A következő címkéjű bejegyzések mutatása: haiku. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: haiku. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 25., szerda

Haikuk - ezúttal címekkel

hó

lehetne kék hó, 
egy kicsit úgy éreznénk, 
az égen járunk.

*

csodállak (az évhez)

ismét elfogytál. 
ismét lesz erőd mindent 
újrakezdeni.

*

szükségem van rád

ki fogja nézni 
hogy kapom el nyelvemmel 
a hópelyheket?

*

szeretlek

tudom, nem szabad, 
majd hó alá temetem, 
tán elfagy még ma.

*

december

december, ha jő, 
szívünkkel melegítsük. 
nem hideg lesz; szép.

*

téli intelem önmagamhoz

ne sírj. könnyeid 
arcodra fagynak és nincs, 
ki felolvassza.

*

illúzió

hóesés közben 
ártatlanok lehetünk: 
szép illúzió.

2013. július 29., hétfő

Három Haiku Hirtelen

bíborszín estben
lampionok fénylenek:
vándorló idők

*

régi kirakat
porában elfelejtett
maneki neko

*

legyezőminta
válik emlékké bennem,
nincs választásom



2013. július 14., vasárnap

Vegyes - haiku, hatszavas


***

érzéseimért
kérhetnék bocsánatot,
de nem akarok.

*

mindent elmondtam,
mit szavakkal el lehet,
többet nem tudok.

*

csepel, végállo
köszönjük, hogy velünk u
viszontlátásra.

***

hogy milyen vagyok meztelenül?
pont ilyen.

2013. július 7., vasárnap

Napi haikuk - július 7.

ha szomorú vagy,
simogass meg egy cicát.
lélekgyógyászok.

*

virágba borult
fája a fájdalomnak,
gyümölcsöt is ad.

*

magányos levél
vár sor(s)ára, hogy ő is
lehulljon végre.

*

tajtékos tenger
partján állva minden szó
felesleges lesz.

*

ablakból tűnő
felhők után sose fuss,
magadban keress.

2013. július 6., szombat

Haikuk - vegyes 3.


 pillangó szállt le
rég-szomorú vállamra:
boldogságfutár.

*

feltámadt szívem.
nem három nap után, de
tán így is jó lesz.

*

tenyerembe vájt
szó: magány. itt az idő
halványítani.

*

a boldogság egy
hazug illusztráció
szívem könyvében.

*

gombot varrok a
hiábavalóság sza-
kadt kabátjára.

*

feketéből és
szürkéből fess meg, csak így
szeret a vászon.

*

ősz csókol álmot.
felébredek. már tél van.
rohadt íz számban.

*

cseresznyevirág 
hull elmúlni sosemvolt 
álmunk szívébe.

*

arctalan senkik
az idő vak múltjában
ezek vagyunk mind.

*

álmaink vajon
haragból törnek széjjel
vagy szeretetből?

*

kíméletlenül
fúj a változás szele;
hogy túléld: szeresd.

*

tavasz, nyár, ősz, tél.
az élet kereke csak
forog… tavasz, nyár…

*

figyeld a semmit,
mily szomorú, mély árva;
csendben virágzik.

*

néma daru száll
elfeledett idők közt:
emlékeket gyűjt.

*

nyári alkonyat:
két szív legelső tánca.
legszebb elmúlás.

*

kapaszkodó, torz
sors próbál karmot szülni,
hogy beléd marjon.

*

lelked többé nem
röppen fel árnyékából
eggyé vált vele.

*

ne sikíts, kérlek,
mikor szívedet vésem:
megszokhattad már.

*

kacagó felhők
keringőznek az égen
együtt a széllel.

*

napsugár altat,
súgja virágainak:
holnap is jövök.

*

árva kőszikla
sóhajtva hasad ketté,
szíve már csak por.

2013. július 5., péntek

Napi haikuk - július 5.

néha úgy érzem, 
meghaltam, azért nem vesz
észre senki sem.

*

ebben az őrült 
világban szükségünk van
angyalokra is.°

*

fűszálban ragadt
boldog nyári emlékek
sosem halnak el.

*

szeretnék rólad
egy kis fényképet, olyan
farzsebbe illőt.

*

óceán partján
emlékeket felejtek,
távol mindentől.

°Scorpions: Send me an angel, megjelent a Crazy World c. albumon


Haikuk - vegyes 2.



sóhajod íze,
mint októberi napfény;
mindigszeretném.

