2015. február 20., péntek

Vállalkozom, tehát vagyok?

Az egyhangúság, a monotonitás. Hogy minden nap ugyanolyan. Kilátástalanság, az érzés, hogy amit csinálsz, felesleges és semmivel sem viszi előrébb a világot. Tennél valamit, ötletelnél. De feletted vannak és nem a tied az utolsó szó. Nincs hatalmad, döntési jogod. Saját lábra kellene állni. Magadért dolgozni. Nem érezni hiábavalónak az idegölő munkát. Megszínesíteni a napokat. Keresni a kihívásokat, amiket most nem találsz meg. Olyan embereket gyűjteni magad köré, akiknek hasonló céljaik vannak. Akik örömmel tennének. Akikkel együtt tudsz dolgozni, össze tudod őket fogni és írányítod őket. Nem fentről. Ott vagy mellettük és te is teszed a dolgodat. Senki nem felsőbbrendű. Egyenlőek vagyunk.

Az az igazság, hogy sosem szerettem korán kelni. 10 óra előtt csak akkor lennék hajlandó felkelni, ha külföldön vagy a természetben nyaralnék, pihennék. Éjszakai lénynek teremtettem, ez ilyen. Szóval saját vállalkozás, az kellene. Akkor kelni, akkor feküdni, amikor nekem jó. Párban szép az élet, hát mindketten ezt szeretnénk. Saját magunk ura lenni, a saját céljainkért dolgozni és küzdeni, nem egy taposómalomban vergődni nap, mint nap, amiből megélni sem lehet és stressz, fáradtság csak, amit profitálni és félretenni tudunk.

Minden napra jut vagy három ötletem. De komolyan. Vannak pályázatok is. Indulnánk, talán indulunk is. Egy egyéni papír már van. De az kevés. Kft., az kellene. Ahhoz pedig: pénz.
Mindig ide jutunk. Más elver a Gucciban meg a Stradivariusban havi kétszázat egy nadrágra vagy éppen egy nyakékre (nem baj, csak érzékeltetni szeretnék), mert megteheti, és nem érdekli más, aki meg segítene, hagyományozna, újítana, érdekesebbé tenné az életet, kultúrát és irodalmat osztogatna mindenkinek, ő nem tud miből adni.

Az a baj, hogy nem lehet szépen megfogalmazni, direkt felhívás helyett inkább igazi költői kérdésként teszem fel: vajon hol találunk olyan embereket, akiknek van tartaléka és szeretnének befektetni egy igényes, értékes vállalkozásba, de maguk nem akarnak - vagy nem nagyon - beleavatkozni más szinten és boldogan segítenének két lelkes embernek (és a leendő segítőiknek) céljaik megvalósításában? Remélem, hogy nem csak a szivárványon túl...