Sleeping in my car, avagy mi az az adapter?

Nővéremnek május 22-én van a születésnapja. Vagyis Huginak; volt egy időszak, amikor nem nagyon látszott a 9 év korkülönbség és elkezdtem Hugizni, ahogy ő hívott engem mindig is. Aztán rajta maradt, nem sértődött meg, így azóta kölcsönösen hugizzuk egymást. Szóval arra gondoltam, jó lenne meglepni valami különleges dologgal. Azt tudni kell róla, hogy ő annak idején nagy rockos volt, nagypapa kockás ingeiben mászkált, a szobában a falak tele voltak Depeche Mode, Cure poszterrel - úgy tette fel őket magasra, hogy felmászott a szekrény tetejére, beteg, mi? :D - de abszolút kedvenc volt még a Bonanza Banzai és a Metallica is. Na meg a Roxette. Azt nem tudom, hogy amiatt-e, de szerette és most is szereti azt a tipikus 80-as, 90-es évekbeli rövidre vágott frizurát. Jól is áll neki. Februárban realizáltam, hogy lesz Roxette megint Budapesten, ráadásul május 19-én. Na, mekkora meglepi lenne, ha vennék jegyet és elmennénk. Egy kicsit újraélhetné a kamaszkorát. Jó, hát nézzük a jegyárakat. ... Két jegy kicsivel kevesebb, mint a fizetésem fele. És még költözni is fogok (össze Kedvessel). Úgyhogy kellett az a B terv. De hát mi? És hogyan? Úgy voltam vele, hogy amit eddig nagyon akartam, sikerült elérnem. Igen, mert hittem benne. :) Aztán persze tisztelet a kivételeknek, de most azok a dolgok nem számítanak. Inkább az, hogy milyen igazságtalan, hogy mások zsebből kiráznak egy húszast egy jegyre, ha éppen egy jó együttes jön Magyarországra, más meg annyiból eszik egy hónapban. Na nem baj, megoldjuk.
3 évig zongoráztam. Még általános iskolában. Minden évben másik tanárom volt. Az elsőt zavarta a hosszú körmöm, mert hogy kopog a billentyűn, vágjam le. Hát jó. Nem volt vele ettől függetlenül különösebb bajom. Arra már nem emlékszem, hogy ő miért nem tanított tovább, mindegy is volt, nem bánkódtam, mert a második néni nagyon aranyos volt, őt kifejezetten szerettem. Csak már akkor is szépen gömbölyödött a hasa, ebből következett, hogy harmadik évben kaptam egy újat. Na, az egy idióta volt, sokszor elindultam otthonról és félúton visszafordultam, anyunak meg azt mondtam, nem volt bent a tanárnő. De mivel túl sokszor volt ilyen, meg gyanús lettem, egyszer nővérem követett és kiderült a dolog. Elmondtam, hogy milyen csúnyán viselkedik velem, nem kedves, lecsesz, stb., visszagondolva biztos nem volt ennyire durva, de hát kb. 10 voltam. Így aztán Hugi bement és lerendezte. :D Utána nem kellett járnom zongorára. :) Amúgy is utáltak az ottaniak, pedig nem is ismertek, egyszerűen kinézett a többi gyerek. Az, hogy a saját osztályomban utáltak - azért, mert én voltam a legjobb tanuló -, az egy dolog, de a zenesuliban a folyosón várakozó kölykök minden látható ok nélkül nyújtogatták rám a nyelvüket, meg fintorogtak rám. Nem jó élmények ezek. Ennek ellenére jó volt az a pár év, amíg volt zongorám, használtan szereztük egy idős nénitől. Az az igazi, klasszikus nagy zongora egy 25 négyzetméteres szobában. Elég sok helyet foglalt. :) Megmaradt még egy ideig, miután már nem jártam, de aztán eladtuk. És azért, hogy továbbra is tudjak klimpírozni (a repertoárom kb. 3 dal erejéig terjed, sajnálom), apu vett nekem egy szintetizátort (16 körül lehettem már). Szépen elmentünk egy hangszerboltba, kiválasztottuk, megvettük. De kell hozzá adapter. Beküldött apu a tescóba, ott biztos lesz. Néztem, nem találtam, ott volt egy árufeltöltő csajszi (akkor tanultam meg, hogy az árufeltöltők csak vannak, de segítséget kérni teljesen felesleges tőlük), megkérdeztem, van-e adapterük, mert nem találtam. Szegényt nem bántotta az ész, mert azt mondta, hogy nem tudja mi az. Elmagyaráztam, tudod, feszültség, egyenáram, váltóáram, összeköt, csatlakozó, más néven tápegység (valami ilyesmit dumáltam, címszavakat, hátha derengeni fog neki valami, de semmi), erre, hogy ő csak pár napja dolgozik itt, nem tudja. Köszi! Beküldtem aput, ő sem talált, de ideges lett, mert volt a tescóban is az a szinti, csak olcsóbban (mindegy volt, mert akkor még jól éltünk, az a minimális összeg mondhatni nem számított), úgyhogy máshol kellett beszerezni a cuccot.