*

te vagy a színem.
nélküled csak fekete-
-fehér kép vagyok.

*

virágszirmokban
szerelmet hoztam neked,
jer kedves, vedd el.

*

takard be szívem
ki nem mondott szavakkal
egy túl szép éjen.

*

felébredek. fáj,
hogy hozzád tudnék bújni,
de sosem vagy itt.


2013. július 4., csütörtök

Napi haikuk - július 4.

meghalni jöttem 
erre a világra, nem 
félek semmitől.

*

hull az elsárgult 
levél, hull őszként múló 
szívem kertjében.

*

oly szép a tél, mint 
halál, hol végül minden 
megmosolyodik.

*

legszebb az ősz, mert 
minden pillanatában 
múlik, mégsem sír.

*

tavasz, nyár, ha jő,
én csak ballagok bennük
kívülállóként.

Haikuk - vegyes



magányos hajnal
ébreszt, utánad kihűlt
lepedő nyugtat.

*

csak a szívem tört
össze szép csendben. nincs baj.
ideje volt már.

*

csak egy könnycsepp volt,
oly könnyen törlöm le, mint
ahogy elhagytál.

*

boldog csendben tán
nem is a tavasz múlt el,
hanem mi ketten.

*

megfagyott szívem
szíved telében. olvad 
már, csak nem ki. el.

*

bánatba fulladt
múlt tükrébe pillantva
óvatlan lelkem.

*

emlékeimnek
álmodtam egy világot:
szép, fájó, halott.






2013. július 3., szerda

Napi haikuk - július 3.

igen, az élet megy
tovább. de mi egyre
csak halványulunk.

*

semmi kis élet,
magammal viszlek, hol a 
vadak várnak ránk.

*

ha két életünk
volna, sem  lenne könnyebb, 
szebb vagy boldogabb.





Haiku - parafrázis

A haikuk Simon Márton: Polaroidok (http://moly.hu/konyvek/simon-marton-polaroidok) című kötetének hatására született meg, mondhatni, parafrázisok lettek, az ő poláiból alakítottam, gyúrtam, terveztem újra, hogy aztán az ő számára is kedves formában alkossam meg őket. Fogadjátok szeretettel őket! Kedvcsinálónak pedig mindegyik haiku után, zárójelben, dőlt betűkkel elolvashatjátok az eredeti, ihlető polaroidokat, avagy polákat.

őszinte leszek: 
kávéba hó, tej helyett: 
ilyet bárki tud.

(Őszinte ne legyél, olyat bárki tud. / Kávéba hó./ Tej.)

*

egy mondat. kettő. 
ez már a harmadik lesz. 
hazugnak tartasz?

(Ami 2 mondatnál hosszabb, az hazugság.)

*

holdtörékeny vagy 
és szívkopár: szótagnak 
ez pont tizenhét.

(Holdpuha. / Kékkopár. / Kitárt szárnyú pillangó az udvarra nyíló ajtó mellett, fekete a fehér kövön. Vagy három hete ott van. Ez majdnem 17 szótag.) 

*

folyót felejtek, 
oly szép ugyan a mélység, 
de kettőnknek sok.

(Nézzük egymást a folyóval, és felejtünk. / A mélyben semmi szép nincs. / Legvégül ketten maradnak: az éjszaka.)

*

elfogyhatnál már, 
lehetnél végre emlék. 
régóta fázom.

(Csak ne fogyj el. / Mint egy törés, várod, hogy emlék legyen. / Mostantól fázom.)

*

nem vagy, hiányzol, 
rajzolom az időt, hogy 
teljen a sírás.

(A szeretleken nagyjából azt értem, hogy hiányzol akkor is, ha itt vagy. / Piros filccel rajzolja rám az időt.)

*

tudom, mire vágysz. 
felhívtalak, de a tél 
felelt: akkor se.

(Hívjon fel, aki tudja, mire vágyom. / Tél van a vonalban. / Akkor se, ott se.)

*

kidobott idők 
miatt sose sírj, mindig 
most kezd szép lenni.

(Meg a kidobott idők. / Ne sírj. / Most kezd szép lenni.)

*

törött illatban, 
képzelt könnyben sem lellek: 
sehol se vagy.

(Összetörni az illatot. / – Sehol se vagy. – Nem vagyok sehol.)

*

a szerelem egy 
befejezetlen mondat 
utolsó szava.

(Egy szerelem hány mondat?)

*

nem mondhatom el, 
ami a legfontosabb. 
így marad: csak csönd.

(Csak csönd. / Az élet legfontosabb mondatait fekve mondják.)

*

Olvaslak téged, 
nem tanulok belőled: 
pedig jó lenne.

(Ne tanulj belőlem, kérlek.)


2013. július 2., kedd

Napi haikuk - július 2.

holló száll szívem
utolsó emlékéhez,
kitépi azt is.

*

fekete remény
lopakszik szívem mögé:
engem is befest.

*

lehettél volna...
lehettem volna én is...
lehettünk volna...

*

hogy tud így fájni
elvesztése annak, ki
enyém sose volt.

2013. július 1., hétfő

Napi haikuk - július 1.

júniusi köd
is elvész szívem sűrű,
szép bánatában.

*

júliusi árny
riad meg könnyeimtől:
túl sokan vannak.

*

augusztusi kegy
fogad magához és szól:
lesz még rosszabb is.

*

szeptemberi hit
sem ígér nekem semmit:
ez az út zárva.

*

októberi vágy
színez feleslegesen:
úgyis elhullok.

*

novemberi csend
lesz társam fájdalmamban:
hallgatjuk egymást.

*

decemberi fény
csak árnyékot von körém:
többé nem látszom.


2013. június 30., vasárnap

Napi haikuk - június 30.

januári tűz
ég szemed árnyékában.
engedj közelebb.

*

februári láz
szorítja testem tested
körvonalához.

*

márciusi szél
hoz hátán fájó semmit,
nem állok félre.

*

áprilisi hó
takarja fáradt arcod,
várom, olvadjon.

*

májusi fagy vagy,
hidegséged úgy éget,
hogy már szeretem.

2013. június 29., szombat

Napi haikuk - június 29.

hideg kézzel jött,
abban viszi el halott
szívemet a nyár.

*

szerelmünk lapján
tán sosem lesz más írás,
csak az, hogy: soha.

*

tükörországban
abban higgy, amit nem látsz,
csak így juthatsz ki.

*

félredobott plüss
tanulja meg helyetted:
minden múlandó.

*

szilánkja napnak
sem éget annyira, mint
magánynak csókja  


2013. június 28., péntek

Napi haikuk - június 28.

ha kócsag volnék,
narancssárga arcbőrrel°
álmodnék rólad.

*

téged várlak, ősz,
hogy végre eltemessél
leveleiddel.

*

neved betűit
haikuba rejtettem,
szólj, ha meglelted.

*

táncol az eső
romjain az életnek,
miért állna el?


°(a kis kócsag arcbőre kékes színű, de nászidőszakban rövid időre narancssárgává válik)

Hira Mikami / yuki sashiwatase / sagi no hashi

Azaz:

比良三上雪さしわたせ鷺の橋
(Matsuo Bashō)

(Utagawa Hiroshige - A bridge in a snowy landscape)


Terebess Gábor fordításában:

kócsag hószárnya
Hira s Mikami csúcsa közt
híddá fagyott

(XX. századi művész - Heron and falling snow)


Buda Ferenc fordítása (jó):

Fehér kócsagok,
hószárnyatok híd legyen
két havas part közt.

(Katsushika Hokusai - The three whites)


Fodor Ákos változata (nekem ez a kedvencem):

Hó-szín kócsagok
fagyjatok híddá a tó
partjai között!

(Ohara Koson - Herons in the snow)

Haiku

A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában megjelent. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 morásak (a fordításokbanszótagosak). Egyebekben formailag kötetlen, a sorvégek – mintegy mellékesen – rímelhetnek, de ez nem előírás. (Az összecsengő sorvégek sokszor csak a fordítók leleményei.) A haikut ugyanakkor nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van.
A haiku azonban nemcsak versforma, hanem műfaj is. Haiku formában íródnak a szenrjú-k (tréfás alkalmi versek), vagy a dzsiszei-k (halál előtti búcsúversek) is, ezek azonban nem tartoznak a haiku műfaj alá.

A tradicionális haiku elméletének kidolgozójaként a 17. század második felében élt Macuo Basót (1644-1694) tartják számon.  Nem ő találta fel a haikut, de ő emelte az önművelés útjává (dó) az eredetileg pusztán időtöltésként művelt versfaragást. A műkedvelők összejövetelein születő haikai no renga sokszor szójátékokra épülő, humoros vers volt – Basó volt az első, aki súlyosabb tartalommal töltötte meg. Ugyanakkor ő is írt könnyedebb alkotásokat (kdzsóku – bolond vers) a háromsoros formában, ezen irányzat folytatója a 18. századi Karai Szenrjú (akiről a műfajt is átnevezték szenrjúra). A basói elképzelések megújítói a 18. században Josza Buszon és – részben a 19. század elején – Kobajasi Issza voltak. A 19. század végén Maszaoka Siki lehelt új életet a haikuba (ő alkotta meg magát a szót is, a korábbi haikai, ill. hokku nevekből).

Az európai lírai műfajokkal ellentétben a haiku nem én-központú. A természeti jelenségek leírása nem a szubjektum állapotának megjelenítésére szolgál, csupán egyszerű rögzítése azoknak. Ezen elvet úgy hívják: szono mama (éppen ilyen). Mivel a szöveg nem utal a művész saját értelmezésére, a befogadás alkotó jellege erős hangsúlyt kap, az olvasó ugyanolyan aktív részesévé válik a folyamatnak, mintha a tankából elhagyott két sornyi reflexiót kéne hozzáfűznie a haikuhoz. 
A hagyományos haiku tematikája olyannyira a természethez kötött, hogy az évszázadok során egyfajta lexikon alakult ki az egyes évszakokhoz kötődő kifejezésekből, szavakból (növények és állatok, ünnepek stb.); sok antológia ezen évszak-szavak (kigo) alapján csoportosítja a verseket, nem pedig költők vagy korszakok szerint.

A haiku művelője gyakorolja a kitartó, éber figyelmet (zansin), hogy rátalálhasson a haikupillanatra: arra a látványra, amelyet érdemes 17 szótagos versbe foglalni. A témakiválasztás után (a klasszikus haikuk esetében ez többnyire természeti látvány vagy jelenség) pedig gyakorolja az elmélyülést, vagyis a lényeg megragadásának képességét. Ha közvetlen kapcsolatba lépett a látvány lényegével, akkor képes a személyes élményt átadható tapasztalattá alakítani; olyan verssé, amely még évszázadok múlva is friss és életerős lesz:

De mitől valódi egy haiku? Basó szerint attól, hogy visszhangot kelt az olvasóban: továbbrezeg benne, amikor "kicsomagolja" a pillanatba sűrített látványt. A legjobb haikuk átlépik az időt, és akár többszáz év és több földrésznyi távolság ellenére is beszédesek.

A haiku költői erejének másik forrása a személytelenség. A közvetlen tanítás és az "én kiírása" távol áll a klasszikus haikuköltészet eszményétől. Az igazán sikerült darabokban a szerző "névtelen", háttérben marad, személyisége pedig áttetszővé válik, szinte csak csatornaként szolgál ahhoz, hogy papírra kerüljön a vers, amelyet valójában a Természet írt.

Basó két dolgot hangsúlyoz a mesteri szint eléréséhez: a költőnek egyrészt hűségesnek kell lennie a Szépséghez (fuga no makoto), vagyis témában és stílusban méltónak kell lennie a haiku műfajához. Másrészt pedig arra kell törekednie, hogy a mulandó, konkrét témán keresztül (rjúkó) felvillantsa, sugallja a múlhatatlant azt a rejtélyes középpontot, amely a változó felszín mögött van (fueki).

Éppen terjedelembeli korlátok miatt számos dolog kimondatlanul marad, a haikuban sok részlet a hiányával van jelen. Ezért is tartják pontszerű versnek, amelynek ereje centripetális, vagyis magához vonz az olvasó képzeletéből minden le nem írt, ki nem mondott részletet - ahogyan sokszor a tusfestmények is épp a fehéren hagyott felületekkel mondják a legtöbbet.

Természetesen minden alapelvnél fontosabb a haiku megéltsége és hitelessége, a téma megragadásáért kifejtett szellemi erőfeszítés. Erre utal Basó legkedvesebb mondása is, amelyet tanítványaira hagyott:
"Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit ők is kutattak!"

több és részletesebb (források)

(Ohara Koson - Egret in snow)


És amit a haikuk olvasásáról még tudni kell: kétszer kell őket elolvasni, egyszer az agynak, egyszer pedig a szívnek.