2013. augusztus 23., péntek

Augusztus 23. - Napi jóságok.

Minden nap megírom, miféle jóságok történtek velem, hátha nem érzem majd annyira szarnak az életemet.

- jártam a Jászai Mari téren, eddig sosem kellett leszállnom ott a villamosról, sőt, arrafelé nem is nagyon akadt eddig dolgom. nem fedeztem fel teljesen, de szimpatikus a környék.
- ez két jóság lesz egyszerre, két órát töltöttem egy molynál, aki volt olyan kedves, hogy beszerzett nekem egy Kis Herceges nyakláncot. mert rám várt és most az enyém és nagyon örülök neki. a molycával pedig nagyon jól elbeszélgettünk, legalábbis nekem jó volt.
- hazafelé beugrottam az Árkádba (ez is dupla jóság lesz), és vettem magamnak banánt meg ananászt, az eladó csaj pedig megdicsérte a cseresznyefás tetoválásomat
- itthon ettem robbanós cukorkát, amiből van még, csak marhára nem látom, hova pakoltam és most ideges vagyok, mert akarok belőle enni *keres* rápakoltam, de megvan, amúgy eper ízesítésű és dinós csomagolásban van
- beszéltem nővéremmel és anyukámmal skype-on, jót tesz a távolság, szívesen beszélgetek velük úgy, hogy tudom, hogy utána már nem kell
- írtam levelet egy molynak, akivel mostanában többet beszéltünk és fura de azért jó, velem nem szoktak csak úgy beszélni emberek, meg szimpatikusnak találni, bár attól még lehet levelezni, hogy nem tartanak szimpatikusnak, bár tény, hogy ez így fura lenne
- Gréti cicával pihentünk együtt, oldalt feküdtünk mindketten, én pedig átkaroltam. dorombolt is, aztán persze meghallotta, hogy Zoltán (lakótárs) eszik és kiszaladt hozzá a konyhába. áruló.
- most elkezdtem az egyik említett moly kötetét, ami még nem jelent meg, de megjelenhetne. majd megírom neki, hogy tetszett.
- ma többször is láttam, hogy online voltál. csak néztem és arra gondoltam, hogy rád írok. de rájöttem, hogy nem tudnék mit írni. tettem fel képet magamról, az új láncommal. online voltál. láthattad. nem lájkoltad. és akkor valaki rám írt. nem te voltál, a szívem annyira vert, hogy azt hittem, kiszakad, emellett meg haragudtam arra, aki írt. mert azt hittem, hogy végre...

most arra gondolok, milyen egy hálátlan és elégedetlen liba vagyok, szar ötlet volt leírni.
minden nap ideírok majd egy csomó dolgot, látni fogom, hogy milyen kurvára elégedettnek kellene lennem és közben nem vagyok az. csak mert mindig ott lesz az az egy-két dolog, amit nem fogok tudni beleírni a felsorolásba. bár tök mindegy, valószínűleg, ha bele tudnám írni, akkor sem lenne jobb.
hogy már megint nem sikerült egy maradéktalanul boldog posztot írnom, én már meg sem lepődöm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése