mosolypróba

és akkor megdicsér és imád, én pedig nem értem, hogy miért
hát engem nem szokás szeretni!
vagy legalábbis három éve már biztosan nem
hozzászoktam, talán ez volt a baj
most meg rozsdás az ajtó és nem nyílik, pedig olyan jólesik a hűs szellő
meg a simogató olaj fáradt reményeimnek
kétségbeesés, érzem a szót, forog bennem, mint egy kés
olyan jó, én pedig félek tőle
ő meg azt hiszi, vele van a baj, pedig pont, hogy nem!
majd ezt is jól elrontom
mert nekem ez nem jár, nem járhat!
olyan hülye vagyok
de komolyan
sírjál csak, kislány
bassza meg az élet, hogy ennyit késett
már elfelejtettem, hogyan is kell...
... boldognak lenni
vagy talán pontosan tudom...
...csak már nem érdekel
pedig most nagyon is érdekel
talán itt az ideje, hogy adjak magamnak még egy esélyt
hátha mégsem történt tévedés
mert ott van, bőrömbe vésve: hope is a good thing...
szóval add a kezed, és ne engedj el
mert most tanulok újra járni
most tanulok nem félni

mert
"szeretném, hogyha szeretnének
s lennék valakié,
lennék valakié"