2014. június 11., szerda

a nők a vénuszról...

elképzelhető, hogy érzelmi hullámvölgybe kerültem. ez azt jelenti egyes okos könyvek szerint, hogy ez egy tök normális, ciklikusan bekövetkező állapot és most éppen depresszív hangulatban vagyok, nem látok kiutat, értelmet, úgy érzem, vége mindennek és igazán lehúzhatnám már a rolót, úgysem vagyok jó semmire. aztán persze ha elértem a mélypontot, akkor újra emelkedni kezdek és szép meg jó lesz megint újra. utálatos egy dolog. jó lenne, ha már vége lenne. .
meg kellene végre tanulnom a jelenben élni és nem haragudni olyanok miatt, amik a múltban történtek, vagy csak megtörténtek volna, de mégsem. a férfiaknak nem a szívét és az életét kell keményíteni, hanem mást. aztán ha nem látom kielégítőnek a munkahelyemet, és ennek ellenére nem nézek másik állás után, akkor kussoljak és ne nyivákoljak, mert az visszatetsző. az is jó lenne, ha nem hibáztatnám magamat olyanok miatt, ami abszolút nem az én hibám és ha mégis a másiknak áll feljebb, akkor csak vállat vonok, hogy te hülye vagy. van így is elég baja az embernek. kicsire nem adunk. ugyebár. amikor az ember küzd egy álmáért és előre tudja, hogy nem hetek vagy hónapok alatt fog bármi is történni, akkor vajon mennyire van értelme feladni az elején? de ha nem lát semmi pozitív változást, meddig lehet bírni erővel és kitartással? mennyit ér egy álom? attól függ, hogy milyen? vagy minden álmunk egyformán esik latba és mindegyikért teljes erővel kell küzdeni, akkor is, ha egy hét kell hozzá vagy éppen öt év. és ha nem sikerül? akkor nem mindegy, mennyi idő veszett kárba. szóval megtanulni, hogy nincs olyan, hogy kárba veszett idő. az a kárba veszett, amikor nem csinálunk semmit. amikor nem is próbálkozunk. nem károgni azért, hogy nem tudok újat tanulni, fejlődni, mert nincs pénzem. hahó, internet! nem ugyanaz, de legalább esélyt ad. elfogadni, ha adnak valamit. nemet mondani, ha valamit nem akarok. engedni magam szeretni. elhinni, hogy szeretnek. elfogadni, hogy mindenkinek vannak olyan nevek a szívében, amik előrébb állhatnak a rangsorban, mint az enyém. csak fáj. jó lenne végre elsőnek lenni. de nekem is vannak neveim. azok is fájnak. nem viselni folyton álarcokat. csak tudnám, melyik az igazi. nem gondolni azt, hogy képtelen vagyok a szeretetre. nem lenni túl keménynek, csak azért, hogy megóvjam magam a csalódástól, mert többet veszíthetek ezáltal. remélni, hogy megérdemlem a szeretetet. remélni, hogy kapok is. igazit.igazat. nem görcsölni. hinni. bízni. nem süllyedni tovább önmagamban, inkább aludni valamelyik plüssömmel. átölelni, mert olyankor úgy érzem, megint kislány vagyok, és újra elhihetem, hogy nincs semmi baj. apu már nem tud átölelni, hogy ezt elmondja nekem. ringatom magam. álomba. múltba. új holnapba. szebb holnapba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése