(egyveleg eddigi írásokból)
hajnalban, mikor a leghidegebb van,
akkor hiányzik legjobban ölelésed
(pedig nem is tudom, milyen)
mikor fújja a szél a hajamat, arra gondolok,
mennyivel jobban élvezném, ha te is látnád
(vagy ha a te ajkad s kezed lenne a szél)
már csak a vállvonogatás marad,
már csak a tudat marad, hogy másnak még ennyi se jut
(amikor szükségem lenne zsebkendőre, egy sincs a közelben)
ha lenne műtét arra, hogy ne szeresselek,
érzéstelenítés és altatás nélkül is vállalnám,
sőt, csak úgy vállalnám
(az előbb hazudtam)
a tűz mellett ülök és mégis fázom
közben tanulom a magányt
(csak egy lecke, mégis…)
mint amikor megpróbálod elkapni a nyelveddel a hópelyheket
levelet írni neked, majd nem küldeni el
nem tudom a címedet
(volt zsepi a kardigánom zsebében)
szükségem van rád, de nem érdemellek meg
megérdemellek, de nincs szükségem rád
(de)
tarthatnék táblát, hogy:"to me, you are perfect",
hogy legalább egyszer megcsókolj
(vagy kétszer)
a következő életemben az akarok lenni, aki elég jó neked
színek nélkül álmodlak,
egy fekete-fehér szivárvány vagy
(így jobban tetszel)
éjszakánként a szívem az ablakban ül, mert tudja,
hogy nem tudnék tőle aludni
(pedig olyan halkan sír)
meddig bámul még vak szemem sötét tükörbe,
mikor látja már meg, hogy előttem nincs semmi sem?
(s szólt a holló…)
a remény jó dolog,
a remény b@ssz@ meg
(komolyan)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése