Végre itt az ősz!
Lesz itt minden, kérem szépen.
Megvolt az első Szóforgatók tematikus felolvasóest, új, érdekes embereket ismertem meg, remélem, hogy kialakul ebből egy stabil társaság.
Itt lehet informálódni: https://www.facebook.com/szoforgatok?fref=ts
Várunk mindenkit szeretettel, az eseményekre, akár felolvasóként, akár közönségként.
Amint lesz hely szeptemberre, lehet jelentkezni. Egyelőre nincs, a szokásos helyünk betelt konkrétan a hónapra, minden nap van valami, ezért is kell más kuckó, meg azért nem árt, ha az ember új helyeket fedez fel.
Ma beadtam a kéziratomat. A mesét. Izgulás van.
Nemsokára Slam Poetry országos bajnokság, a szövegem darabokban, de készen van, már csak jó sorrendbe kell tenni. Tét nincs, vagányság van, kiállok újra, carpe diem, vagy mi a szösz. :)
Most hétvégén megnézem a családot, hogy vannak, régen jártam Somogy felé.
Unokaöcsi elkezdte a sulit, eddig nagyon élvezi.
Szeptember 28-án meg teljes holdfogyatkozás lesz, reméljük, álommanók nem akadályoznak meg benne, hogy megnézzem. :)
Meló továbbra sincs, vagyis hát burgerforgató meg trendi eladói állás van, na de a halat sem kérik meg, hogy szedje le az almát a fáról. Aztán persze lassan kénytelen leszek, ha más nem jön össze. Lemondhatok megint arról, hogy azt csináljam, amit szeretnék. De még nem ennyire súlyos a helyzet. Csak egy kicsit.
Most viszont újra átolvasom a verseimet, javítom őket, ha kell, csokorba rendezem és átnyújtom a kiadónak. A következő lépés az lesz, hogy nem szó nélkül dobják ki, hanem írnak róla pár sort. Egyelőre ez a cél, minden másnak csak örülni fogok. Mert a lehetetlen nem létezik. Ősszel különösen nem. :)
2015. szeptember 7., hétfő
2015. augusztus 22., szombat
Biocica 3.
Az elmúlt időszakban megint sikerült új dolgokat kipróbálni és megszeretni.
Első körben vettem mosóparfümöt, hogy ne a drága illóolajokat fogyasszam (így is fogy másra), úgyhogy most ezzel öblítek. Jelentem, nagyon finom az illata (vadvirág) és bár 2000 Ft volt a 100 ml, nem mostanában kell újravenni, első tippre azt mondanám, hogy jövőre. Pedig én mosok rendesen, most nyáron meg aztán főleg. :) Szóval megéri. És nem foglal sok helyet.
Mosakodásra továbbra is szappan, találtam ugyan múltkor tusfürdőt, de aztán mégsem vettem meg, nem volt rá szükség. Jövő hónapban nyílik az Árkádban egy natúrkozmetikumos üzlet, ott majd alkalomadtán újítok 1-2 szappant (holt-tengeri és levendulás, ami nagyon izgat engem és a bőrömet is).
Hajra továbbra is megy a kókuszvajas, shea vajas sampon, elégedett vagyok vele, időnként pedig a házi tojásos sampon. Hajvégekre lenmagolaj, illetve mandulaolaj (az argánolajam elfogyott, helyette vettem). Nagyon jó mindkettő.
Annyira, hogy még arckrémet is csináltam. Nem szórakoztam gőz feletti olvasztással, a nagy melegben kitettem egy kis shea vajat a tégelyében megolvasztani, utána belekevertem a fenti két olajból, majd betettem hűtőbe kicsit szilárdulni. Utána már nem kell bent tartani. Könnyebben kenhető, finom az illata. Amint lesz még egy kis napocska, a maradék sheámat is megcsinálom így. Plusz van egy arcpakolásos receptem is, bár eddig csak egyszer próbáltam ki, nagyon egyszerű: egy tojássárgája, egy kiskanál méz, fél kiskanál (mandula)olaj. Ezt összekevertem, felkentem, 10 percig hagytam fent, addigra már kellemesen húzott és az illata is erős lett :), majd hideg vízzel, vatta segítségével szépen leszedtem. A fele megmaradt, úgyhogy hűtőbe tettem, elhasználom legközelebb (értsd: 2-3 nap múlva).
A hajamat amúgy már lehetne hennázni, remélem, hogy hamarosan lesz rá lehetőség. Az a baj, hogy először mindenképpen hennázni kell, hogy utána indigót (ez sötétít majd) tehessek rá, mert a hennás hajra jobban tapad. Szóval több mennyiséget kell venni. A másik fantasztikusság pedig az, hogy nem mindegy, milyen hőfokú vízzel keveri az ember, ehhez viszont teahőmérő kell, ami alsó hangon 2700 Ft. És mellé a porok még... Oké, a hőmérőt csak egyszer kell megvenni, meg a festés után elég lesz a tőfestés, arra meg kevesebb por kell, de akkor is húzós az első kör. Nem baj, lesz névnap és szülinap nemsokára, majd kérek hozzájuk valamennyi támogatást. :)
Takarításban még mindig verhetetlen az ecet és a szódabikarbóna, olyan fehér lett tőlük a kád, mint még soha! :)
Na jó, mielőtt júli elején feljött volna nővérem, vettem egy wc-fertőtlenítőt - http://www.zoldpolc.hu/1048-furdoszoba-es-wc/2827-wc-fertotlenito-ecoclean-guayava1l -, teljesen jól szolgál, az illata meg valami isteni. A neve ellenében kádra, mosdóra, csempére is használható.
A táplálkozásban nagy módosulások nincsenek a múltkori óta, annyi, hogy pár hónapja vettem kókuszvirágcukrot - kellemes karamellás íz -, ami finom, sütikbe is használható, bár hozzátesz az aromájából és amiből konkrétan 2 teáskanálnyi van még, úgyhogy most sírok. Amíg nem futja rá, illetve egy kis xilitet és eritritet is szeretnék, addig marad a nádcukor, de az is minimálban. Tényleg nem igénylem már annyira az édeset, de néhanapján jólesik. :)
Most fedeztem fel magamnak a zabkását - http://moly.hu/karcok/576288 -, azonnal bele is szerettem. Finom, egészséges és olcsó, ami hó végén különösen jól jön az embernek.
Tejből maradtunk a tehénnél, de átálltunk a Naszálytejes és Spar NaturPur-os bio változatokra, örömmel jelentem, hogy nem okoz bizonyos problémát az elfogyasztásuk.
Mivel mostanában már tényleg mindenki a súlyommal zaklatott - holott tényleg nem vagyok még duci sem, csak megszokták, hogy 45 kiló vagyok -, és amúgy én sem érzem magam így jól - párom ugyan jelezte, hogy így vagyok tökéletesen nőies és igazat is adok neki, de akkor sem érzem magam jól -, így elkezdtem kalóriákat számolni. Az emberrel együtt.
A kaloriabazis.hu-n toljuk, mit ne mondjak, voltak szörnyűlködések egy-egy étel kalóriáját meglátva, nem csoda, hogy azért feljött 1-2 kiló, amikor bőven a napi megengedett felett ettünk. Amiért nagyon jó, hogy az ember sokkal tudatosabb lesz a táplálkozásában, és bár kevesebbet eszünk, mégsem éhezünk. Az elején még nehéz az állandó számolgatás, de hamar belejön az ember. Az mondjuk idegesítő, hogy jelzi külön a fehérjét, szénhidrátot és zsírt, miből mennyit lehet, aztán este találd ki, hogy mit egyél, amiben már nincs szénhidrát és zsír, csak fehérje, de a hűtőben csak zsíros tej van, szóval valamit túl fogsz lépni. Nyilván nem probléma, meg az ember nem csinál belőle gondot, ha 1-2 grammal túllépi, de azért frusztráló tud néha lenni. :D Ami "gond" még, hogy eleve próbálunk egészségesen étkezni, de ugye nem olcsó mulatság, és akkor még úgy venni, csinálni az ételeket, hogy a kalória is stimmeljen... Főleg, hogy most szeretném kipróbálni egy ideig a húsmentességet, viszont nem ehetek folyton sajtot, tejet, tojást, hogy bevigyem a fehérjét, mivel ezekkel zsírt is viszek be bőven, úgyhogy majd tofut kell vadásznom, az sem 2 fillér, és azért heti 1-2 alkalommal jó lenne fogyasztani. Mindegy, a lényeg, hogy varázslók vagyunk, nem vitás. :) De első az egészség! Mondjuk ennek ellenére megfáztam pár napja, de már jövök kifelé, köszönet a teáknak: hársfa, kakukkfű és fekete bodza. Na meg a méz és c-vitamin, valamint újra szedem a grapefruit cseppeket, volt még egy szinte teli üveggel itthon, még év elején vettem betegség miatt, de szerencsére hamar kijöttem akkor. Most is inkább csak utókezelésként szedem, hogy biztosra menjek. :)
Ó, azt még nem is meséltem, hogy páromnak volt plusz melója még nyár elején, amiből lett egy kis bevétel, úgyhogy egy porszívó mellett beruháztunk egy turmixgépre! És milyen jól tettük, olyan eszméletlen finomságokat lehet csinálni, hogy hajjajj! Csináltunk házi kubut, egzotikus gyümölcslevet, alkoholmentes pina coladát, dinnyés turmixot, epreset, ... Tejjel, vízzel, mikor mivel. A banán pedig szinte mindenhez illik! Reggelihez/reggelinek tökéletes, ez tényleg lendületet ad az embernek, de vacsira is megfelelő. A sárgadinnye és tej pl. valami eszméletlenül finom kombó. Aprító-/darálófejet is kaptunk mellé, úgyhogy tényleg full extrás. Egyedül jeget nem bír a pengéje, de kicsire nem adunk. :)
Van mozgás is a kaja mellett, sétálni szoktunk, illetve én lelkesen zumbázom itthon, néha csinálok felülést, lábemelést, stb., de a zene tud igazán megmozgatni, minden értelemben. :)
Egyedül a vízfogyasztásomat kell még mindig felügyelnem, mert ha nem figyelek oda, máris nem ittam meg a napi 2 literemet. Ma is még csak... hagyjuk, megyek inni. :) Jó egészséget mindenkinek! :)
Első körben vettem mosóparfümöt, hogy ne a drága illóolajokat fogyasszam (így is fogy másra), úgyhogy most ezzel öblítek. Jelentem, nagyon finom az illata (vadvirág) és bár 2000 Ft volt a 100 ml, nem mostanában kell újravenni, első tippre azt mondanám, hogy jövőre. Pedig én mosok rendesen, most nyáron meg aztán főleg. :) Szóval megéri. És nem foglal sok helyet.
Mosakodásra továbbra is szappan, találtam ugyan múltkor tusfürdőt, de aztán mégsem vettem meg, nem volt rá szükség. Jövő hónapban nyílik az Árkádban egy natúrkozmetikumos üzlet, ott majd alkalomadtán újítok 1-2 szappant (holt-tengeri és levendulás, ami nagyon izgat engem és a bőrömet is).
Hajra továbbra is megy a kókuszvajas, shea vajas sampon, elégedett vagyok vele, időnként pedig a házi tojásos sampon. Hajvégekre lenmagolaj, illetve mandulaolaj (az argánolajam elfogyott, helyette vettem). Nagyon jó mindkettő.
Annyira, hogy még arckrémet is csináltam. Nem szórakoztam gőz feletti olvasztással, a nagy melegben kitettem egy kis shea vajat a tégelyében megolvasztani, utána belekevertem a fenti két olajból, majd betettem hűtőbe kicsit szilárdulni. Utána már nem kell bent tartani. Könnyebben kenhető, finom az illata. Amint lesz még egy kis napocska, a maradék sheámat is megcsinálom így. Plusz van egy arcpakolásos receptem is, bár eddig csak egyszer próbáltam ki, nagyon egyszerű: egy tojássárgája, egy kiskanál méz, fél kiskanál (mandula)olaj. Ezt összekevertem, felkentem, 10 percig hagytam fent, addigra már kellemesen húzott és az illata is erős lett :), majd hideg vízzel, vatta segítségével szépen leszedtem. A fele megmaradt, úgyhogy hűtőbe tettem, elhasználom legközelebb (értsd: 2-3 nap múlva).
A hajamat amúgy már lehetne hennázni, remélem, hogy hamarosan lesz rá lehetőség. Az a baj, hogy először mindenképpen hennázni kell, hogy utána indigót (ez sötétít majd) tehessek rá, mert a hennás hajra jobban tapad. Szóval több mennyiséget kell venni. A másik fantasztikusság pedig az, hogy nem mindegy, milyen hőfokú vízzel keveri az ember, ehhez viszont teahőmérő kell, ami alsó hangon 2700 Ft. És mellé a porok még... Oké, a hőmérőt csak egyszer kell megvenni, meg a festés után elég lesz a tőfestés, arra meg kevesebb por kell, de akkor is húzós az első kör. Nem baj, lesz névnap és szülinap nemsokára, majd kérek hozzájuk valamennyi támogatást. :)
Takarításban még mindig verhetetlen az ecet és a szódabikarbóna, olyan fehér lett tőlük a kád, mint még soha! :)
Na jó, mielőtt júli elején feljött volna nővérem, vettem egy wc-fertőtlenítőt - http://www.zoldpolc.hu/1048-furdoszoba-es-wc/2827-wc-fertotlenito-ecoclean-guayava1l -, teljesen jól szolgál, az illata meg valami isteni. A neve ellenében kádra, mosdóra, csempére is használható.
A táplálkozásban nagy módosulások nincsenek a múltkori óta, annyi, hogy pár hónapja vettem kókuszvirágcukrot - kellemes karamellás íz -, ami finom, sütikbe is használható, bár hozzátesz az aromájából és amiből konkrétan 2 teáskanálnyi van még, úgyhogy most sírok. Amíg nem futja rá, illetve egy kis xilitet és eritritet is szeretnék, addig marad a nádcukor, de az is minimálban. Tényleg nem igénylem már annyira az édeset, de néhanapján jólesik. :)
Most fedeztem fel magamnak a zabkását - http://moly.hu/karcok/576288 -, azonnal bele is szerettem. Finom, egészséges és olcsó, ami hó végén különösen jól jön az embernek.
Tejből maradtunk a tehénnél, de átálltunk a Naszálytejes és Spar NaturPur-os bio változatokra, örömmel jelentem, hogy nem okoz bizonyos problémát az elfogyasztásuk.
Mivel mostanában már tényleg mindenki a súlyommal zaklatott - holott tényleg nem vagyok még duci sem, csak megszokták, hogy 45 kiló vagyok -, és amúgy én sem érzem magam így jól - párom ugyan jelezte, hogy így vagyok tökéletesen nőies és igazat is adok neki, de akkor sem érzem magam jól -, így elkezdtem kalóriákat számolni. Az emberrel együtt.
A kaloriabazis.hu-n toljuk, mit ne mondjak, voltak szörnyűlködések egy-egy étel kalóriáját meglátva, nem csoda, hogy azért feljött 1-2 kiló, amikor bőven a napi megengedett felett ettünk. Amiért nagyon jó, hogy az ember sokkal tudatosabb lesz a táplálkozásában, és bár kevesebbet eszünk, mégsem éhezünk. Az elején még nehéz az állandó számolgatás, de hamar belejön az ember. Az mondjuk idegesítő, hogy jelzi külön a fehérjét, szénhidrátot és zsírt, miből mennyit lehet, aztán este találd ki, hogy mit egyél, amiben már nincs szénhidrát és zsír, csak fehérje, de a hűtőben csak zsíros tej van, szóval valamit túl fogsz lépni. Nyilván nem probléma, meg az ember nem csinál belőle gondot, ha 1-2 grammal túllépi, de azért frusztráló tud néha lenni. :D Ami "gond" még, hogy eleve próbálunk egészségesen étkezni, de ugye nem olcsó mulatság, és akkor még úgy venni, csinálni az ételeket, hogy a kalória is stimmeljen... Főleg, hogy most szeretném kipróbálni egy ideig a húsmentességet, viszont nem ehetek folyton sajtot, tejet, tojást, hogy bevigyem a fehérjét, mivel ezekkel zsírt is viszek be bőven, úgyhogy majd tofut kell vadásznom, az sem 2 fillér, és azért heti 1-2 alkalommal jó lenne fogyasztani. Mindegy, a lényeg, hogy varázslók vagyunk, nem vitás. :) De első az egészség! Mondjuk ennek ellenére megfáztam pár napja, de már jövök kifelé, köszönet a teáknak: hársfa, kakukkfű és fekete bodza. Na meg a méz és c-vitamin, valamint újra szedem a grapefruit cseppeket, volt még egy szinte teli üveggel itthon, még év elején vettem betegség miatt, de szerencsére hamar kijöttem akkor. Most is inkább csak utókezelésként szedem, hogy biztosra menjek. :)
Ó, azt még nem is meséltem, hogy páromnak volt plusz melója még nyár elején, amiből lett egy kis bevétel, úgyhogy egy porszívó mellett beruháztunk egy turmixgépre! És milyen jól tettük, olyan eszméletlen finomságokat lehet csinálni, hogy hajjajj! Csináltunk házi kubut, egzotikus gyümölcslevet, alkoholmentes pina coladát, dinnyés turmixot, epreset, ... Tejjel, vízzel, mikor mivel. A banán pedig szinte mindenhez illik! Reggelihez/reggelinek tökéletes, ez tényleg lendületet ad az embernek, de vacsira is megfelelő. A sárgadinnye és tej pl. valami eszméletlenül finom kombó. Aprító-/darálófejet is kaptunk mellé, úgyhogy tényleg full extrás. Egyedül jeget nem bír a pengéje, de kicsire nem adunk. :)
Van mozgás is a kaja mellett, sétálni szoktunk, illetve én lelkesen zumbázom itthon, néha csinálok felülést, lábemelést, stb., de a zene tud igazán megmozgatni, minden értelemben. :)
Egyedül a vízfogyasztásomat kell még mindig felügyelnem, mert ha nem figyelek oda, máris nem ittam meg a napi 2 literemet. Ma is még csak... hagyjuk, megyek inni. :) Jó egészséget mindenkinek! :)
2015. augusztus 5., szerda
Alkotói láz, egyebek, stb.
Haladok a mesekönyvvel. 1-2 héten belül szerintem be is tudom fejezni az első változatot, aztán meglátjuk.
Ma ráadásul két pályázatra is küldtem írásokat, 5 rövid prózát és 3 rövid verset. A cinikus, felnőtt regényem is alakul, megvan a váza, már csak ki kell bontani. Élek a gyanúval, hogy oda, ahova szeretném, ezt nem fogom tudni küldeni. Nem lesz elég "szép", hogy szépen fogalmazzak.
Augusztus 10-től lehet jelentkezni a 4. Slam Bajnokságra. Tolom is, két napja pont azt álmodtam, hogy bejutottam és ott állok a Trafó színpadán a döntőben. És emlékszem, mikor mit adtam elő. Úgyhogy ennek megfelelően fogok készülni. Aztán lesz, ami lesz. Nyüzsögni kell, kérem szépen.
Ó, hónap végére pedig tervezünk Kedvessel egy jó kis felolvasóestet, a pályázati felhívást hétvégén össze is dobom.:)
Van egy álláslehetőség, gyorsan küldöm is nekik a leveleket. Mondjuk erkölcsi is kell hozzá, az 3000 mínusz rögtön és akkor még nem is biztos, hogy felvesznek. Arról nem beszélve, hogy levonták az éves kártyadíjat, így most nincs elég a számlámon a diákhitel átutalásához, be kell fizetnem a különbözetet, hogy el tudjam küldeni. Igazán csodálatos. :D
Mondjuk nem panaszkodom, mert holnap valószínűleg cuki élményben lesz részem, jövő héten meg esküvőre vagyunk hivatalosak, oda is menni kell. Szerencsére a pár kifejezetten nem kért semmit senkitől, így csak az utazást kell állni (kocsival megyünk, így még jobb, ráadásul éjszakára is befogadnak kedves ismerősök). De más luxusra most nem költünk. Sajnos az októberi Rájátszás lemezbemutató veszélybe került, arra most biztosan nem tudjuk megvenni a jegyeket, talán majd jövő hónapban. Amíg nincs munka, barátom a vatera. :)
De legalább - hogy pozitív is legyek - nem vagyok szellemileg kimerült, idegbeteg, depressziós, mióta nem dolgozom. Az egészség fontosabb és csak ez számít. Van idő háziasszonykodni, olvasni és alkotni. Kedves pedig szabin van hónap végéig - éljen az egyetemi szünidő -, úgyhogy egy kis időt tudunk egymással is tölteni, nemcsak reggel és este látjuk egymást. Az élet szép, vagy legalábbis nem olyan rossz, mint tűnik elsőre.
Azért jó, hogy hamarosan itt az ősz, mert számomra az hoz megújulást, tölt fel energiával. Sok minden lesz, sok minden vár rám! Remélem.:)
Ma ráadásul két pályázatra is küldtem írásokat, 5 rövid prózát és 3 rövid verset. A cinikus, felnőtt regényem is alakul, megvan a váza, már csak ki kell bontani. Élek a gyanúval, hogy oda, ahova szeretném, ezt nem fogom tudni küldeni. Nem lesz elég "szép", hogy szépen fogalmazzak.
Augusztus 10-től lehet jelentkezni a 4. Slam Bajnokságra. Tolom is, két napja pont azt álmodtam, hogy bejutottam és ott állok a Trafó színpadán a döntőben. És emlékszem, mikor mit adtam elő. Úgyhogy ennek megfelelően fogok készülni. Aztán lesz, ami lesz. Nyüzsögni kell, kérem szépen.
Ó, hónap végére pedig tervezünk Kedvessel egy jó kis felolvasóestet, a pályázati felhívást hétvégén össze is dobom.:)
Van egy álláslehetőség, gyorsan küldöm is nekik a leveleket. Mondjuk erkölcsi is kell hozzá, az 3000 mínusz rögtön és akkor még nem is biztos, hogy felvesznek. Arról nem beszélve, hogy levonták az éves kártyadíjat, így most nincs elég a számlámon a diákhitel átutalásához, be kell fizetnem a különbözetet, hogy el tudjam küldeni. Igazán csodálatos. :D
Mondjuk nem panaszkodom, mert holnap valószínűleg cuki élményben lesz részem, jövő héten meg esküvőre vagyunk hivatalosak, oda is menni kell. Szerencsére a pár kifejezetten nem kért semmit senkitől, így csak az utazást kell állni (kocsival megyünk, így még jobb, ráadásul éjszakára is befogadnak kedves ismerősök). De más luxusra most nem költünk. Sajnos az októberi Rájátszás lemezbemutató veszélybe került, arra most biztosan nem tudjuk megvenni a jegyeket, talán majd jövő hónapban. Amíg nincs munka, barátom a vatera. :)
De legalább - hogy pozitív is legyek - nem vagyok szellemileg kimerült, idegbeteg, depressziós, mióta nem dolgozom. Az egészség fontosabb és csak ez számít. Van idő háziasszonykodni, olvasni és alkotni. Kedves pedig szabin van hónap végéig - éljen az egyetemi szünidő -, úgyhogy egy kis időt tudunk egymással is tölteni, nemcsak reggel és este látjuk egymást. Az élet szép, vagy legalábbis nem olyan rossz, mint tűnik elsőre.
Azért jó, hogy hamarosan itt az ősz, mert számomra az hoz megújulást, tölt fel energiával. Sok minden lesz, sok minden vár rám! Remélem.:)
csakegyvers
Itt a testem, tessék, színezd ki,
ne spórolj, használd a fantáziád,
írhatsz is rám, kivághatsz belőlem,
pirográffal meg is jelölhetsz,
alakíts át, fesd rám az életed,
tükör helyett majd elővehetsz,
elfordulhatsz, ha nem tetszem,
ha nem használsz, takarj le,
a sarokban elég egy kis hely,
ha gyönyörködnél művedben,
állíts holdfénybe, érints meg,
válj eggyé tükörképeddel,
lásd, milyen voltál régen,
érezd csak a különbséget,
ha kell, utána moss le szépen,
tisztíts meg, foltozz meg,
s rajzolj újra, mi volt, felejtsd el,
ha fáj, belül szilánkosra törhetsz,
de kívül bennem kárt nem tehetsz,
mert bőrömön mindig téged visellek.
ne spórolj, használd a fantáziád,
írhatsz is rám, kivághatsz belőlem,
pirográffal meg is jelölhetsz,
alakíts át, fesd rám az életed,
tükör helyett majd elővehetsz,
elfordulhatsz, ha nem tetszem,
ha nem használsz, takarj le,
a sarokban elég egy kis hely,
ha gyönyörködnél művedben,
állíts holdfénybe, érints meg,
válj eggyé tükörképeddel,
lásd, milyen voltál régen,
érezd csak a különbséget,
ha kell, utána moss le szépen,
tisztíts meg, foltozz meg,
s rajzolj újra, mi volt, felejtsd el,
ha fáj, belül szilánkosra törhetsz,
de kívül bennem kárt nem tehetsz,
mert bőrömön mindig téged visellek.
2015. július 27., hétfő
Tervek még 2015-re:
- mesekönyvet írni,
- beküldeni a verseimet ama bizonyos kiadóba,
- jelentkezni gyakornoknak, akár ama bizonyos kiadóba,
- rendet tenni - túl sok az ingóság, lekötik a lelkemet, muszáj, hogy megtisztítsam a teret, ami körbevesz,
- újra elmenni havi slam klubba,
- esetleg indulni a slam ob-n,
- új slamet írni :D,
- rendszeresen mozogni,
- hennázni a hajamat,
- havi szinten programokat csinálni (akár a Nyitott Műhelyben),
- folytatni a nyelvtanulást,
- továbbra is meríteni, szerkeszteni molyon,
- még legalább 30 könyvet elolvasni,
- megnézni a két hátralévő Star Wars részt és pótolni még egy-két filmtörténeti hiányosságot,
- Kedvessel lenni, még több minőségi időt tölteni egymással,
- havonta legalább kétszer új sütit készíteni,
- apróbb, alkalmi munkákat találni,
- 4 vagy 6 órás munkahelyet találni,
- Trio pizzát havonta maximum 1-szer enni,
- nem feledkezni meg a 2015-ös "Idén életemben először" listámról, és folyamatosan vezetni, hogy ne év végén kelljen egyszerre mindenre visszaemlékezni,
- aludni.
- beküldeni a verseimet ama bizonyos kiadóba,
- jelentkezni gyakornoknak, akár ama bizonyos kiadóba,
- rendet tenni - túl sok az ingóság, lekötik a lelkemet, muszáj, hogy megtisztítsam a teret, ami körbevesz,
- újra elmenni havi slam klubba,
- esetleg indulni a slam ob-n,
- új slamet írni :D,
- rendszeresen mozogni,
- hennázni a hajamat,
- havi szinten programokat csinálni (akár a Nyitott Műhelyben),
- folytatni a nyelvtanulást,
- továbbra is meríteni, szerkeszteni molyon,
- még legalább 30 könyvet elolvasni,
- megnézni a két hátralévő Star Wars részt és pótolni még egy-két filmtörténeti hiányosságot,
- Kedvessel lenni, még több minőségi időt tölteni egymással,
- havonta legalább kétszer új sütit készíteni,
- apróbb, alkalmi munkákat találni,
- 4 vagy 6 órás munkahelyet találni,
- Trio pizzát havonta maximum 1-szer enni,
- nem feledkezni meg a 2015-ös "Idén életemben először" listámról, és folyamatosan vezetni, hogy ne év végén kelljen egyszerre mindenre visszaemlékezni,
- aludni.
Kezdet
hosszú küzdelem volt,
a zölddió is likőrré vált,
hátam őrzi az elmúlt napok
hűtlen árnyékát.
felszaladt szem álmaimon,
a körömlakk beszáradt már,
ha tovább lépek, elszakadok,
ha megállok, szoborrá
avathattok.
kinek kezet adsz, belemar,
más hiába simogat, csak a sajgás,
csak az marad.
legyen tanulság a kurvaság,
azzal nyelsz csak dicséretet,
a többi csak üres, száraz ág,
mit kibicek ráznak tested felett.
elhagyni a megmentő hazát,
s csak szemlélni távolból,
legközelebb csak csontot
dobok, másnak jár a hús-vágy.
rosszul lépett gondolatok
miatt buktam el a vizsgát,
nekem ne magyarázkodjon
a megváltást kérő világ.
adtam, mert kértetek,
s nem kaptam, csak szégyent,
adtam, ha nem is kértetek,
s nem kaptam, csak mosott kezeket.
adtam, mert kértetek,
s mástól kaptam, még érnie kell,
adtam, ha nem is kértetek,
s mástól kaptam, én mosom kezüket.
a zölddió is likőrré vált,
hátam őrzi az elmúlt napok
hűtlen árnyékát.
felszaladt szem álmaimon,
a körömlakk beszáradt már,
ha tovább lépek, elszakadok,
ha megállok, szoborrá
avathattok.
kinek kezet adsz, belemar,
más hiába simogat, csak a sajgás,
csak az marad.
legyen tanulság a kurvaság,
azzal nyelsz csak dicséretet,
a többi csak üres, száraz ág,
mit kibicek ráznak tested felett.
elhagyni a megmentő hazát,
s csak szemlélni távolból,
legközelebb csak csontot
dobok, másnak jár a hús-vágy.
rosszul lépett gondolatok
miatt buktam el a vizsgát,
nekem ne magyarázkodjon
a megváltást kérő világ.
adtam, mert kértetek,
s nem kaptam, csak szégyent,
adtam, ha nem is kértetek,
s nem kaptam, csak mosott kezeket.
adtam, mert kértetek,
s mástól kaptam, még érnie kell,
adtam, ha nem is kértetek,
s mástól kaptam, én mosom kezüket.
2015. május 19., kedd
Sleeping in my car, avagy mi az az adapter?
Nővéremnek május 22-én van a születésnapja. Vagyis Huginak; volt egy időszak, amikor nem nagyon látszott a 9 év korkülönbség és elkezdtem Hugizni, ahogy ő hívott engem mindig is. Aztán rajta maradt, nem sértődött meg, így azóta kölcsönösen hugizzuk egymást. Szóval arra gondoltam, jó lenne meglepni valami különleges dologgal. Azt tudni kell róla, hogy ő annak idején nagy rockos volt, nagypapa kockás ingeiben mászkált, a szobában a falak tele voltak Depeche Mode, Cure poszterrel - úgy tette fel őket magasra, hogy felmászott a szekrény tetejére, beteg, mi? :D - de abszolút kedvenc volt még a Bonanza Banzai és a Metallica is. Na meg a Roxette. Azt nem tudom, hogy amiatt-e, de szerette és most is szereti azt a tipikus 80-as, 90-es évekbeli rövidre vágott frizurát. Jól is áll neki. Februárban realizáltam, hogy lesz Roxette megint Budapesten, ráadásul május 19-én. Na, mekkora meglepi lenne, ha vennék jegyet és elmennénk. Egy kicsit újraélhetné a kamaszkorát. Jó, hát nézzük a jegyárakat. ... Két jegy kicsivel kevesebb, mint a fizetésem fele. És még költözni is fogok (össze Kedvessel). Úgyhogy kellett az a B terv. De hát mi? És hogyan? Úgy voltam vele, hogy amit eddig nagyon akartam, sikerült elérnem. Igen, mert hittem benne. :) Aztán persze tisztelet a kivételeknek, de most azok a dolgok nem számítanak. Inkább az, hogy milyen igazságtalan, hogy mások zsebből kiráznak egy húszast egy jegyre, ha éppen egy jó együttes jön Magyarországra, más meg annyiból eszik egy hónapban. Na nem baj, megoldjuk.
3 évig zongoráztam. Még általános iskolában. Minden évben másik tanárom volt. Az elsőt zavarta a hosszú körmöm, mert hogy kopog a billentyűn, vágjam le. Hát jó. Nem volt vele ettől függetlenül különösebb bajom. Arra már nem emlékszem, hogy ő miért nem tanított tovább, mindegy is volt, nem bánkódtam, mert a második néni nagyon aranyos volt, őt kifejezetten szerettem. Csak már akkor is szépen gömbölyödött a hasa, ebből következett, hogy harmadik évben kaptam egy újat. Na, az egy idióta volt, sokszor elindultam otthonról és félúton visszafordultam, anyunak meg azt mondtam, nem volt bent a tanárnő. De mivel túl sokszor volt ilyen, meg gyanús lettem, egyszer nővérem követett és kiderült a dolog. Elmondtam, hogy milyen csúnyán viselkedik velem, nem kedves, lecsesz, stb., visszagondolva biztos nem volt ennyire durva, de hát kb. 10 voltam. Így aztán Hugi bement és lerendezte. :D Utána nem kellett járnom zongorára. :) Amúgy is utáltak az ottaniak, pedig nem is ismertek, egyszerűen kinézett a többi gyerek. Az, hogy a saját osztályomban utáltak - azért, mert én voltam a legjobb tanuló -, az egy dolog, de a zenesuliban a folyosón várakozó kölykök minden látható ok nélkül nyújtogatták rám a nyelvüket, meg fintorogtak rám. Nem jó élmények ezek. Ennek ellenére jó volt az a pár év, amíg volt zongorám, használtan szereztük egy idős nénitől. Az az igazi, klasszikus nagy zongora egy 25 négyzetméteres szobában. Elég sok helyet foglalt. :) Megmaradt még egy ideig, miután már nem jártam, de aztán eladtuk. És azért, hogy továbbra is tudjak klimpírozni (a repertoárom kb. 3 dal erejéig terjed, sajnálom), apu vett nekem egy szintetizátort (16 körül lehettem már). Szépen elmentünk egy hangszerboltba, kiválasztottuk, megvettük. De kell hozzá adapter. Beküldött apu a tescóba, ott biztos lesz. Néztem, nem találtam, ott volt egy árufeltöltő csajszi (akkor tanultam meg, hogy az árufeltöltők csak vannak, de segítséget kérni teljesen felesleges tőlük), megkérdeztem, van-e adapterük, mert nem találtam. Szegényt nem bántotta az ész, mert azt mondta, hogy nem tudja mi az. Elmagyaráztam, tudod, feszültség, egyenáram, váltóáram, összeköt, csatlakozó, más néven tápegység (valami ilyesmit dumáltam, címszavakat, hátha derengeni fog neki valami, de semmi), erre, hogy ő csak pár napja dolgozik itt, nem tudja. Köszi! Beküldtem aput, ő sem talált, de ideges lett, mert volt a tescóban is az a szinti, csak olcsóbban (mindegy volt, mert akkor még jól éltünk, az a minimális összeg mondhatni nem számított), úgyhogy máshol kellett beszerezni a cuccot.
Aztán apu elment, és a szintetizátor egy emlék maradt tőle. Játszottam rajta sokat, az elmúlt években kezdtem el kicsit jobban elhanyagolni. Volt idő, amikor annyira szarban voltunk (apu után az anyagiak is rosszabbodtak, kezdve azzal, hogy a temetésre is hitelt kellett felvennünk, csodaszép az élet, nem?, meghal valakid és még eltemetni sem tudod tisztességesen, ha nincs pénzed), hogy azt mondtam, adjuk el, de anyu nem engedte. Mikor felköltöztem Budapestre, akkor már csak hébe-hóna játszottam rajta, Karácsonykor a Mennyből az angyalt, meg amikor anyu megkért, hogy a kedvenc menüettjét prezentáljam neki (ez a repertoár egyik darabja). Unokaöcsém szokta még néhanapján verni, mikor megengedtük neki. Tavaly pedig felhoztam magammal. Mondanom sem kell, hiába terveztem el, hogy játszani fogok rajta, sosem volt annyi időm. Kicsit szégyellem is magam miatta.
És akkor itt ez a Roxette koncert. Külön poén, hogy május elején közölte velem Hugi, hogy képzeljem el 19-én Pesten lesz. Leizzadtam, kérdeztem, hogyhogy? Továbbképzése lesz.
NA EZT NEM HISZEM EL... Milyen tökéletes lenne, igaz?
Végül is márciusban került fel először a vaterára a szintim, mielőtt mentem volna haza unokaöcsi szülinapjára. Jó lett volna két jeggyel beállítani, hogy május 19-re ne csinálj programot magadnak (akkor még nem tudtam ugye, hogy aznap pont feljön). Elmaradt, az aukció lejárt, nem vette meg senki. Kicsit örültem, mert fájt volna érte a szívem. Aztán költözés előtt megpróbáltam még egyszer. Akkor a lejárat előtt én magam szakítottam meg a dolgot. Kell, hogy legyen más megoldás. Kicsivel jobban állunk Kedvessel most, hogy együtt lakunk és összeadódik a keresetünk. De költöztünk, kölcsön kellett ehhez is, egyszerűen nem jött ki sehogy a dolog. Egy jegy sem, nemhogy kettő. Hogy még jobban érezzem magam, a rádióban - nyilvánvalóan promó volt - minden nap felcsendült a Sleeping in my car című dal, hallgathattam, pedig csak a munkatársak irodájában van rádió, csukott ajtó mögött, és úgy is kihallatszott, kihallatszik.
A hír után, hogy jön fel Hugi, újra elhatároztam magam. Úgy voltam vele, apu megértené és boldog lenne, ha együtt látná a két kislányát, egy kicsit úgy érezhetnénk, visszamentük az időben és még mindig együtt van a család. Mert nem a koncert a lényeg (persze, az is), hanem az emlékek, a régiek és az újak. Mert a jövő emlékei a most élményei. Ezért lett volna annyira fontos. Végső kétségbeesésemben még forradalmi dolgot is csináltam, verset árultam a vaterán. Nyilván senki nem vett, pedig 100 vers az két Roxette jegy lett volna. Megírtam volna két nap alatt is. Ha ez kellett volna hozzá, igenis megírtam volna (és helyből jobbak lettek volna, mint pl. Nemes Z. Márió szövegborzadványai). Szóval ma május 19-e van. Nővérem Budapesten, én a munkahelyen sorvadok, este pedig Roxette koncert. Sírhatnék, de már túl vagyok rajta. Nem számít. Vannak még más élmények, ez csak luxus lett volna. Gondoltam, ennyit azért megérdemlünk. Ezek szerint nem. Vagy mégis, mivel hétvégén megyek haza és együtt leszek a kis családommal, ez az, ami lényeges, és nővérem kap egy shea vajas szappant, egy finom alma-őszibarack üdítőt és egy kókuszos-epres kézműves lekvárt. És tudom, hogy örülni fog nekik. Mondhatnám, hogy majd legközelebb korábban elkezdek gyűjteni egy ilyen dologra. De nem számít. Csak az, hogy Listen to your heart. És az, hogy van, amikor az a legjobb szülinapi ajándék, amit nem tudsz odaadni a másiknak. Mert a te titkod marad. Egy idő után már úgyis kevésbé fog fájni. És ez mind így van jól.
