Kicsi lány a Nagy faluban - már 1 éve

Budapesten születtem, de 3 évesen leköltöztünk Kaposvárra, mert apu ott kapott állást a Cukorgyárban (mint villamos üzemmérnök, nem ám akárki volt és igen, most dicsekszem).
A csepeli házban pedig ott maradt a mamám (apu), akihez aztán minden nyáron felmentünk. Hol családostul, hol csak apuval, később ketten nővéremmel. Aztán az élet szerencsétlenségei folytán el kellett adni a házat és Mama leköltözött hozzánk (szerencsére pár kilométerrel arrébb). Nekem pedig azóta is fájt a szívem azért a kis házért, a kertért, az emlékekért.
A Librin keresztül tavaly tudtam kérni az áthelyezésemet (az élet szeret viccelni: a csepeli Libribe sikerült átköltöznöm). Otthon nem voltak elragadtatva, de azért valahol megértették. Meg van az úgy, hogy a távolság jót tesz.
Szóval felkerekedtem. Féltem ugyan, hogy nem fogok tudni gondoskodni magamról, mert egy életképtelen zigóta vagyok, de mivel ha ez így lett volna, most nem írnám ezeket a sorokat, így mondhatom, hogy talán mégsem. Pontokba szedném, mi történt velem ez alatt az egy év alatt, mit sikerült felmutatnom.

- két albérlet (ez annyira nem izgi, bár a mostaniban két moly a lakótársam)
- több FMK-n való részvétel (lényegesen közelebb van Fehérvár és olcsóbb is, hazajutás is egyszerűbb)
- molytalálkozók
- az első Könyvhetem
- második Könyvfesztiválom
- Rájátszás koncertek
- először a Szigeten
- molybarátságok
- egy kézirat megalkotása (rendületlen házalás vele)
- folyamatos alkotás a betűk világában
- Slam Poetry-n való részvétel (Országos Bajnokság selejtezőjén is ráadásul)
- Moly Slam Poetry létrehozása
- blogok készítése és frissítése
- több irodalmi, kulturális eseményen való részvétel
- Grecsó Krisztián tudja a nevemet :D
- rájöttem, hogy talán értékes vagyok és tehetséges
- megtanultam, hogy bármit elérhetek kitartással (de most át kell ismételnem a leckéket, úgy érzem)
- molybarátságok, amik remélem, hogy sokáig fognak tartani
- van úgy, hogy a tej túl fontos lesz az ember életében
- szerelmi téren megint rá kellett jönnöm, hogy ilyen lapot az élet nem osztott nekem születésemkor (akkor majd megcsinálom én azt a rohadt lapot)
- felszedtem pár kiló önbizalmat (de még lehet rajta dolgozni)
- jobban tájékozódom, mint négy éve
- konyhai téren is bátrabb lettem (bár a fizetésem még mindig nem engedi, hogy ki tudjak teljesedni)
- vannak kitűzött céljaim (amik miatt érdemes a szürke hétköznapokat végigcsinálni)
- nincsenek szürke hétköznapok
- bármit megtehetek

és bár az éjszakák még mindig túl sötétek, ahol a könnyek bátrabban jelennek meg, de ha nappal az IKEA csak 10 perc sétára van, akkor minden, de tényleg minden lehetséges

remélem, hogy jövőre lesz még feljebb
de hát, csak feljebb van
bátornak lenni az újabb lépésekhez
ez a lényeg

és bár főként a saját erőmből jutottam el idáig, de Ti is kellettetek ehhez, úgyhogy köszönöm :* (mindenki döntse el maga, hogy idevalónak érzi-e magát, én úgyis tudom;))

u.i.:
tartogatok még meglepetést erre az évre :)