Aztán apu elment, és a szintetizátor egy emlék maradt tőle. Játszottam rajta sokat, az elmúlt években kezdtem el kicsit jobban elhanyagolni. Volt idő, amikor annyira szarban voltunk (apu után az anyagiak is rosszabbodtak, kezdve azzal, hogy a temetésre is hitelt kellett felvennünk, csodaszép az élet, nem?, meghal valakid és még eltemetni sem tudod tisztességesen, ha nincs pénzed), hogy azt mondtam, adjuk el, de anyu nem engedte. Mikor felköltöztem Budapestre, akkor már csak hébe-hóna játszottam rajta, Karácsonykor a Mennyből az angyalt, meg amikor anyu megkért, hogy a kedvenc menüettjét prezentáljam neki (ez a repertoár egyik darabja). Unokaöcsém szokta még néhanapján verni, mikor megengedtük neki. Tavaly pedig felhoztam magammal. Mondanom sem kell, hiába terveztem el, hogy játszani fogok rajta, sosem volt annyi időm. Kicsit szégyellem is magam miatta.
És akkor itt ez a Roxette koncert. Külön poén, hogy május elején közölte velem Hugi, hogy képzeljem el 19-én Pesten lesz. Leizzadtam, kérdeztem, hogyhogy? Továbbképzése lesz.
NA EZT NEM HISZEM EL... Milyen tökéletes lenne, igaz?
Végül is márciusban került fel először a vaterára a szintim, mielőtt mentem volna haza unokaöcsi szülinapjára. Jó lett volna két jeggyel beállítani, hogy május 19-re ne csinálj programot magadnak (akkor még nem tudtam ugye, hogy aznap pont feljön). Elmaradt, az aukció lejárt, nem vette meg senki. Kicsit örültem, mert fájt volna érte a szívem. Aztán költözés előtt megpróbáltam még egyszer. Akkor a lejárat előtt én magam szakítottam meg a dolgot. Kell, hogy legyen más megoldás. Kicsivel jobban állunk Kedvessel most, hogy együtt lakunk és összeadódik a keresetünk. De költöztünk, kölcsön kellett ehhez is, egyszerűen nem jött ki sehogy a dolog. Egy jegy sem, nemhogy kettő. Hogy még jobban érezzem magam, a rádióban - nyilvánvalóan promó volt - minden nap felcsendült a Sleeping in my car című dal, hallgathattam, pedig csak a munkatársak irodájában van rádió, csukott ajtó mögött, és úgy is kihallatszott, kihallatszik.
A hír után, hogy jön fel Hugi, újra elhatároztam magam. Úgy voltam vele, apu megértené és boldog lenne, ha együtt látná a két kislányát, egy kicsit úgy érezhetnénk, visszamentük az időben és még mindig együtt van a család. Mert nem a koncert a lényeg (persze, az is), hanem az emlékek, a régiek és az újak. Mert a jövő emlékei a most élményei. Ezért lett volna annyira fontos. Végső kétségbeesésemben még forradalmi dolgot is csináltam, verset árultam a vaterán. Nyilván senki nem vett, pedig 100 vers az két Roxette jegy lett volna. Megírtam volna két nap alatt is. Ha ez kellett volna hozzá, igenis megírtam volna (és helyből jobbak lettek volna, mint pl. Nemes Z. Márió szövegborzadványai). Szóval ma május 19-e van. Nővérem Budapesten, én a munkahelyen sorvadok, este pedig Roxette koncert. Sírhatnék, de már túl vagyok rajta. Nem számít. Vannak még más élmények, ez csak luxus lett volna. Gondoltam, ennyit azért megérdemlünk. Ezek szerint nem. Vagy mégis, mivel hétvégén megyek haza és együtt leszek a kis családommal, ez az, ami lényeges, és nővérem kap egy shea vajas szappant, egy finom alma-őszibarack üdítőt és egy kókuszos-epres kézműves lekvárt. És tudom, hogy örülni fog nekik. Mondhatnám, hogy majd legközelebb korábban elkezdek gyűjteni egy ilyen dologra. De nem számít. Csak az, hogy Listen to your heart. És az, hogy van, amikor az a legjobb szülinapi ajándék, amit nem tudsz odaadni a másiknak. Mert a te titkod marad. Egy idő után már úgyis kevésbé fog fájni. És ez mind így van jól.

