Hová tűnt a november?

De most komolyan.
A kedvenc hónapom utolsó napja van és nem tudnám elmondani, hogy mi történt az elmúlt 30 napban. Egyszerűen függöny.
Az is igaz, hogy rettenetesen túlhajtottam magam az elmúlt időszakban, sokszor arra sem emlékszem, mi volt tegnap.
De akkor is. Hová lett a november?
Csak csinálom, csinálom és továbbra sem látok eredményt. Persze, nem jön az ukkmukkfukk magától, majd talán jövő ilyenkorra lesz valami gyümölcse ennek az egésznek.
Most jó lenne sírva fakadni, de annyira fáradt és leszarom az egészet passzban vagyok, hogy nem megy.
Azért ez az utolsó nap nem volt rossz.
Harmadik lett a tortám egy tortaszépségversenyen, találkoztam kedves barátokkal, akiket ritkán látok csak vagy épp gyakran, odaadtam egy ajándékot, amit hónapok óta pakolásztam, hurcolgattam, elhánytam, nézegettem és most megkönnyebbültem.
Meg azt is mondta az ajándékozott, hogy csinos vagyok (sosem mondta még, hogy csinos vagyok, pedig mindig igyekszem nőnek öltözni, ha vele találkozom), nekem ez felér egy szeretlekkel. Persze, ilyet nem mondana. Ahhoz mégsem vagyok elég csinos. Gondolom, továbbra is felesleges lenne sírnom.
Meg hát, tudjuk, legszebb az ősz, mert minden pillanatában múlik, mégsem sír. Ezt én írtam. Kár, hogy nem vagyok az ősz.
Igaza is van neki, hogy elmúlt. Jöhet a december, én pedig rendes kislány módjára forgok a kerékkel együtt. Majd néha üvöltök, ha már elegem lesz. És majd arra gondolok, hogy azt és ahogy mondtad: nagyon csinos vagy. 
Köszönöm.