nagyon csaj

szóval az van, hogy én a fára mászós, focizós, horgászós, sakkozós, fiúkkal lógós csaj voltam/vagyok, akinek tizenévesen a make up szó valami fura kiegészítőnek tűnt vagy túl intim dolognak ahhoz, hogy megkérdezze, mit jelent, akinek igen, a sminkelés rémálom és a háta közepére sem, a ruhavásárlás is tortúra, fésű minek, aztán, ha már van egy nővérem, azért csak-csak lett igényem ezekre, táskákra, cipőkre, évente egyszer fodrászra, vagyis nem lettem körömcipős, cirkuszi majom meg plázapicsa, de néha határozottan nő voltam/vagyok. kozmetikusnál is voltam már. egyszer. a gyanta viszont mondjon le. megoldom máshogyan. most meg táncolni járok (olyat se csináltam, amikor "kellett" volna), jövő héten manikűr-pedikűr (életemben először), megint fodrász, egy csajos wellness-hétvégéről nem is beszélve. úgy látszik, öregszem. nem utasítok el dolgokat, ami beletartozik egy mondhatni normális nő életébe. de el lehet viselni, na. szerintem ha mindent "túléltem", befestem a körmöm. feketére. így lázadok. aztán legurítok egy kurva nagy korsó sört. csak úgy nőiesen. :)