http://vmek.oszk.hu/00700/00707/html/vs193601.htm#28
Szeretettel:
Semmi
Nem számolom a semmit,
példának sem hozom neved,
lenni vagy nem lenni,
Shakespeare-t sem érdekli.
A felhők árnyékát most a múlt
reményszemű kutyái kergetik.
Talán hajnalodik, talán Budapest vár,
talán még ma megérkezik minden
magyarnak a megváltás.
Szívek fáznak, emlékek sétálnak,
emberek félnek, világok hazudnak.
Zavar ez a kedves üresség az utcákon –
olyan, mint halott arcán fals mosoly.
Vagy túl ismert lét ez, vagy jó barát a csend,
mi sosem vigasztal.
Nincsen hangom.
Valahol elszenderedett – talán ha nem ringatnám.
Egy: semmi.
Kettő: semmi.
Három: semmi.
Olyan megszokott ez, mint a csend,
hogy egyáltalában nincs semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése