2014. március 12., szerda

elmaradva

pár vers/írás az elmúlt időszakból

megint kopik a lakkom. már látszik a hiányod.
fekete folt virít levakarhatatlanul. fehér? az rég volt.
nem érzem, csak ránézni fáj.
tövig rághatom, maradsz, mint halottban a csend.
a bőrt tépdesem. vörösbe vált a fakó bőr.
én meg csak húzom tovább,
keresem gyökered, hogy kitéphessem,
ne kelljen folyton minden körmömet újrafestenem.
aceton helyett vérben fürdik a vatta éjjelente.
mert szeretem, hogy egyáltalán van mit lefednem.

*

hóangyalkát akartam csinálni, de sár volt.
véresre kaparom a hideget szívemben,
mégsem tűnik, csak szorong bennem,
mint az éjszaka Pestben,
mint árnyék a vízen.

hóangyalkát akartam csinálni, de sár volt.
részegre töri magát a múlt kezemben,
megmaradt darabjait szorítom görcsösen,
mint hollók álma a színeket,
mint áruló ajkat a szégyen.

hóangyalkát akartam csinálni, de sár volt.
leköpöm a tükröt, s a falat verem,
ócska fájdalom, egyre csak lüktet,
mint egy mólón felejtett élet,
mint egy ok nélküli félelem.

hóangyalkát akartam csinálni, mert havazott.
jobb szerettem, míg csak sár volt.

*

késő van. elfolyni volna jó, mint egy szürrealista zsebóra,
a ketyegést átmenteni egy jobb helyre, jobb időbe,
a fedélbe pedig csak annyit gravíroztatni: rögtön jövök.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése