoz. Mondjuk.

Ma este pedig sütni fogok, muffintésztát tepsiben, amit szétmorzsolok utána és vaníliapudinggal öntöm le. Mert megérdemlem. Mert megérdemeljük.

Ha pénzed van, szimpatikus vagy, avagy az albérletkeresés örömei

Anno mikor 3 éve felköltöztem Budapestre és a következő évben is, mikor meg arrébb egy kerülettel, úgy működött a dolog, hogy neten megkerestem, elmentem, megnéztem, tetszett, ott helyben ki is vettem (a második alkalommal többes számban, barátokkal bútoroztunk). Mindkét helyen kaptunk pár nap haladékot is a kifizetést illetően. Tiszta sor.
Aztán az élet haladt, változott, vele együtt én is, találtam egy férfiembert, aki ahelyett, hogy unna, még velem is akar élni. Hát jó. Akkor keressünk közös lakást. :)
Nem gáz, ismert oldalakon keresünk-kutatunk. Három havi kaució. Jó, hát ez múltkor is így ment, tudjuk. Az ugyan, hogy 4 hónapos spórolás és mellette még plusz segítség kellett ahhoz, hogy összegyűjtsük, az már egy másik sztori és az ország szégyene (mint sok más is).
Ó, megannyi jó kis lakás. Oké. Hívjuk fel őket. Ingatlanos a legtöbb, ezt is tudjuk.
És akkor a változás wtf-jai:
- bizonyos ingatlancég hirdetéseinél a tulajok elérhetőségeit 7-9000 Ft-os díj ellenében tudják rendelkezésünkre bocsátani (ha meg nem tetszik személyesen egyik lakás sem az adott cég kínálatában [ha egyáltalán tudunk megfelelő időpontot egyeztetni a tulajokkal], akkor ezt buktuk, tök korrekt, nem?)
- megtekinteni a lakást csak ma (hétköznap), csak holnap (hétköznap), csak délelőtt, csak délután lehet (mert az emberek nyilván nem dolgoznak, de legtöbben, ez evidens, csak fizetőképes embernek adják ki a lakást; aki viszont kedd délelőtt a herevakarás mellett ráér lakásokat nézegetni, az több, mint gyanús, maximum a jól kereső vállalkozó ér rá ilyenkor, annak meg van annyi pénze, hogy ne szaros 60-70 ezres albérleteket keressen, a normál mezei embernek meg nem biztos, hogy van annyi szabija, hogy legalább egy hetet kivegyen lakáskeresés céljából - ok, vannak a délutáni, esti műszakosok, na de csak nem mindenki az?!)
- és kié lesz a lakás? A verzió: a tulajok eldöntik és értesítik a legszimpatikusabb érdeklődőt/érdeklődőket, tisztára, mint egy állásinterjún, B verzió: azé a lakás, aki helyből kivágja nekik a kb. kétszázat zsebből, mert akkor azonnal szimpatikus leszel (elhiszem, hogy pénz, pénz, pénz, de ez sem garancia arra, hogy a későbbiekben az az illető rendszeresen fogja fizetni, amit kell)
Bizalmatlanok az emberek. Jogosan. De túlzásokba azért nem kellene esni. Volt egy faszi, aki miután Párom közölte vele, hogy igen, van munkája, igen, egyetemi alkalmazott, az volt a kérdése éshogyazmi. És mit csinál pontosan. Meg mit nem. Itt éreztük, hogy ezt a lakást már eleve el sem megyünk megnézni. Köszönjük, de rigolyás főbérlőből nem kérünk. 10-ből 11 ember egy napot adott a megtekintésre, több lehetőség nem is volt, mert már aznap szerződni is akartak. Szuper. Rohan az élet így is eléggé, legalább mi ne tegyük. Pont emiatt nyúlnak bele legtöbben link albérlőkbe, mert rögtön és azonnal.
Szerencsére voltak rugalmasabb emberek, így mivel 10-18-ig dolgozunk nagyjából mindketten, vagy keltünk reggel korábban, vagy este tettünk egy plusz kört "majd alszunk az új helyen" felkiáltással.
És végre meglett a szinte tökéletes kis kuckó. A macskáim ugyan nem jöhettek (nem is baj, idősek már, de azért hiányoznak), mert itt eleve van három, plusz egy nagy kutya is. Külső kerület ugyan, de legalább csendes, erdő, tó is van a közelben, lovarda szintúgy.
Az egyik macska amúgy Amerikából jött, és tényleg másképpen is nyávog. :D A kuckó két embernek tökéletes. Nem teljesen felújított, apró javítások nyilván kellenek majd, de legalább a mienk. Egy kis időre meg tudunk itt pihenni (arra a 20 évre, amíg összegyűjtünk annyi előleget lakásra, amire újabb 20 éves futamidejű hitelt tudunk felvenni :D).
Most jó.

Biocica, avagy éljünk egészségesen

Néhány hónapja elkapott az egészséges életmód láz. Igen, ehhez is megöregedtem. Jó lenne odafigyelni, hogy ne az én hülyeségemen múljon plusz pár év az életemből. Főleg, hogy mostanában egyre több jóság történik velem (na ugye, hogy a pozitív hozzáállás is működik). Egészségileg viszont itt-ott döcögést érezni, úgyhogy tenni kell ellene.

Mondjuk ahhoz képest, hogy sok dolog pl. hónapokig elég (egy-két emberre), és arányaiban ugyanott vagyok árban, mint a megszokottakkal, azért így is jóval megterhelőbb az ember pénztárcája számára, pl. a napi friss zöldség- és gyümölcsmennyiséget, heti húst például nem is lehet bírni (vagy egyik, vagy másik), meg bírom, hogy sokan a krumplit meg a rizst is "tiltják" (nyilván minden csak irányadó), de hát attól, hogy régen még nem ették ezeket, attól az már létezett, csak nem fedezték fel, és kellenek, ha csak önmagukban is, mert nem lakom jól csak gezemüzékkel, pedig nagyon szeretem őket, de hát gyorsan kiürül az emberből, úgyhogy lesem a gazdaságos, egészséges és laktató recepteket. És piacra kell járni, meg henteshez, nincs mese. :)
A másik nehézség a folyamatos odafigyelés, ellenőrzés, miben mi van, mi nincs, nem egyszerű. De megéri.

Voltam természetgyógyász néninél is (köszi, mama), aki adott pár tippet, meg én is átgondoltam a dolgokat - találtam egy csomó jó weboldalt, receptekkel, ötletekkel, mint pl. az antalvali.com, és ezekre jutottam (ezek között vannak azok a dolgok is, amikhez a hozzávalókat elég 2-3 havonta, vagy ritkábban megvenni):

- házi tojássampon - ez pont a legújabb "hóbortom", találtam egy jó kis receptet, megcsináltam, kipróbáltam és most már biztos, hogy megy a kukába az eddigi sampon- és balzsamkészlet (van teljesen új, azokat párszázé elsózom vaterán), ugyanis sokkal erősebb, szebb lett a hajam, a szokásos 2-3 nap helyett 4 napig is bírja, anélkül, hogy úgy néznék ki, mint aki benéz
- kókuszzsír - napraforgóolaj? ugyan már! rántotta, sült csirke csak ezzel készülhet (a hamburgerhúshoz is szuper, viszont azok nagyon összementek sütéskor, elképzelhető, hogy emiatt? ahhoz jobb lenne pl. az olíva?) - 2-3 hónapig elég
- mosás - drága Ariel, drága Lenor, kösz a halakat, van helyette mosódió és illóolaj, persze, a nagyon izzadt ruhákat előtte meg kell dörzsölni, de amúgy nem jellemző a nagy szennyezettség a ruháimra, törülközőimre, abszolút bevált, nem illatozik, de tiszta - egy kis zacskó mosódió legalább fél évre elég, az illóolaj is hónapokig kitart
- tejhelyettesítők - tegye fel a kezét, aki meg tudja emészteni a tejet... imádom a kakaót, müzlit tejjel, meg simán is, csak a szervezetem nem; amit kipróbáltam (2-3 decis kiszerelésekben): a szójatej borzalmas, a rizstej és a mandulatej fura ízű, de megszokható, a kókusztej meg okés, a kalcium pótlására meg találunk mást (kacérkodom az amaránttal, abban van az is) :)
- gyógynövényes teák - novemberben volt egy erősebb torokgyulladásom, úgyhogy muszáj voltam jobban elmélyülni az alternatív gyógymódokban, aminek eredményeként legalább 15-féle teám van otthon, minden bajra :D, egyedül a Gárdonyi teaház gyümölcsteáit iszom még, ugyanis a többit egyszerűen már nem bírom, a pickwick konkrétan ihatatlan ezek fényében számomra
- cukor, liszt helyett -  minden, ami fehér, kuka (nyilván nem szó szerint); ami nem baj, ugyanis ezáltal jelentősen csökkent a cukorfelhasználásom, a teákhoz már nem is teszek (pedig előtte min. két kanálnyi volt), egyedül a gyümölcsteákhoz szoktam egy kiskanálnyit (nádcukor), bőven elég, kevesebb sütit is eszem, és nem is hiányzik annyira az édes (múltkor zabpelyhes sütit csináltam eritrittel, az is jóféle lett), szóval ez is drágább ugyan, de tovább tart (természetes cukrokat meg mézből, gyümölcsből amúgy is magamhoz veszek); liszt helyett most épp nincs semmi, mert nem nagyon csinálok olyan dolgot, amihez kellene, az említett zabpelyhes süti miatt vettem csak zabpehelylisztet, amúgy pékárut veszek a boltban, de csak teljes kiőrlésűt (ajánlom az ősbúzalisztes purpur kenyeret :))
- kencefice - ilyen krém, olyan krém, ilyen testápoló, olyan testápoló, frászt, argánolaj és shea vaj (ezeket is tavaly vettem, kis kiszerelésűek, de mindegyiknek megvan még a fele és használom őket rendszeresen); hajra meg időnként argánolajos-kókuszzsíros-shea vajas pakolást szoktam tenni, egy éjszakára vagy délutánra, utána pedig le lehet mosni, megmosni tojássamponnal - plusz bőrre, bőrproblémákra nővérem révén van egy Lukács-fél kék és egy piros kenőcsöm is, de érdemes lesz körömvirágosat is szerezni (most járt le és egyben fogyott is el, amit két éve vettem!, nagyon jól kiszolgált)
- fogkrémből gyógynövényeset használok, időnként egy kis szódabikarbónát is szórok rá
- magvas (gondolatos) reggeli - görög joghurtot bírok enni, általában ez a reggelim, amibe minden megy, amit csak találok: zabpehely, mazsola, most vettem lenmagot (várom, hogy tesztelhessem), szezámmag, mandulapehely (Kedves lepett meg vele), nádcukor - isteni
- ami még mindig van itthon: almaecet, szódabikarbóna, c-vitamin por, méz, Echinacea vagy grapefruit csepp és igyekszem minden nap egy kínai szemmasszázst csinálni, tényleg jót tesz, reméljük, hogy hosszú távon is hozza, amit ígér
- és egy jó hír: van egészséges(ebb) alternatíva a nutellára is, nem is egy, én múltkor ilyen pár falatos kis mintát vettem a bionella nevű csodából, hát összehasonlíthatatlanul finomabb :3, teljes üveget valószínűleg csak alkalomra fogok ajándékba kérni :D

Ha minden jól megy, áprilistól lesz lehetőségem eljárni mozogni, úgyhogy még ennél is jobb lesz nekem. :)
Szóval csak biztatok mindenkit, hogy figyeljen oda ezekre a dolgokra is, ha pedig hosszabb távon, több területen változtatna, az elején biztos, hogy nehéz lesz és több kiadással jár (vagy csinálja apránként), de pár hónap alatt normalizálódhat a helyzet és utána már szinte észre sem lehet majd venni. Persze, vannak magasabb árkategóriájú jóságok is, mindenki a lehetőségeihez mérten gyűjtögessen és váltson (de szinte mindent meg lehet otthon is csinálni, "fillérekből", csak ebben az esetben az idődet kell rááldozni), de jó tudni, hogy bárki nyugodtan bemehet egy herbáriába, bioboltba, mert valamit biztosan fog tudni venni, ha csak egy gyógyteát vagy éppen egy fél kiló nádcukrot, már az is bőven jó.

Gondolom én, aztán lehet, hogy hülyeségeket beszélek, de csak most kezdtem el jobban beleásni, beleélni magam ezekbe, úgyhogy örömmel veszem a további tanácsokat, ötleteket, tippeket. :)

Vállalkozom, tehát vagyok?

Az egyhangúság, a monotonitás. Hogy minden nap ugyanolyan. Kilátástalanság, az érzés, hogy amit csinálsz, felesleges és semmivel sem viszi előrébb a világot. Tennél valamit, ötletelnél. De feletted vannak és nem a tied az utolsó szó. Nincs hatalmad, döntési jogod. Saját lábra kellene állni. Magadért dolgozni. Nem érezni hiábavalónak az idegölő munkát. Megszínesíteni a napokat. Keresni a kihívásokat, amiket most nem találsz meg. Olyan embereket gyűjteni magad köré, akiknek hasonló céljaik vannak. Akik örömmel tennének. Akikkel együtt tudsz dolgozni, össze tudod őket fogni és írányítod őket. Nem fentről. Ott vagy mellettük és te is teszed a dolgodat. Senki nem felsőbbrendű. Egyenlőek vagyunk.

Az az igazság, hogy sosem szerettem korán kelni. 10 óra előtt csak akkor lennék hajlandó felkelni, ha külföldön vagy a természetben nyaralnék, pihennék. Éjszakai lénynek teremtettem, ez ilyen. Szóval saját vállalkozás, az kellene. Akkor kelni, akkor feküdni, amikor nekem jó. Párban szép az élet, hát mindketten ezt szeretnénk. Saját magunk ura lenni, a saját céljainkért dolgozni és küzdeni, nem egy taposómalomban vergődni nap, mint nap, amiből megélni sem lehet és stressz, fáradtság csak, amit profitálni és félretenni tudunk.

Minden napra jut vagy három ötletem. De komolyan. Vannak pályázatok is. Indulnánk, talán indulunk is. Egy egyéni papír már van. De az kevés. Kft., az kellene. Ahhoz pedig: pénz.
Mindig ide jutunk. Más elver a Gucciban meg a Stradivariusban havi kétszázat egy nadrágra vagy éppen egy nyakékre (nem baj, csak érzékeltetni szeretnék), mert megteheti, és nem érdekli más, aki meg segítene, hagyományozna, újítana, érdekesebbé tenné az életet, kultúrát és irodalmat osztogatna mindenkinek, ő nem tud miből adni.

Az a baj, hogy nem lehet szépen megfogalmazni, direkt felhívás helyett inkább igazi költői kérdésként teszem fel: vajon hol találunk olyan embereket, akiknek van tartaléka és szeretnének befektetni egy igényes, értékes vállalkozásba, de maguk nem akarnak - vagy nem nagyon - beleavatkozni más szinten és boldogan segítenének két lelkes embernek (és a leendő segítőiknek) céljaik megvalósításában? Remélem, hogy nem csak a szivárványon túl...

Lajong és tisztel, avagy a Ponci vels tölténete

Ave nép! Volt nékem egy kollégám, aki folyton zaklatott, hogy nézzem mál meg a Blájen életét, hogy lehet így egyáltalán létezni. Végül is kelesztnek, bocsánat, kötélnek álltam és megnéztem.
Azóta Blájen és Ponci lajongó vagyok. Namálmost, van az alckönyvön egy Ponci plofil, ott mindenféle lómai latolkodásoklól meg ölömködéseklől lehet hílt szelezni. Lelkes követő lettem én. Aztán egy szeptembeli napon elkapott az ihlet, így egy nem ám akálmilyen, hanem egy aklosztichon velset költöttem a mi Nagyulunknak.
A hülyeségem talolt, 500+ lájk, 17 megosztás. Ezek szelint ez a legjobb ílásom. :D
Olvassátok ti is, lómaiak!

Dadaista Keleszt-aklosztichon

P-álatlan intelligencia
O-lthatatlan bolszomj
N-álcisztikus lózsaszál
C-salhatatlan élzékek
I-gazságos helytaltó
U-tánozhatatlan humol
S-álmos félfiállat
Z-salnoki jóság

P-lofi padlóla dobó
I-gazi lagyogó elme
L-ajongó személyiség
Á-hítatos lészvét
T-ökéletes dulvaság
U-tolélhetetlen balát
S-zelény lómai
Z-sigeli ezelmestel

https://www.facebook.com/PonciuszPilatuszMegmondja/posts/476887945759766
https://www.facebook.com/PonciuszPilatuszMegmondja/posts/477674315681129

csak egy újabb álom

Mostan régi kályhákról álmodom én.

Régi nyarakról, mikor még gyermek voltam és megvolt az a bizonyos csepeli ház. Két szobával, étkezővel, és a mamával, akinek mindig ki kellett pókoznia a lakást, mielőtt mentem és hiába tette meg, a megmaradt egy-kettővel biztosan én futottam össze.Hatalmas kert is tartozott hozzá, melynek a végében egy sufni volt. Abban pedig megannyi felfedeznivaló dolog. Az öreg szekrények, benne apu két régi játéka, Medve úr és Kutya úr. Ha jókedve volt, megmutatta őket, néhány alkalommal kezembe is vehettem őket. Volt még ott meztelen nénis, dombornyomott naptár :), satu, amit úgy szerettem tekergetni, megannyi szerszám, játékdarab, kacat. De az a kert: nyírfa, meggyfa, ringlófa, a földben eper és sóska termett, borostyánnal végigfuttatott fák, kerti csap, gyönyörű pad, kutyaól, tyúkól, idővel tyúkok nélkül, a garázs, ahonnan a Trabant és keverékének illata mindig kibújt a réseken át és végig ott ült az orrunkban. És ott volt Marco (Polo) is, foxi úr, akit kiskorában elütött egy motoros, ezért élete végéig sánta volt az egyik hátsó lábára. A házban régi bútorok, egy rádió, amin mindig a Kossuth rádió ment, fonott székek mind a teraszon, mind az étkezőben, régi, érintőgombos televízió, kerek asztal fából, hozzávaló, szép, bársonyos huzatú fotelokkal. Az előszobában egy szép nagy tükör. A fürdő nagy káddal és a mosdóval, melynek csapjából többször is kettéválasztottam a folyó vízsugarat. Komolyan. És a három kályha. Az egyik egy kis egyszerű cserépkálya, a mindig imádott, nyitogatni való duplaajtós nagyszobában, többek között a könyvesszekrények és a rózsafa íróasztal társaságában, a másik a mindenhollátniilyet fekete-fehér, az étkezőben, mellette melegedett Marco a hidegebb estéken. És volt a harmadik. A kisebbik szobában az asztal és a két fotel társaságában egy gyönyörű barna-krémsárga öntöttvas kályha. A teste, mint a madártej színe, ahogy anyu csinálja, kis teteje és rácsos ablaka pedig barna, mint a tejcsokoládé. Nagy, fehér cső ragasztotta őt a mennyezethez. Bár nem használtuk jó ideje, nagyra nyílt, csillogó szemekkel bámultam mindig és egy pillanatra sem gondoltam, hogy kikophat a tekintetemből, mert mindig ott lesz, hogy lássam. Reméltem, hogy ez az egész mindig is a mienk marad. De a világ nem szeretettel megy régóta, hanem nyomtatott papírral, így a házat, az igazi kincsekkel – a kerttel és emlékekkel – együtt el kellett adni. A mamát nem adtuk el, lehoztuk magunkkal Kaposvárra, Pesthez képest most tényleg csak egy köpésre lakik tőlünk. Kicsi voltam, mai napig nem is tudom igazán a körülményeket, a pontos adatokat, okokat. De nem is ez számít. Hanem az, hogy az a picike kis barna-sárga kályha ott maradt. Pedig apu is megígérte – és ezért, ha oly messze is vagy már, egy kicsit még mindig haragszom rád –, hogy elhozza. Ha lesz valaha saját lakásom, az egyik szobát már fejben be is rendeztem. Hatalmas könyvesszekrény. A kerek faasztal a két fotellal. Az alsó polcára az a bizonyos narancssárga hamutál, pedig nem is dohányzom, de ez a látkép így kerek. És az egyik sarokban a kicsi kályha. Rágondolni is fáj, hogy csonka szobám legyen. Mindig csak tervezgettem, hogy felhívom őket, elmegyek az új lakókhoz, ha kell, saját kezemben cipelem hazáig, bár tekintve a súlyát, még a kapuig sem jutnék el vele egyedül. Volt, hogy kértem mamámat, hívja fel a mostani tulajokat, úgyis szokott velük beszélni, kérdezzen rá. Jó-jó, volt mindig a válasz, de soha semmi nem történt. És akkor most ezzel a pici kis kályhával álmodtam. A házzal. Hogy elmentem, és már a kapuban olyan piros lett az arcom hirtelenjében, mintha már az egész odautat végigsírtam volna. Talán úgy is volt. A ház színei eltűntek álmomban, az előszobából eltűnt a lambéria és a tükör, a két szoba egybenyílt, ablakok nem voltak. Ott hevertek az egyik sarokban, elfeledve, elkorhadva. Mondtam, elviszem őket is. Az étkezőben más bútor volt, természetesen, de nem illett oda. A konyha maradt meg egyedül talán úgy, ahogy volt, de az ott lévő másik kijárat most el volt torlaszolva. A főbejáraton kellett hát kimenni. Most jut eszembe, hogy a telefont meg sem néztem. Biztosan elfelejtettem. Úgysem lett volna az igazi, már nem nehéz, fekete, forgótárcsázós telefonok vannak. Nem értik már azt sem az emberek. A kert végébe siettem, láttam a sufnit, már majdnem odaértem, amikor megannyi kis házikó termett ott, egy egész vásárba csöppentem. Emberek, zaj, portékák. Kétségbeesetten futkároztam. Végül is megláttam a mostani tulajt – igazából sosem találkoztam vele, nem tudom, hogy néz ki –, odaszaladtam hozzá és kérdeztem a kályha felől. Azt felelte, hogy pont 10 másodperccel előbb vette meg egy úr. Azt hittem, ott helyben megszakad a szívem. Kérdeztem, merre ment. Megmutatta és utánafutottam és megállítottam, elkezdtem visszaráncigálni, hogy ez az enyém és könyörgöm, adja vissza. A kezében valóban egy kályha volt, de csak zsírpapírból. És ekkor felébredtem. Rohantam a telefonhoz és hívtam a számot, ami több, mint 20 év után is fejből megy, de az öreg nő, aki felvette, azt mondta, téves. Felhívtam hát a nővéremet, megígérte, hogy ma megkérdezi a mamát, mert megy hozzá és ő maga fogja felhívni a csepelieket, hogy megvan-e még a kályha. A kályhám. Kértem, hogy ne nevessen ki miatta, talán nem is tette. Anyu biztosan megtette volna. De ő már csak ilyen. Túlságosan felnőtt és ezért haragudni sem szabad rá. Engem a múlt határoz meg és vannak darabkái, melyekhez életem végéig ragaszkodni fogok. Jó lenne, ha nem lenne egy olyan darab sem, melynél csak a sóvárgás marad. Mint ez a kályha. És ha fontos, hogy egy virág és egy bárány kijön-e egymással, akkor fontos az is, hogy hazataláljon végre az a kis öntöttvas barna-sárga kályha. Hogy ne sajogjon ennyire a kis szívem. Mert ebben a kályhában ott van minden. A nevetések, az emlékek, apu arca, az együtt töltök nyarak. A gyermekkorom.

