csak nézlek, tán te is meglátsz engem,
villogó neon szememben, hogy tizenhét szótagban
is ezerszer kívánlak,
versnek csúfolt sorokban is téged álmodlak,
mint dunyhából a pelyhek, szívem hull papírra,
mindig csak annyi, hogy túléljek,
majd holnaptól veszem a bátorságot,
hogy válladon kopogtassak,
mint szelíd tigris, megsúgjam,
prédának a szerelem is megjárja,
de a holnaptól mindig csak félek,
így elfordítom tekintetem,
mert csak én fogyok el,
pillantásod semmivé éget,
hisz nem látom magamat benne(d).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése