- írtam verset, vidámnak ugyan továbbra sem vidám, de legalább nem szerelmes depizés
- meg írtam megint válaszlevelet, szeretek levelezni
- hogy a munkanap teljes legyen, az utolsó félidőnél megérkezett egy kedves molybarátném, akivel jót beszélgettünk, meghívott finom, mekis fagyira, majd mini molytalit rögtönöztünk a többiekkel otthon, volt jóféle vacsora, és ettem a kapros mártásból is, pedig én az olyat nem szeretem, de ez jó volt és büszke vagyok magamra
- megint megdicsérték a cseresznyefámat
- írtam neked, de nem priviben, nehogy azt hidd, hogy hé, de még így sem válaszoltál, pedig a te érdekedben írtam azt, amit
eszembe jutott, mennyire lógnál ki a csapatunkból. annyira nem nagyon, de azért mégis. de ettől még jó lett volna, ha itt vagy. azért jó, hogy vannak olyanok, akik segítenek, hogy ne legyen olyan szar nekem már csak azzal is, hogy vannak. szóval ez egy jó nap volt. aztán majd megint az összes jóság egyszerre illan el, ahogy lekapcsolom a villanyt és (ma este) Lajossal összebújva megpróbálok elaludni, te meg idepofátlankodsz képzeletben és hiába ölelnélek át, nem tudlak. titeket szeretlek és köszönöm. téged meg nem tudlak nem szeretni. furcsa egy szív az emberé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése