Aludnék inkább

hajnalban, mikor a leghidegebb van,
akkor hiányzik legjobban ölelésed,
(pedig nem is tudom, milyen)
s miközben próbálok visszaaludni, nem
tudok nem arra gondolni, hogy ez az éjszaka
is hiába telt el

még a legmelegebb paplan is jégverem nélküled

mikor fújja a szél a hajamat, arra gondolok, mennyivel jobban élvezném, ha te is látnád

úgy szeretni valakit, hogy szinte nem is ismered: gyönyörű és félelmetes

a kert tele van gyönyörű gyümölcsökkel, de neked az elérhetetlen kell, amit lehet, már félig megettek a kukacok, és inkább kockáztatsz, kitörnéd a nyakad egyetlen harapásért, amiről még azt sem tudod, édes-e egyáltalán, de hát ettél már keserűt, a csalódás nem lenne új, ahogy a fájdalom sem

magamért csinálom, magamért csinálom, magamért csinálom,...

a zsebkendők vajon ugyanúgy tűnnek el, mint a zoknik? amikor szükségem lenne rá, nincs sehol

nem szeretem, ha nem kapom meg, amit szeretnék

tele vagyok szeretettel, mégis egy irigy krva vagyok, mert nem adok senkinek belőle
akinek adnék, annak meg nem kell
élet, én így szeretlek
hát hogyne

már csak a vállvonogatás marad
már csak a tudat marad, hogy másnak még ennyi se jut

egy üres erdő közepén doromboló macska vagyok

ha lenne műtét arra, hogy ne szeresselek, érzéstelenítés és altatás nélkül is vállalnám
sőt, csak úgy vállalnám
az előbb hazudtam

a tűz mellett ülök és mégis fázom

volt zsepi a kardigánom zsebében

szükségem van rád, de nem érdemellek meg
megérdemellek, de nincs szükségem rád

de

gyűlölöm a fájdalmat, gyűlölöm a félelmet
néha jólesnek

ezt én sem gondolhattam komolyan

meddig bámul még vak szemem sötét tükörbe,
mikor látja már meg, hogy előttem nincs semmi sem?

a remény jó dolog

a remény bassza meg

komolyan