3 évig zongoráztam. Még általános iskolában. Minden évben másik tanárom volt. Az elsőt zavarta a hosszú körmöm, mert hogy kopog a billentyűn, vágjam le. Hát jó. Nem volt vele ettől függetlenül különösebb bajom. Arra már nem emlékszem, hogy ő miért nem tanított tovább, mindegy is volt, nem bánkódtam, mert a második néni nagyon aranyos volt, őt kifejezetten szerettem. Csak már akkor is szépen gömbölyödött a hasa, ebből következett, hogy harmadik évben kaptam egy újat. Na, az egy idióta volt, sokszor elindultam otthonról és félúton visszafordultam, anyunak meg azt mondtam, nem volt bent a tanárnő. De mivel túl sokszor volt ilyen, meg gyanús lettem, egyszer nővérem követett és kiderült a dolog. Elmondtam, hogy milyen csúnyán viselkedik velem, nem kedves, lecsesz, stb., visszagondolva biztos nem volt ennyire durva, de hát kb. 10 voltam. Így aztán Hugi bement és lerendezte. :D Utána nem kellett járnom zongorára. :) Amúgy is utáltak az ottaniak, pedig nem is ismertek, egyszerűen kinézett a többi gyerek. Az, hogy a saját osztályomban utáltak - azért, mert én voltam a legjobb tanuló -, az egy dolog, de a zenesuliban a folyosón várakozó kölykök minden látható ok nélkül nyújtogatták rám a nyelvüket, meg fintorogtak rám. Nem jó élmények ezek. Ennek ellenére jó volt az a pár év, amíg volt zongorám, használtan szereztük egy idős nénitől. Az az igazi, klasszikus nagy zongora egy 25 négyzetméteres szobában. Elég sok helyet foglalt. :) Megmaradt még egy ideig, miután már nem jártam, de aztán eladtuk. És azért, hogy továbbra is tudjak klimpírozni (a repertoárom kb. 3 dal erejéig terjed, sajnálom), apu vett nekem egy szintetizátort (16 körül lehettem már). Szépen elmentünk egy hangszerboltba, kiválasztottuk, megvettük. De kell hozzá adapter. Beküldött apu a tescóba, ott biztos lesz. Néztem, nem találtam, ott volt egy árufeltöltő csajszi (akkor tanultam meg, hogy az árufeltöltők csak vannak, de segítséget kérni teljesen felesleges tőlük), megkérdeztem, van-e adapterük, mert nem találtam. Szegényt nem bántotta az ész, mert azt mondta, hogy nem tudja mi az. Elmagyaráztam, tudod, feszültség, egyenáram, váltóáram, összeköt, csatlakozó, más néven tápegység (valami ilyesmit dumáltam, címszavakat, hátha derengeni fog neki valami, de semmi), erre, hogy ő csak pár napja dolgozik itt, nem tudja. Köszi! Beküldtem aput, ő sem talált, de ideges lett, mert volt a tescóban is az a szinti, csak olcsóbban (mindegy volt, mert akkor még jól éltünk, az a minimális összeg mondhatni nem számított), úgyhogy máshol kellett beszerezni a cuccot.
Aztán apu elment, és a szintetizátor egy emlék maradt tőle. Játszottam rajta sokat, az elmúlt években kezdtem el kicsit jobban elhanyagolni. Volt idő, amikor annyira szarban voltunk (apu után az anyagiak is rosszabbodtak, kezdve azzal, hogy a temetésre is hitelt kellett felvennünk, csodaszép az élet, nem?, meghal valakid és még eltemetni sem tudod tisztességesen, ha nincs pénzed), hogy azt mondtam, adjuk el, de anyu nem engedte. Mikor felköltöztem Budapestre, akkor már csak hébe-hóna játszottam rajta, Karácsonykor a Mennyből az angyalt, meg amikor anyu megkért, hogy a kedvenc menüettjét prezentáljam neki (ez a repertoár egyik darabja). Unokaöcsém szokta még néhanapján verni, mikor megengedtük neki. Tavaly pedig felhoztam magammal. Mondanom sem kell, hiába terveztem el, hogy játszani fogok rajta, sosem volt annyi időm. Kicsit szégyellem is magam miatta.
És akkor itt ez a Roxette koncert. Külön poén, hogy május elején közölte velem Hugi, hogy képzeljem el 19-én Pesten lesz. Leizzadtam, kérdeztem, hogyhogy? Továbbképzése lesz.
NA EZT NEM HISZEM EL... Milyen tökéletes lenne, igaz?
Végül is márciusban került fel először a vaterára a szintim, mielőtt mentem volna haza unokaöcsi szülinapjára. Jó lett volna két jeggyel beállítani, hogy május 19-re ne csinálj programot magadnak (akkor még nem tudtam ugye, hogy aznap pont feljön). Elmaradt, az aukció lejárt, nem vette meg senki. Kicsit örültem, mert fájt volna érte a szívem. Aztán költözés előtt megpróbáltam még egyszer. Akkor a lejárat előtt én magam szakítottam meg a dolgot. Kell, hogy legyen más megoldás. Kicsivel jobban állunk Kedvessel most, hogy együtt lakunk és összeadódik a keresetünk. De költöztünk, kölcsön kellett ehhez is, egyszerűen nem jött ki sehogy a dolog. Egy jegy sem, nemhogy kettő. Hogy még jobban érezzem magam, a rádióban - nyilvánvalóan promó volt - minden nap felcsendült a Sleeping in my car című dal, hallgathattam, pedig csak a munkatársak irodájában van rádió, csukott ajtó mögött, és úgy is kihallatszott, kihallatszik.
A hír után, hogy jön fel Hugi, újra elhatároztam magam. Úgy voltam vele, apu megértené és boldog lenne, ha együtt látná a két kislányát, egy kicsit úgy érezhetnénk, visszamentük az időben és még mindig együtt van a család. Mert nem a koncert a lényeg (persze, az is), hanem az emlékek, a régiek és az újak. Mert a jövő emlékei a most élményei. Ezért lett volna annyira fontos. Végső kétségbeesésemben még forradalmi dolgot is csináltam, verset árultam a vaterán. Nyilván senki nem vett, pedig 100 vers az két Roxette jegy lett volna. Megírtam volna két nap alatt is. Ha ez kellett volna hozzá, igenis megírtam volna (és helyből jobbak lettek volna, mint pl. Nemes Z. Márió szövegborzadványai). Szóval ma május 19-e van. Nővérem Budapesten, én a munkahelyen sorvadok, este pedig Roxette koncert. Sírhatnék, de már túl vagyok rajta. Nem számít. Vannak még más élmények, ez csak luxus lett volna. Gondoltam, ennyit azért megérdemlünk. Ezek szerint nem. Vagy mégis, mivel hétvégén megyek haza és együtt leszek a kis családommal, ez az, ami lényeges, és nővérem kap egy shea vajas szappant, egy finom alma-őszibarack üdítőt és egy kókuszos-epres kézműves lekvárt. És tudom, hogy örülni fog nekik. Mondhatnám, hogy majd legközelebb korábban elkezdek gyűjteni egy ilyen dologra. De nem számít. Csak az, hogy Listen to your heart. És az, hogy van, amikor az a legjobb szülinapi ajándék, amit nem tudsz odaadni a másiknak. Mert a te titkod marad. Egy idő után már úgyis kevésbé fog fájni. És ez mind így van jól.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)