Zombivégtelen, avagy már megint

Lassan, de biztosan készül a második moly-antológia, a Magánvégtelen. Lesz hozzá szép könyvjelzőnk is, egyelőre itt lehet szavazni:
http://moly.hu/polcok/hatodik-konyvjelzotervezo-palyazat
Szerintem a mosolygó lány mintás hajjal a legjobb. Nekem az a kedvencem. :)
És lehet fülszöveget is írni nekünk:
http://moly.hu/karcok/528427
Ó, a legfontosabbat el is felejtettem! Lehet előrendelni! :)
http://moly.hu/bejegyzesek/maganvegtelen-elorendeles (ezt a linket lehet mindenfele osztogatni!)
Ha nem vagy regisztrált moly, kérj meg valakit, aki az :), és rendel neked, de végső esetben nekem is írhatsz és leboltoljuk a dolgot. Szerintem nagyon jó lesz! 34 szerzőtől 45 művet válogattunk be, fantasy, dráma, humor, szerelem, halál, amit akartok, minden lesz. Elégedett vagyok az eredménnyel, azt kell mondjam. :)
Van egy projekt, ami miatt még izgulni kell, de bizakodó vagyok, mellette halad a Merítés-díj, ezzel is kell foglalkozni, ugyanúgy, ahogy a havi Merítés rovatommal is, de élvezem, közben kaptam egy jó kis irodalmi felkérést, ez ősztől lesz aktuális, nagyon várom azt is. Hamarosan Könyvhét és Margó Fesztivál és Rájátszás!, de még előtte Törülközőnap, erre is lesz esemény, másodmagammal szervezzük, szerintem gyertek:
http://moly.hu/esemenyek/2015-majus-25-torulkozonap-douglas-adams-tiszteletere
Igen, ez most ilyen reklám helye bejegyzés, de hát nem tehetek róla, hogy vannak és jók, de tényleg! :)
Jövő héten megyek hazahaza is, nővéremnek születésnapja lesz, remélem, hogy anyu, ahogy mindig, most is csinál finom epertortát, verhetetlen benne! :3
Közben van egy csomó pályázat, küldök be mindegyikre, valahol csak kihalásznak, vagy, hogy stílusos legyek, kimerítenek. :) Nyáron jó lenne egy hét alkotói szabadság, mert nagyot álmodik a kicsilány, mégpedig azt, hogy jövőre elsőkönyves szerző lesz a Magvetőnél.
Most megvárom, hogy mindenki jól kinevesse magát. Kész? Oké.
Mellette még nekiállok egy mesekönyvnek, szerintem nagyon cuki és van egy regénykezdemény, amit most már illik folytatni és befejezni.
Ami még mostanában lesz aktuális, az helyszínkeresés a Magánvégtelennek, van pár tipp, majd betipegek mindhez (bocs).
Továbbra sem egyszerű egy ilyen kötetet összehozni, figyelni a segítőkre, az ütemezésre, de megéri.
Fáradt vagyok, nem kicsit. :)
Szóval ez a poszt olyan, amilyen. Tudom, hogy milyen.
Ha szerencsém lesz és a fentiek egyszer munkahelyi kötelességek lesznek, akkor majd megpihenek. Addig azon dolgozom, hogy az előző mondat megvalósulhasson.

Biocica 2.

Újabb állapotjelentés.

Van nekem egy nagyon jó müzlireceptem (http://ciccnyog.blogspot.hu/2015/03/biocica-avagy-eljunk-egeszsegesen.html). Na, semmi extra, de múltkor otthon voltam, Kaposváron, anyu vett is mindent, ami kellett - húzta a száját, milyen gezemüzéket kell vennie, de nem akarta, hogy Pestről cipeljem, szóval azért megvette -, de ő már csak ilyen. :) Nővérem viszont kért egy falattal, mikor megcsináltam.
Ennek több, mint egy hónapja, azóta minden nap eszik, sőt, a kolléganőit is rászoktatta, együtt szoktak müzlizni. :) Sikerélménynek tökéletes. :)
Azóta én már továbfejlesztettem, de így sem olyan extra, jelenleg ebből áll a csodareggelim:
- zabpehely
- mazsola
- nádcukor
- mandulapehely
- kis fahéj
- puffasztott amaránt (új szerzemény)
- lenmag
(- ha éppen van, akkor egy kis gyümölcsszörp)
- görög joghurt
Ízlés szerint, plusz lehet bele tenni gyümölcsöt, én főleg banánt szoktam belekarikázni. :) Összekevertem egy nagyobb adagot a száraz összetevőkből, egy nagy dobozban tartom őket, így reggel kómásan csak merni kell belőle és összekeverni a joghurttal. Kb. 7-8 evőkanállal teszek egy nagy joghurt feléhez (+ egy banán, ha gyümölcsözöm is).
Konyhai téren más nagy újdonság nincsen, de szereztem teljes kiőrlésű lisztet (meg zabpudingot), abból csináltam múltkor muffintésztát, jelentem, ezzel is finom: http://moly.hu/karcok/521784

A fürdőszobai részleg is alakul, kipróbáltam a szír Aleppo olívaszappant (12 % babérolajjal), nagyon pihe-puha leszek tőle :3, hajmosásra is alkalmas, de utána kell az almaecetes öblítés.
Arcra is tökéletes. Sokáig elég lesz.
Megy ezzel párhuzamosan a szódabikarbóna a hajra, ha ráérek, akkor a tojássampon (de ezt csak akkor használom, ha jó idő van, mert hideg vízzel kell öblíteni), valamint tegnap újítottam egy sheavaj és kókuszvaj sampont (csupa jó összetevővel). Ebből nagyon kevés kell, szóval látom előre, hogy ez a 350 milis cucc hónapokig elég lesz (majd ha lesz "kedvem", veszek belőle még egyet, hogy legyen belőle tartalék). Úgyhogy ezzel a 4 módszerrel fogom ápolni a hajamat, mikor melyikkel. Van egyébként ugyanúgy shea+kókusz tusfürdő is, abból is veszek alkalomadtán, ha édeskésebb illatra vágyom + nővérem jön fel úgyis nyáron Budapestre, ő is ki tudja próbálni.
Azt mondjuk még mindig nehéz megoldani, hogy rendesen kimossam a hajam, ha olajpakolást teszek rá, mert elég nehezen jön ki, de majd kitapasztalom. Most szőlőmagolajjal (+ pár csepp argánnal) kenem kb. kéthetente, azon egyszerű oknál fogva, hogy tavaly vettem egy üveggel, de ételben borzalmas, nem bírom az ízét. így valahova el kell használni :D, mert jövő hónap végén lejár. Úgyhogy hajon és arcon fog elfogyni, kárba biztosan nem vész. :)
A lényeg, hogy továbbra is azt tudom mondani, mint múltkor, hogy amióta nem használok bolti, márkás, menő, ilyen jó, olyan jó samponokat, szebb, erősebb, fényesebb lett a hajam és lassabban zsírosodik (kerülöm is amúgy a drogériákat, mert még így is nehéz ellenállni nekik, hogy tudom, nem jók azok a kenceficék - hiába, nőből vagyok :)).
Fogkrémből egy Aloe Fresh márkát használok, illetve már fogyóban, viszont nem volt belőle legutóbb az üzletben, így egy Veradent nevűt vettem. Ezek előtt a Naturland svédkeserűs fogkrémjét használtam, csak megláttam az összetevők végén a methylparabent, így úgy döntöttem, elfelejtem.
Rettenetesen fárasztó folyton az összetevőket nézni, és nem is mindig találok tökéletes dolgot, vagy igen, de az meg jelenleg megfizethetetlen számomra. De nem panaszkodom, mert így is sok mindennel tudok tudatosabb lenni és legalább elmondhatom, hogy megteszek mindent, amit tudok és lehet.
A mosódió továbbra is szuper, az illóolajok is megteszik öblítő helyett, bár hamar elillannak. Takarításra meg ecet + szódabikarbóna, felmosáshoz illóolajos víz.

Mozogni nem sikerült elkezdeni, a költözés sok plusz kiadást hozott magával és az új életre való berendezkedés egyelőre csak szívja az energiámat (kifogás, kifogás). Gondolom a lelki egyensúly nem is lesz meg addig, amíg a kis kuckómban nincs minden kipakolva és nem találok nekik megfelelő helyet. Szóval ez a hétvége is részben ezzel fog telni. Meg kinézek a régi munkahelyemre, viszek a népeknek egy kis zabpelyhes kekszet. :)

Nem panasz, nem stressz, csak ténymegállapítok

Továbbra is rohanunk, csak az a baj, hogy bárkit kérdeznénk meg, hogy igazából hova is?, akkor arra nem tudna válaszolni. Például rettenetesen idegesít, hogy élelmiszerboltban mint a gép, tolják a cuccokat, fizetsz és elpakolni már nem lehet nyugodtan, mert rád tolja a következő ember áruit. Nyilván ez is fentről jövő utasítás, hogy minél rövidebb idő alatt minél több embert kiszolgálni. Engem viszont nem érdekel, ideges típus vagyok, nem tesz jót, hogy még ezen is stresszelem magam. Nem tudok pikk-pakk elpakolni. Szóval egy ideje taktikát váltottam. Szépen, komótosan elpakolok és utána fizetek. Én is kivárom a sort nyugiban, így más is megteheti. A másik a busz végállomása, az emberek még félig fent vannak, de már riaszt a sofőr és csukná az ajtót. Elhiszem, hogy késésben van, de azért hadd szálljunk már le. Mindenki rohan, figyelmetlen - tegnap egy bácsika próbálta betolnia a kis kerekes bevásárlóját a bevásárlókocsiknak való helyen és közben igyekezett a forgóajton átjutni, mi türelmesen vártunk, erre egy bocsánat, de egy hülye picsa befurakodott mellette, mint a villám. Se bocs, se semmi, én hülye meg azt hittem, hogy segíteni akar neki. Jó, meglöktem utána a kosarát egy kicsit, bevallom, de hát úgysem tudja, miért kapta (nekem viszont jólesett). Arról meg nyilván nem kell beszélni, milyen korrekt dolog az, hogy 1. te szállsz le, de a másik már igyekszik felfelé 2. bizonyos kor felett, ha egyazon irányba tartotok, mind felszállásnál, mind leszállásnál tolakszik, mint egy vaddisznó. A másodikhoz megjegyezném, hogy a fizika törvényei még mindig nem teszik azt lehetővé, hogy aki felszállásnál tolakodott, hogy elsőként ülhessen le, az nem fog tudni elsőként is leszállni, bármennyire is szeretné. Gondolom az is ismerős, hogy az utcán 10-ből 10-szer te húzodsz le/kenődsz fel a falra, hogy a másik, akinél se kép, se hang, el tudjon menni. Ha nekimész, neki áll feljebb. Komolyan, hova futunk? Így is rabszolgaság az egész életünk, télen még fényt sem lát az ember, reggel, mikor elindul, még sötét van, este, amikor hazaér, akkor meg már sötét. Forgatjuk a mókuskereket, sokan ki sem tudjuk élvezni a pihenőnapot, mert vagy akkor is dolgozunk, vagy éppen nincs miből. Nagyon nem jó ez így. Nyilván mindent nem tudunk megoldani. Nem is nekünk kellene. De amin lehet, azon változtassunk. Ne legyünk türelmetlenek. Én azt mondom, ha a munkád nem abból áll, hogy életet adsz vagy életet mentesz, akkor semmi más nem lehet annyira komoly és fontos, hogy idegeskedj miatta vagy ne figyelj arra, akit szeretsz. Mert nem éri meg. Mert nem az jár rosszul, nem az lesz beteg, akit te fellöksz, akire kiabálsz, mit topog már előtted, akit szidsz magadban, hanem te magad. És te vagy az, aki lemaradsz dolgokról. Nyilván az említett kicsinyes igazságszolgáltatásom a furakodó nővel elégedettséggel töltött el, így az nem fog rám negatívan hatni. Ennyi gonoszság belefért. :) Az a baj, hogy megmondhattam volna neki szépen, hogy ne haragudjon, de ez igazán nem volt szép dolog, de akkor elküldött volna... Pedig ezt kellett volna tennem. Legalább elültettem volna a gondolatot, hogy rosszul viselkedett. Máskor így teszek, talán használni fog. Ha nem, legalább megpróbáltam. És mint tudjuk, a gondolat a legellenállóbb parazita, ha egyszer gyökeret ver, kiirtani lehetetlen.

Túlvállalok ergo sum

Mert azt hittem, hogy majd 2015-ben kevesebb dolgot fogok találni magamnak és esetleg lesz időm végre pihenni is.
Az év poénja, komolyan.
Jó, hát nyilván az embernek meg kell küzdenie a céljaiért. Legalább az energiaitalról leszoktam. Helyette lenmagot meg zabpelyhet tolok. Kinek mi. :)

Januárban még reménykedtem, aztán ahogy kikerült az új Moly-antológia felhívása és elkezdtünk lakást keresni párommal azzal párhuzamosan, hogy jelentkeztem szerkesztőnek a molyon (és eleve Merítő vagyok) és találtunk egy olyan projektet Kedvessel, amit nem lehetett kihagyni, rájöttem, hogy ezt már megint jól el... Úgyhogy ha már lúd, legyen kövér felkiáltással jelentkeztem az első moly díj, a Merítés-díj egyik zsűritagjának, ami azt jelenti, hogy kb. hónapokra beszabályoztam magam az olvasnivalók tekintetében. De ha olvasói díjat osztunk a legjobb magyar, kortárs regénynek, akkor abból nem szabad kimaradni! És bizony, nagyon sok kellemes olvasmányélménnyel gazdagodtam eddig, és remélhetőleg még fogok is.
A költözést leszámítva természetesen mindent azért csinálok, hogy egyrészt másoknak jó legyen, másrészt, hogy egyszer már nekem is jó legyen és azzal tudjak foglalkozni, amit szeretek és amihez értek. Szóval ha nincs hely abban a bizonyos irodalmi homokozóban, akkor csinálok egyet én magam. Oda meg majd az jön, akit én engedek be. :) Vicceltem, pontosítok: meglesz, ki nem jöhet be, mindenki másnak szabad lesz. Ez talán elegánsabb megoldás.

Közben persze nem adtam fel az írói karriert sem, bár mostanában halni sincs időm. Időnként azért kipattan valami belőlem, mint oravecznórából az életbölcsességek, csak ezek talán emészthetőbbek.

Most zárul a jelentkezés a második Moly-antológiára, utána visszavonulunk Andival, szerkesztőtársammal és összeállítjuk az új kötetet. És mellette intézzük majd a többi ehhez kapcsolódó dolgot.
Ha minden jól megy, a titkos projekt, amit Kedvessel ketten csinálunk meg (kezdjük érezni a súlyát, ebből sűrű szemöldökfonások és basszamegek lesznek, de úgy szép az élet, ha zajlik) lassan nyilvánosságra is kerülhet.  Közben olvasok rendületlenül - ja, gyerekek, Kőrösi Zoltán Szívlekvárját mindenki olvassa el -, csinosítom az új otthonunkat, talán el tudok kezdeni alkotni is - írni is, festeni is -, készülök a jövő hét utáni Könyvfesztiválra, bár csak a társaság miatt, a dedikálások közül, őszintén szólva, egy-kettő fogott csak meg, de ők is inkább magyarok, velük pedig Könyvhéten is tudok találkozni. Hónap végén pedig újabb rovatot készítek a Merítésbe. Addigra szerintem még találok legalább két olyan dolgot, amit huzamosabb ideig kell csinálni, nehogy véletlenül ráérjek. Van persze n+1 ötlet a fejemben, ezek közül pár majd nyár végétől lesz aktuális, de mindig jönnek újabbak. Borzasztó dolog. Mosogatsz, ruhát hajtogatsz, esetleg gyanútlanul kinézel a villamos ablakán és hopp!, máris eszedbe jut egy projekt, egy programötlet, egy verssor, egy világmegváltó dolog. Áldás és átok. Amint lesz saját iroda, saját székkel, egyebekkel, az átok részét egészen biztosan ki tudom majd dobni (addig is kitartóan faragok le belőle nap mint nap). Vagy legalábbis elzárom egy fémdobozba és felteszem a rossz dolgok polcára, a kulcsot pedig felhasználom egy különlegesen szomorú kollázshoz. Mondjuk.

Ma este pedig sütni fogok, muffintésztát tepsiben, amit szétmorzsolok utána és vaníliapudinggal öntöm le. Mert megérdemlem. Mert megérdemeljük.

Ha pénzed van, szimpatikus vagy, avagy az albérletkeresés örömei

Anno mikor 3 éve felköltöztem Budapestre és a következő évben is, mikor meg arrébb egy kerülettel, úgy működött a dolog, hogy neten megkerestem, elmentem, megnéztem, tetszett, ott helyben ki is vettem (a második alkalommal többes számban, barátokkal bútoroztunk). Mindkét helyen kaptunk pár nap haladékot is a kifizetést illetően. Tiszta sor.
Aztán az élet haladt, változott, vele együtt én is, találtam egy férfiembert, aki ahelyett, hogy unna, még velem is akar élni. Hát jó. Akkor keressünk közös lakást. :)
Nem gáz, ismert oldalakon keresünk-kutatunk. Három havi kaució. Jó, hát ez múltkor is így ment, tudjuk. Az ugyan, hogy 4 hónapos spórolás és mellette még plusz segítség kellett ahhoz, hogy összegyűjtsük, az már egy másik sztori és az ország szégyene (mint sok más is).
Ó, megannyi jó kis lakás. Oké. Hívjuk fel őket. Ingatlanos a legtöbb, ezt is tudjuk.
És akkor a változás wtf-jai:
- bizonyos ingatlancég hirdetéseinél a tulajok elérhetőségeit 7-9000 Ft-os díj ellenében tudják rendelkezésünkre bocsátani (ha meg nem tetszik személyesen egyik lakás sem az adott cég kínálatában [ha egyáltalán tudunk megfelelő időpontot egyeztetni a tulajokkal], akkor ezt buktuk, tök korrekt, nem?)
- megtekinteni a lakást csak ma (hétköznap), csak holnap (hétköznap), csak délelőtt, csak délután lehet (mert az emberek nyilván nem dolgoznak, de legtöbben, ez evidens, csak fizetőképes embernek adják ki a lakást; aki viszont kedd délelőtt a herevakarás mellett ráér lakásokat nézegetni, az több, mint gyanús, maximum a jól kereső vállalkozó ér rá ilyenkor, annak meg van annyi pénze, hogy ne szaros 60-70 ezres albérleteket keressen, a normál mezei embernek meg nem biztos, hogy van annyi szabija, hogy legalább egy hetet kivegyen lakáskeresés céljából - ok, vannak a délutáni, esti műszakosok, na de csak nem mindenki az?!)
- és kié lesz a lakás? A verzió: a tulajok eldöntik és értesítik a legszimpatikusabb érdeklődőt/érdeklődőket, tisztára, mint egy állásinterjún, B verzió: azé a lakás, aki helyből kivágja nekik a kb. kétszázat zsebből, mert akkor azonnal szimpatikus leszel (elhiszem, hogy pénz, pénz, pénz, de ez sem garancia arra, hogy a későbbiekben az az illető rendszeresen fogja fizetni, amit kell)
Bizalmatlanok az emberek. Jogosan. De túlzásokba azért nem kellene esni. Volt egy faszi, aki miután Párom közölte vele, hogy igen, van munkája, igen, egyetemi alkalmazott, az volt a kérdése éshogyazmi. És mit csinál pontosan. Meg mit nem. Itt éreztük, hogy ezt a lakást már eleve el sem megyünk megnézni. Köszönjük, de rigolyás főbérlőből nem kérünk. 10-ből 11 ember egy napot adott a megtekintésre, több lehetőség nem is volt, mert már aznap szerződni is akartak. Szuper. Rohan az élet így is eléggé, legalább mi ne tegyük. Pont emiatt nyúlnak bele legtöbben link albérlőkbe, mert rögtön és azonnal.
Szerencsére voltak rugalmasabb emberek, így mivel 10-18-ig dolgozunk nagyjából mindketten, vagy keltünk reggel korábban, vagy este tettünk egy plusz kört "majd alszunk az új helyen" felkiáltással.
És végre meglett a szinte tökéletes kis kuckó. A macskáim ugyan nem jöhettek (nem is baj, idősek már, de azért hiányoznak), mert itt eleve van három, plusz egy nagy kutya is. Külső kerület ugyan, de legalább csendes, erdő, tó is van a közelben, lovarda szintúgy.
Az egyik macska amúgy Amerikából jött, és tényleg másképpen is nyávog. :D A kuckó két embernek tökéletes. Nem teljesen felújított, apró javítások nyilván kellenek majd, de legalább a mienk. Egy kis időre meg tudunk itt pihenni (arra a 20 évre, amíg összegyűjtünk annyi előleget lakásra, amire újabb 20 éves futamidejű hitelt tudunk felvenni :D).
Most jó.

