napnyugta folyik ereimben, három lépés az éj,
rózsaágyon nyugszik a szél, elvetélt.
csontig tapad minden szavad, ez nem eső, ez nem november,
combomon a vér folyik, ez sem a tied.
hiányod lüktet, nincs megbocsátás, nincs sírás,
kitépem, mint egy fércelt álom félrevarrt gombját,
és fuldoklom egy olyan óceánban, minek partja túl közel van,
mégsem kapaszkodom, mert ez most a halál teadélutánja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése