hajnalban, mikor a leghidegebb van,
akkor hiányzik legjobban ölelésed,
(pedig nem is tudom, milyen)
s miközben próbálok visszaaludni, nem
tudok nem arra gondolni, hogy ez az éjszaka
is hiába telt el
még a legmelegebb paplan is jégverem nélküled
mikor fújja a szél a hajamat, arra gondolok, mennyivel jobban élvezném, ha te is látnád
úgy szeretni valakit, hogy szinte nem is ismered: gyönyörű és félelmetes
a kert tele van gyönyörű gyümölcsökkel, de neked az elérhetetlen kell, amit lehet, már félig megettek a kukacok, és inkább kockáztatsz, kitörnéd a nyakad egyetlen harapásért, amiről még azt sem tudod, édes-e egyáltalán, de hát ettél már keserűt, a csalódás nem lenne új, ahogy a fájdalom sem
magamért csinálom, magamért csinálom, magamért csinálom,...
a zsebkendők vajon ugyanúgy tűnnek el, mint a zoknik? amikor szükségem lenne rá, nincs sehol
nem szeretem, ha nem kapom meg, amit szeretnék
tele vagyok szeretettel, mégis egy irigy krva vagyok, mert nem adok senkinek belőle
akinek adnék, annak meg nem kell
élet, én így szeretlek
hát hogyne
már csak a vállvonogatás marad
már csak a tudat marad, hogy másnak még ennyi se jut
egy üres erdő közepén doromboló macska vagyok
ha lenne műtét arra, hogy ne szeresselek, érzéstelenítés és altatás nélkül is vállalnám
sőt, csak úgy vállalnám
az előbb hazudtam
a tűz mellett ülök és mégis fázom
volt zsepi a kardigánom zsebében
szükségem van rád, de nem érdemellek meg
megérdemellek, de nincs szükségem rád
de
gyűlölöm a fájdalmat, gyűlölöm a félelmet
néha jólesnek
ezt én sem gondolhattam komolyan
meddig bámul még vak szemem sötét tükörbe,
mikor látja már meg, hogy előttem nincs semmi sem?
a remény jó dolog
a remény bassza meg
komolyan
Megérte felkelni ezért.
VálaszTörlésKöszönöm!
Én köszönöm!:)
TörlésKérlek, hogy a FB-os megosztáshoz tedd ki a forrásmegjelölést.