Biocica, avagy éljünk egészségesen

Néhány hónapja elkapott az egészséges életmód láz. Igen, ehhez is megöregedtem. Jó lenne odafigyelni, hogy ne az én hülyeségemen múljon plusz pár év az életemből. Főleg, hogy mostanában egyre több jóság történik velem (na ugye, hogy a pozitív hozzáállás is működik). Egészségileg viszont itt-ott döcögést érezni, úgyhogy tenni kell ellene.

Mondjuk ahhoz képest, hogy sok dolog pl. hónapokig elég (egy-két emberre), és arányaiban ugyanott vagyok árban, mint a megszokottakkal, azért így is jóval megterhelőbb az ember pénztárcája számára, pl. a napi friss zöldség- és gyümölcsmennyiséget, heti húst például nem is lehet bírni (vagy egyik, vagy másik), meg bírom, hogy sokan a krumplit meg a rizst is "tiltják" (nyilván minden csak irányadó), de hát attól, hogy régen még nem ették ezeket, attól az már létezett, csak nem fedezték fel, és kellenek, ha csak önmagukban is, mert nem lakom jól csak gezemüzékkel, pedig nagyon szeretem őket, de hát gyorsan kiürül az emberből, úgyhogy lesem a gazdaságos, egészséges és laktató recepteket. És piacra kell járni, meg henteshez, nincs mese. :)
A másik nehézség a folyamatos odafigyelés, ellenőrzés, miben mi van, mi nincs, nem egyszerű. De megéri.

Voltam természetgyógyász néninél is (köszi, mama), aki adott pár tippet, meg én is átgondoltam a dolgokat - találtam egy csomó jó weboldalt, receptekkel, ötletekkel, mint pl. az antalvali.com, és ezekre jutottam (ezek között vannak azok a dolgok is, amikhez a hozzávalókat elég 2-3 havonta, vagy ritkábban megvenni):

- házi tojássampon - ez pont a legújabb "hóbortom", találtam egy jó kis receptet, megcsináltam, kipróbáltam és most már biztos, hogy megy a kukába az eddigi sampon- és balzsamkészlet (van teljesen új, azokat párszázé elsózom vaterán), ugyanis sokkal erősebb, szebb lett a hajam, a szokásos 2-3 nap helyett 4 napig is bírja, anélkül, hogy úgy néznék ki, mint aki benéz
- kókuszzsír - napraforgóolaj? ugyan már! rántotta, sült csirke csak ezzel készülhet (a hamburgerhúshoz is szuper, viszont azok nagyon összementek sütéskor, elképzelhető, hogy emiatt? ahhoz jobb lenne pl. az olíva?) - 2-3 hónapig elég
- mosás - drága Ariel, drága Lenor, kösz a halakat, van helyette mosódió és illóolaj, persze, a nagyon izzadt ruhákat előtte meg kell dörzsölni, de amúgy nem jellemző a nagy szennyezettség a ruháimra, törülközőimre, abszolút bevált, nem illatozik, de tiszta - egy kis zacskó mosódió legalább fél évre elég, az illóolaj is hónapokig kitart
- tejhelyettesítők - tegye fel a kezét, aki meg tudja emészteni a tejet... imádom a kakaót, müzlit tejjel, meg simán is, csak a szervezetem nem; amit kipróbáltam (2-3 decis kiszerelésekben): a szójatej borzalmas, a rizstej és a mandulatej fura ízű, de megszokható, a kókusztej meg okés, a kalcium pótlására meg találunk mást (kacérkodom az amaránttal, abban van az is) :)
- gyógynövényes teák - novemberben volt egy erősebb torokgyulladásom, úgyhogy muszáj voltam jobban elmélyülni az alternatív gyógymódokban, aminek eredményeként legalább 15-féle teám van otthon, minden bajra :D, egyedül a Gárdonyi teaház gyümölcsteáit iszom még, ugyanis a többit egyszerűen már nem bírom, a pickwick konkrétan ihatatlan ezek fényében számomra
- cukor, liszt helyett -  minden, ami fehér, kuka (nyilván nem szó szerint); ami nem baj, ugyanis ezáltal jelentősen csökkent a cukorfelhasználásom, a teákhoz már nem is teszek (pedig előtte min. két kanálnyi volt), egyedül a gyümölcsteákhoz szoktam egy kiskanálnyit (nádcukor), bőven elég, kevesebb sütit is eszem, és nem is hiányzik annyira az édes (múltkor zabpelyhes sütit csináltam eritrittel, az is jóféle lett), szóval ez is drágább ugyan, de tovább tart (természetes cukrokat meg mézből, gyümölcsből amúgy is magamhoz veszek); liszt helyett most épp nincs semmi, mert nem nagyon csinálok olyan dolgot, amihez kellene, az említett zabpelyhes süti miatt vettem csak zabpehelylisztet, amúgy pékárut veszek a boltban, de csak teljes kiőrlésűt (ajánlom az ősbúzalisztes purpur kenyeret :))
- kencefice - ilyen krém, olyan krém, ilyen testápoló, olyan testápoló, frászt, argánolaj és shea vaj (ezeket is tavaly vettem, kis kiszerelésűek, de mindegyiknek megvan még a fele és használom őket rendszeresen); hajra meg időnként argánolajos-kókuszzsíros-shea vajas pakolást szoktam tenni, egy éjszakára vagy délutánra, utána pedig le lehet mosni, megmosni tojássamponnal - plusz bőrre, bőrproblémákra nővérem révén van egy Lukács-fél kék és egy piros kenőcsöm is, de érdemes lesz körömvirágosat is szerezni (most járt le és egyben fogyott is el, amit két éve vettem!, nagyon jól kiszolgált)
- fogkrémből gyógynövényeset használok, időnként egy kis szódabikarbónát is szórok rá
- magvas (gondolatos) reggeli - görög joghurtot bírok enni, általában ez a reggelim, amibe minden megy, amit csak találok: zabpehely, mazsola, most vettem lenmagot (várom, hogy tesztelhessem), szezámmag, mandulapehely (Kedves lepett meg vele), nádcukor - isteni
- ami még mindig van itthon: almaecet, szódabikarbóna, c-vitamin por, méz, Echinacea vagy grapefruit csepp és igyekszem minden nap egy kínai szemmasszázst csinálni, tényleg jót tesz, reméljük, hogy hosszú távon is hozza, amit ígér
- és egy jó hír: van egészséges(ebb) alternatíva a nutellára is, nem is egy, én múltkor ilyen pár falatos kis mintát vettem a bionella nevű csodából, hát összehasonlíthatatlanul finomabb :3, teljes üveget valószínűleg csak alkalomra fogok ajándékba kérni :D

Ha minden jól megy, áprilistól lesz lehetőségem eljárni mozogni, úgyhogy még ennél is jobb lesz nekem. :)
Szóval csak biztatok mindenkit, hogy figyeljen oda ezekre a dolgokra is, ha pedig hosszabb távon, több területen változtatna, az elején biztos, hogy nehéz lesz és több kiadással jár (vagy csinálja apránként), de pár hónap alatt normalizálódhat a helyzet és utána már szinte észre sem lehet majd venni. Persze, vannak magasabb árkategóriájú jóságok is, mindenki a lehetőségeihez mérten gyűjtögessen és váltson (de szinte mindent meg lehet otthon is csinálni, "fillérekből", csak ebben az esetben az idődet kell rááldozni), de jó tudni, hogy bárki nyugodtan bemehet egy herbáriába, bioboltba, mert valamit biztosan fog tudni venni, ha csak egy gyógyteát vagy éppen egy fél kiló nádcukrot, már az is bőven jó.

Gondolom én, aztán lehet, hogy hülyeségeket beszélek, de csak most kezdtem el jobban beleásni, beleélni magam ezekbe, úgyhogy örömmel veszem a további tanácsokat, ötleteket, tippeket. :)