2013. október 26., szombat

Mostan színtelen polákról álmodom én

megtanulni a magányt

egy fekete-fehér szivárvány

mint amikor megpróbálod elkapni a nyelveddel a hópelyheket

igazából szeretlek

nem tudom, miért csinálom

két személyre főzni vacsorát, pedig egyedül vagy

én már csak egy romlott mézeskalács vagyok a te szádban

kitaszított homály

neobarokk plasztikmacska

levelet írni neked, majd nem küldeni el

nem tudom a címedet

többet nem tudok

tarthatnék táblát:"to me, you are perfect", hogy legalább egyszer megcsókolj

vagy kétszer

a következő életemben az akarok lenni, aki elég jó neked

álmodni színek nélkül

emlék

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése