De most komolyan.
A kedvenc hónapom utolsó napja van és nem tudnám elmondani, hogy mi történt az elmúlt 30 napban. Egyszerűen függöny.
Az is igaz, hogy rettenetesen túlhajtottam magam az elmúlt időszakban, sokszor arra sem emlékszem, mi volt tegnap.
De akkor is. Hová lett a november?
Csak csinálom, csinálom és továbbra sem látok eredményt. Persze, nem jön az ukkmukkfukk magától, majd talán jövő ilyenkorra lesz valami gyümölcse ennek az egésznek.
Most jó lenne sírva fakadni, de annyira fáradt és leszarom az egészet passzban vagyok, hogy nem megy.
Azért ez az utolsó nap nem volt rossz.
Harmadik lett a tortám egy tortaszépségversenyen, találkoztam kedves barátokkal, akiket ritkán látok csak vagy épp gyakran, odaadtam egy ajándékot, amit hónapok óta pakolásztam, hurcolgattam, elhánytam, nézegettem és most megkönnyebbültem.
Meg azt is mondta az ajándékozott, hogy csinos vagyok (sosem mondta még, hogy csinos vagyok, pedig mindig igyekszem nőnek öltözni, ha vele találkozom), nekem ez felér egy szeretlekkel. Persze, ilyet nem mondana. Ahhoz mégsem vagyok elég csinos. Gondolom, továbbra is felesleges lenne sírnom.
Meg hát, tudjuk, legszebb az ősz, mert minden pillanatában múlik, mégsem sír. Ezt én írtam. Kár, hogy nem vagyok az ősz.
Igaza is van neki, hogy elmúlt. Jöhet a december, én pedig rendes kislány módjára forgok a kerékkel együtt. Majd néha üvöltök, ha már elegem lesz. És majd arra gondolok, hogy azt és ahogy mondtad: nagyon csinos vagy.
Köszönöm.
2013. november 30., szombat
2013. november 29., péntek
Batman has no limits
Talán még neki is.
De én a teljesítőképességem határaira értem, rettenetesen kimerült és fáradt vagyok, úgy érzem, hogy nem bírom már tovább. Konkrétan sokszor azt sem tudom teljesen tisztán visszaidézni, mit csináltam előző nap, kivel voltam, mit mondtam, mi történt.
Tegnap kétszer is bele kellett néznem a szövegembe előadás közben, mamám szülinapjára meg másnap eszméltem rá (de még apuéra is). Ennyire összefolynak a napok. Mert nekem nincsenek napok. Nem így mérem az időt.
Bennem van, hogy basszus, itt vagyok Pesten, akkor már használjak ki minden lehetőséget. Csak ne egyszerre. De igen, mert másképp nem megy, minden dolgon, amibe belevágtam, belevágok, érzem rajta, hogy most virágzik, most érdemes csinálni és menni, menni, menni.
Kilincselek a kéziratommal. Folyóiratoknak küldözgetem, minden hónapban egy kiadó és vagy három lap. Hátha. De addig is kell újakat és újakat is írni.
Slam poetry. Érezhetően most lépett itthon a fénykorába, nagyon nehéz már jelenleg is bekerülni a belső körbe, de talán még a határon vagyunk, ahonnan be lehet esni, a kemény magba természetesen nem, de ott lenni velük, mellettük - még sikerülhet. Havonta legalább egy szöveg. Nekem meg kettő vagy három, mert csinálom mellette a Moly Slam Poetry-t, szeretném, ha ez a szekér is futna és mások is olyan lelkesek lennének, mint én.
Munkahely. Mert hát december az őrültek hónapja. 188 munkaóra, 9-11 órás műszakokban. Kemény. Dupla stressz. De legalább egyszer jól fogok keresni az évben.
Karácsony. Kitalálni, hogy miből veszek ajándékot a családnak meg a barátoknak.
Moly-antológia. Mert ebbe is belevágtam/belevágtuk a fejszénket. De igenis kell csinálni. Ez az első/egy pedig vonzza magával a következőt és a többit.
Jövőre talán-tanfolyam és egy plusz slames cucc, havi egyszer biztosan.
Emellett maradni lánynak, testvérnek, nagynéninek, lakótársnak, olvasó molynak, barátnak, időt szakítónak a sírásra a reménytelen szerelem miatt, ép eszét megtartó embernek.
Afrikában meg éheznek. Tudom.
Batman has no limits.
Akkor nekem sincsenek.
Megyek vásárolni, tortát sütni, takarítani, szórólapot vágni, írni, sírni, hinni, bízni, remélni, életben maradni.
Csak tudnám, miért csinálom ezt az egészet.
Öt perc alatt írt vers - Neved
Meztelenül fekszem a parkban,
testemet lehullt falevelek fedik,
lehunyt szememen őszi eső kopog,
ajkamra fagyott a szélben a neved.
Meztelenül fekszem a parkban,
testemet csillogó, tiszta hó fedi,
lehunyt szememen a tél csikorog,
szívemig fagyott az éjben a neved.
Meztelenül fekszem a parkban,
testemet nyíló, rügyező természet fedi,
lehunyt szememen tavaszi madárdal táncol,
én már nem vagyok, csak a neved.
Meztelenül fekszem a parkban,
testemet napfény és forróság fedi,
lehunyt szememen a nyár mosolyog,
emléke is szétfoszlott nevednek.
testemet lehullt falevelek fedik,
lehunyt szememen őszi eső kopog,
ajkamra fagyott a szélben a neved.
Meztelenül fekszem a parkban,
testemet csillogó, tiszta hó fedi,
lehunyt szememen a tél csikorog,
szívemig fagyott az éjben a neved.
Meztelenül fekszem a parkban,
testemet nyíló, rügyező természet fedi,
lehunyt szememen tavaszi madárdal táncol,
én már nem vagyok, csak a neved.
Meztelenül fekszem a parkban,
testemet napfény és forróság fedi,
lehunyt szememen a nyár mosolyog,
emléke is szétfoszlott nevednek.
Seb
megvágtad szívem, sós könnyek folynak és égetik sebhelyem,
várom, hogy összevarrj, vagy csak bekötözz, ne szenvedjek,
néha arra gondolok, azt sem tudod, mit tettél,
nem azért mosolyogsz,hogy kínozz, egyszerűen csak
kedvesre vagy programozva, várom a napot, mikor rájössz,
doktorátus nélkül kell gyógyítanod,mert szólni nem bírok,
csak pillantásom adhatom, mire oly vak vagy, mily hasztalan hát,
ahogy papírra vetett szavaim is, fehér reményen sodródó fekete tinta,
törölni, törölni, törölni, bőrömbe tompa késsel vájni: az élet olcsó hazugság,
amit minden nap újra és újra megveszek, hogy eléd vessem,
tán értékessé teszed, de csak egyre értéktelenebbnek érzem,
mondd, kinek a hibája ez?
csend vigasztal, azt kívánom, szemed ne csak nézzen, de lásson,
szíved találjon egy kék pólust az én pirosomhoz, addig pedig maszatos,
fekete ujjakkal festem a semmit, ha erre járnál, megtalálj,
tűt s cérnát ne hozz, csókkal s öleléssel öltesz, az nem fáj,
s ne félj, hogy már nem leszek, minden nap szétnyitom sebem,
nehogy idő előtt behegedjen
várom, hogy összevarrj, vagy csak bekötözz, ne szenvedjek,
néha arra gondolok, azt sem tudod, mit tettél,
nem azért mosolyogsz,hogy kínozz, egyszerűen csak
kedvesre vagy programozva, várom a napot, mikor rájössz,
doktorátus nélkül kell gyógyítanod,mert szólni nem bírok,
csak pillantásom adhatom, mire oly vak vagy, mily hasztalan hát,
ahogy papírra vetett szavaim is, fehér reményen sodródó fekete tinta,
törölni, törölni, törölni, bőrömbe tompa késsel vájni: az élet olcsó hazugság,
amit minden nap újra és újra megveszek, hogy eléd vessem,
tán értékessé teszed, de csak egyre értéktelenebbnek érzem,
mondd, kinek a hibája ez?
csend vigasztal, azt kívánom, szemed ne csak nézzen, de lásson,
szíved találjon egy kék pólust az én pirosomhoz, addig pedig maszatos,
fekete ujjakkal festem a semmit, ha erre járnál, megtalálj,
tűt s cérnát ne hozz, csókkal s öleléssel öltesz, az nem fáj,
s ne félj, hogy már nem leszek, minden nap szétnyitom sebem,
nehogy idő előtt behegedjen
Emlék
hideg az emlék, mit görcsösen próbálok magamra venni,
az óramutató sem akar elmozdulni,
mintha évek óta várnám, hogy öt perc múlva nyolc legyen,
hogy végre gyere, sétáljunk a holdfénynél mezítláb a macskaköves úton,
kezedben bor és két elcsent pohár, az enyémben piros cipellő, de nem jössz,
az emlék is csak bennem létezik, ezért nem férek bele,
a bikinifelsőt sem a télikabátra vesszük fel, lassan éjfél lesz,
de nem akarok lefeküdni, még nem hittem el teljesen azt,
ami sosem történt meg, a közös múltunkat, hogy lehetett volna, de mégsem,
ez is csak egy romlott mézeskalács, mint a tavaszi nagytakarítás meglepetése,
ha megkérdezik, nálam most már mindig hét ötvenöt lesz,
nem tudom, miért pont ennyi, a filmekben is inkább este hétre érkeznek,
gondoltam, mi lehetnénk vagányabbak, az első óra úgyis csak
a feszengés meg szorongás, mi egyből előnnyel indulnánk,
de még egy tisztességes macskaköves utunk sincs, a sört is jobban szeretem,
hogy nézne már ki szökőkút peremén üldögélve fehér habot szürcsölni,
arról nem is beszélve, hogy a Hold is inkább csak kötelességből tűnik fel,
én pedig emléket gyártok egy sosemvolt randinak, és nem értem meg,
miért nem jó ötlet valódinak hinnem, hát ennyi igazán jár nekem,
most meg már hajnali kettő van, tényleg aludnom kellene, nálam mégis hét ötvenöt,
nemsokára csengetsz, még ha nem is tudod a címemet, lassan szétreped az emlék,
feljebb már nem jön, tán mégsem kellene erőltetni, új órát sem ártana venni,
vagy csak egy mély levegőt, mert ha rólad nem álmodhatok, akkor kiről?
az óramutató sem akar elmozdulni,
mintha évek óta várnám, hogy öt perc múlva nyolc legyen,
hogy végre gyere, sétáljunk a holdfénynél mezítláb a macskaköves úton,
kezedben bor és két elcsent pohár, az enyémben piros cipellő, de nem jössz,
az emlék is csak bennem létezik, ezért nem férek bele,
a bikinifelsőt sem a télikabátra vesszük fel, lassan éjfél lesz,
de nem akarok lefeküdni, még nem hittem el teljesen azt,
ami sosem történt meg, a közös múltunkat, hogy lehetett volna, de mégsem,
ez is csak egy romlott mézeskalács, mint a tavaszi nagytakarítás meglepetése,
ha megkérdezik, nálam most már mindig hét ötvenöt lesz,
nem tudom, miért pont ennyi, a filmekben is inkább este hétre érkeznek,
gondoltam, mi lehetnénk vagányabbak, az első óra úgyis csak
a feszengés meg szorongás, mi egyből előnnyel indulnánk,
de még egy tisztességes macskaköves utunk sincs, a sört is jobban szeretem,
hogy nézne már ki szökőkút peremén üldögélve fehér habot szürcsölni,
arról nem is beszélve, hogy a Hold is inkább csak kötelességből tűnik fel,
én pedig emléket gyártok egy sosemvolt randinak, és nem értem meg,
miért nem jó ötlet valódinak hinnem, hát ennyi igazán jár nekem,
most meg már hajnali kettő van, tényleg aludnom kellene, nálam mégis hét ötvenöt,
nemsokára csengetsz, még ha nem is tudod a címemet, lassan szétreped az emlék,
feljebb már nem jön, tán mégsem kellene erőltetni, új órát sem ártana venni,
vagy csak egy mély levegőt, mert ha rólad nem álmodhatok, akkor kiről?
