Hope is a good thing...

Az év első bejegyzése.
2014 a Ló éve, bár inkább hajlok a Jó évére, ahogy az egyik barátnőm írta.
Vagyis remélem, hogy az lesz.
Lelkes vagyok, pozitív, tele ötletekkel, tervekkel és most egyelőre érzek annyit erőt magamban, hogy végig is csináljam. Szerencsére nem kell mindent egyedül. Köszönöm.:) Persze, a legtöbb jóság nemcsak nekem lesz jó. Majd meglátjátok. :)
A határidőnaplóm szépen telik, a holnap vegyél bérletet ma dolgozol hétvégén vegyél tejet,  mert sütit akarsz csinálni bejegyzéseken kívül vannak sokkal izgalmasabbak is.
Például van nekünk a molyos slam, ami ugyan már nem lesz havonta, de ugyanolyan lelkesedéssel fogom csinálni. Remélem, idén többen leszünk. Mind nézők, mind versenyzők.
Van ez a moly-antológia, amit az említett egyik barátnőmmel csinálunk. Basszus, nem kevés meló, már most érezzük és mindjárt itt az április, amikorra is szeretnénk megjelentetni, a tevékenységlistánk pedig folyton csak növekszik, ahelyett, hogy fogyna el. De meglesz és jó lesz. Komolyan.
És akkor itt egy másik barátnőm, akivel konkrétan világmegváltó terveink vannak. Hogy mi lesz belőle? Ki tudja? Rajtunk nem fog múlni, segítőkre is számítunk. Egyedül az anyagi erőforrások szabhatnak gátat, de majd kitalálunk arra is valamit. Ha hiszünk benne, meg tudjuk csinálni. Vonzás törvénye, meg ilyenek. Most Koejjó Nórának érzem magam, szóval ezt sürgősen befejezem. Legyen annyi, hogy kitartóak vagyunk és ha elhatározunk valamit, akkor azt véghez is visszük. Én legalábbis mindig ilyen voltam. Nem akaratos, ezt így nem mondanám. Makacs, persze.:) De ha én szerettem volna valamit, akkor addig-addig ügyeskedtem és harcoltam, amíg nem sikerült elérnem. És ez nem csak hisztit jelentett. Az ember felnőttkorában is ezt csinálja. Harcol. És nem a két szép szeméért fogja megkapni az áhított dolgot. Persze, valakinek annyi is elég vagy csak megmutatja a bankszámlakivonatát. Nekem kicsit körülményesebb, de legalább megbecsülöm a jutalmat és tényleg büszke lehetek magamra, hogy elértem valamit.
Szóval idén sokszor és nagyon szeretnék magamra büszke lenni. És ha lesz mellettem más is, aki ugyanezt elmondhatja, nekem az még nagyobb öröm lesz. Segítsünk magunkon és segítsünk egymásnak! Ezért (is) vannak a barátok, nem?

Szóval idén slam, miegyéb, antológia, írni kellene, hátha lesz valami a kortárs költői törekvésemmel is, részt venni az irodalmi, kulturális életben (Könyvfesztivál, Könyvhét, Törülköző-nap, felolvasóestek, Rájátszás-koncert), egyre inkább beljebb kerülni és ott is maradni, dolgozni, keresni jobb munkahelyet, valamikor nyelvet is tanulni, boldognak lenni. Amihez már csak Te fogsz hiányozni, de te mindig. Remélem, hogy idén a 'mindig' az új 'hamarosan' lesz. És akkor tényleg, de tényleg jó lesz minden. De a mosolyom így vagy úgy, megmarad. Remélem...

And the winner is...