Kezdet

hosszú küzdelem volt,
a zölddió is likőrré vált,
hátam őrzi az elmúlt napok
hűtlen árnyékát.

felszaladt szem álmaimon,
a körömlakk beszáradt már,
ha tovább lépek, elszakadok,
ha megállok, szoborrá
avathattok.

kinek kezet adsz, belemar,
más hiába simogat, csak a sajgás,
csak az marad.

legyen tanulság a kurvaság,
azzal nyelsz csak dicséretet,
a többi csak üres, száraz ág,
mit kibicek ráznak tested felett.

elhagyni a megmentő hazát,
s csak szemlélni távolból,
legközelebb csak csontot
dobok, másnak jár a hús-vágy.

rosszul lépett gondolatok
miatt buktam el a vizsgát,
nekem ne magyarázkodjon
a megváltást kérő világ.

adtam, mert kértetek,
s nem kaptam, csak szégyent,
adtam, ha nem is kértetek,
s nem kaptam, csak mosott kezeket.

adtam, mert kértetek,
s mástól kaptam, még érnie kell,
adtam, ha nem is kértetek,
s mástól kaptam, én mosom kezüket.