ősz = szerelmeskedés közben meggyűrt lepedő ráncai
*
mint szerelmeskedés közben
meggyűrt lepedő ráncai,
oly sokféle az ősz szívemben.
néha sima marad,
máskor fájdalmasan dobban,
van, hogy szomorú, csalódott
vagy épp csalfa, mert
még a nyárral van telve,
olykor vágyakozó, télre vágyó,
de ki tudja, fog-e még
dobogni, mire belepi a hó,
van, hogy emléke az elsőnek
s félelme az utolsónak,
máskor meg gyűlöl,
fél vagy éppen remél,
de színes, édes, szükséges,
s minden lehullt falevél
után jobban becsülöm
a következőt,
s ha már nincs több,
lepedőm ráncain simítok végig,
apró emlékek, melyek testem
nyomán most már örökké
belém égtek, így mégsem
kell félnem, mert mindig
ősz marad szívemben.
mert annyira szeretem.
(az ideit különösen.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése