mosolypróba

és akkor megdicsér és imád, én pedig nem értem, hogy miért
hát engem nem szokás szeretni!
vagy legalábbis három éve már biztosan nem
hozzászoktam, talán ez volt a baj
most meg rozsdás az ajtó és nem nyílik, pedig olyan jólesik a hűs szellő
meg a simogató olaj fáradt reményeimnek
kétségbeesés, érzem a szót, forog bennem, mint egy kés
olyan jó, én pedig félek tőle
ő meg azt hiszi, vele van a baj, pedig pont, hogy nem!
majd ezt is jól elrontom
mert nekem ez nem jár, nem járhat!
olyan hülye vagyok
de komolyan
sírjál csak, kislány
bassza meg az élet, hogy ennyit késett
már elfelejtettem, hogyan is kell...
... boldognak lenni
vagy talán pontosan tudom...
...csak már nem érdekel
pedig most nagyon is érdekel
talán itt az ideje, hogy adjak magamnak még egy esélyt
hátha mégsem történt tévedés
mert ott van, bőrömbe vésve: hope is a good thing...
szóval add a kezed, és ne engedj el
mert most tanulok újra járni
most tanulok nem félni

mert
"szeretném, hogyha szeretnének
s lennék valakié,
lennék valakié"

Félek

Félek attól, hogy jót tesznek velem.
Félek attól, hogy megérdemlem, hogy jót tegyenek velem.
Félek attól, hogy elhiszem, megérdemlem, hogy jót tegyenek velem.
Félek attól, hogy boldog lehetek.
Félek attól, hogy megérdemlem a boldogságot.
Régen féltem már ennyire.
Szinte el is felejtettem, milyen érzés.
Jó.
Sírhatok, ugye?

Aprók.

A saját farkába harapó kígyó elszántságával.

Vihar lesz.

Listen to your heart.

20 fillérest találni a padláson porosodó farmerben.

Falinaptár akcióban! 2008-as.

Talán Amélie segít nekem.

Vagy egyszerűen csak: a holnap.

levegőt, avagy törött szívvel ne hallgass éjjel rockballadákat

napnyugta folyik ereimben, három lépés az éj,
rózsaágyon nyugszik a szél, elvetélt.
csontig tapad minden szavad, ez nem eső, ez nem november,
combomon a vér folyik, ez sem a tied.
hiányod lüktet, nincs megbocsátás, nincs sírás,
kitépem, mint egy fércelt álom félrevarrt gombját,
és fuldoklom egy olyan óceánban, minek partja túl közel van,
mégsem kapaszkodom, mert ez most a halál teadélutánja.

Semmi - József Attilának

http://vmek.oszk.hu/00700/00707/html/vs193601.htm#28

Szeretettel:

Semmi

Nem számolom a semmit,
példának sem hozom neved,
lenni vagy nem lenni,
Shakespeare-t sem érdekli.

A felhők árnyékát most a múlt
reményszemű kutyái kergetik.

Talán hajnalodik, talán Budapest vár,
talán még ma megérkezik minden
magyarnak a megváltás.

Szívek fáznak, emlékek sétálnak,
emberek félnek, világok hazudnak.

Zavar ez a kedves üresség az utcákon –
olyan, mint halott arcán fals mosoly.

Vagy túl ismert lét ez, vagy jó barát a csend,
mi sosem vigasztal.

Nincsen hangom.
Valahol elszenderedett – talán ha nem ringatnám.
Egy: semmi. 
Kettő: semmi. 
Három: semmi. 
Olyan megszokott ez, mint a csend,
hogy egyáltalában nincs semmi.

lázadás

lázad bennem a sötét, hogy itt vagy,
de a lámpást nem az én kezembe adtad,
hogy levetem minden rétegem,
s meztelenül állok előtted,
mégis egyedül nézek a tükörbe,
mert ez annak a sornak a vége, amelynek nincs eleje;
csavarodik a szó, mint cigarettafüsttel
kifújt lelkünk a halál legkisebb ujjpercére,
az, hogy nem:
megint nem, most sem, sohasem;
tépem a fényt, számolom az éveket,
a forradalom sorvad, ugyan ki verné le?
már ellenőrizni sem tudom, van-e még árnyékom,
s nem látom, mennyire fázom,
mennyire félek, nem látlak téged;
táncolok hát a sötétben, míg tüskét nem bont
a plasztikázott mosolyom, s ha körbefont,
lázadjon az, ki féli a valóságot.