Várom - 2015

Nagyon várom:

- a februári Rájátszás koncertet a Trafóban (Kedves meghívott rá <3),
- hogy lássam a Kódjátszmát,
- az Oscar díjátadót, amit természetesen megint élőben fogok végigkísérni, csakúgy, mint tavaly, egy jó kis helyen a városban, barátokkal,
- február-márciusban egy egyelőre titkos projekt miatti izgalmakat (ja, meg még egy:)),
- az áprilisi Könyvfesztivált karöltve két másik titkos projekt miatti izgalommal,
- májusban az Avengers folytatását (éjféli premier, alap),
- a júniusi Könyvhetet,
- talán nyáron belefér egy kis nyaralás a Kedvessel,

És persze a hazameneteleket, barátnős progikat, Kedvessel való élményeket, az idei könyvolvasmányaimat, a Karácsonyt és azokat a dolgokat, eseményeket, találkozásokat, amelyekről még nem tudok, de jó lesz. :)

egy kis morzsa

Most akkor az van, hogy keményen toljuk ezt az évet.
Mindenféle ötlet zsong a fejemben, remélem, hogy meg tudom őket valósítani. Erővel, elszántsággal, lelkesedéssel, barátok, Kedves segítségével. Nyilván, ha lenne pénzem, akkor jövő héten már mehetne az egész minden buli. Az összes. Szépen sorban. Így viszont marad a munka melletti/alatti levélváltás, doksiírás, jegyzetelés, szabadidő szinte teljes beáldozása. Ja, az új munkámról még nem is meséltem. Nem is akarok. A 3 éves Libris pályafutásomat meg szépen egy kis dobozba tettem és feltettem az emlékeim polcára. Majd időnként leveszem, kipakolom a tartalmát, gyönyörködöm és bosszankodom is rajtuk, majd visszateszem.
Új vizekre kell evezni, ideális első állomás egy könyvkiadó lenne. Hoppá. Se ismerős, se pénz, se ELTE bölcsész diploma. Szar ügy.
Szóval minden mással kell ezeket a nagggyon fonntos hiányosságokat pótolnom. Amúgy azon agyaltam minap, hogy egy ember általában jó, ha a húszas évei végén el tudja dönteni, mit is akar igazából csinálni. Egy 14, 18 éves nem tudja (tisztelet a kivételnek, melynek egy része rájön idővel, hogy marhára nem volt jó választás mégsem és vannak azok, akiknek minden bejött), de még egy 24 éves sem igazán. Hát hogyan gondolja ezt bárki is? És ami az igazi baj, hogy hiába jössz rá mondjuk 27 évesen, mit akarsz csinálni, mivel akarsz foglalkozni, mert ekkor már nagyon nehéz megszerezni azokat a dolgokat, papírokat (kurva papírok, ebbe fog belefulladni a világ, a papírba, a látszatba, a felesleges adminisztrációba), tapasztalatokat és tudást, melyekre szükséged van. Képezheted magad otthon, ugorhatsz bele a gyakorlatba, hogy így szedd fel, amit kell, ez ma már édeskevés. Ha elég kitartó vagy, akkor talán van esélyed. Szóval ez egy kicsit igazságtalan. Előre kellett volna gondolkodni. Na persze.A másik meg, hogy mikor rájönnek erre az emberek, már rég belefásultak abba, amit csinálnak. Nagy része úgy gondolja, ez így kényelmesebb, egyszerűbb és csinálja tovább. Igen, természetesen van az a réteg, amelyik elégedett. Most nem róluk van szó. Vannak még azok, akik érzik, hogy ez nem jó és szenvednek, de azt várják, hogy majd maguktól jobb lesz. Nem lesz. És van az a réteg, akik megpróbálnak tenni. Egy része lehet, hogy feladja és visszasüllyed, de néhányaknak igenis sikerül. És ha nekik sikerül, akkor nekem is sikerülhet. És, hogy koejjónórás legyek, tudom, hogy sikerül, ha hiszek benne és elég erős vagyok, ha elesem, hát felkelek és megyek tovább rendületlenül a célom felé, és pozitív leszek, így bevonzom a jót. Oké, elég. :)
Tehát önéletrajzokat nyomatok jóféle motivációkkal, szerkesztek, szervezek, ismerkedem és nyitva tartom a szememet.