Takeshi Kitano - Dolls - versben ajánló
magamhoz kötlek
hogy mindig itt legyél
nehogy elveszítselek
ne szökj el tőlem
hogy vigyázni tudjalak
mert szükségem van rád
hogy mindig itt legyél
nehogy elveszítselek
ne szökj el tőlem
hogy vigyázni tudjalak
mert szükségem van rád
ebédet készítek két személyre
egy héten csak egyszer
akár mindig a kedvencedet
beszélgetnünk sem kell
csak gyere el
mert szükségem van rád
egy héten csak egyszer
akár mindig a kedvencedet
beszélgetnünk sem kell
csak gyere el
mert szükségem van rád
sötétben is látlak
ha kell, beérem hangoddal
vagy csak együtt hervadunk
egymás mellett
míg a rózsák nyílnak
mert szükségem van rád
ha kell, beérem hangoddal
vagy csak együtt hervadunk
egymás mellett
míg a rózsák nyílnak
mert szükségem van rád
bábok vagyunk
csak játszik velünk az élet
de a kötél a mi kezünkben van
segíts cipelni, míg múlik az élet
az évszakok harcában
mert szükségem van rád
csak játszik velünk az élet
de a kötél a mi kezünkben van
segíts cipelni, míg múlik az élet
az évszakok harcában
mert szükségem van rád
November
N-e engedj el
O-ly közel hozzád, hogy még a fagy se férjen közénk
V-ándorló ködök
E-lsőként hallani meg a tél közeledtét
M-últ egy falevélen
B-ánatszínű boldog napsugár
E-ngedj el
R-eszkető szívben még a november is meleg
O-ly közel hozzád, hogy még a fagy se férjen közénk
V-ándorló ködök
E-lsőként hallani meg a tél közeledtét
M-últ egy falevélen
B-ánatszínű boldog napsugár
E-ngedj el
R-eszkető szívben még a november is meleg
Direkt-töredékek
(egyveleg eddigi írásokból)
hajnalban, mikor a leghidegebb van,
akkor hiányzik legjobban ölelésed
(pedig nem is tudom, milyen)
mikor fújja a szél a hajamat, arra gondolok,
mennyivel jobban élvezném, ha te is látnád
(vagy ha a te ajkad s kezed lenne a szél)
már csak a vállvonogatás marad,
már csak a tudat marad, hogy másnak még ennyi se jut
(amikor szükségem lenne zsebkendőre, egy sincs a közelben)
ha lenne műtét arra, hogy ne szeresselek,
érzéstelenítés és altatás nélkül is vállalnám,
sőt, csak úgy vállalnám
(az előbb hazudtam)
a tűz mellett ülök és mégis fázom
közben tanulom a magányt
(csak egy lecke, mégis…)
mint amikor megpróbálod elkapni a nyelveddel a hópelyheket
levelet írni neked, majd nem küldeni el
nem tudom a címedet
(volt zsepi a kardigánom zsebében)
szükségem van rád, de nem érdemellek meg
megérdemellek, de nincs szükségem rád
(de)
tarthatnék táblát, hogy:"to me, you are perfect",
hogy legalább egyszer megcsókolj
(vagy kétszer)
a következő életemben az akarok lenni, aki elég jó neked
színek nélkül álmodlak,
egy fekete-fehér szivárvány vagy
(így jobban tetszel)
éjszakánként a szívem az ablakban ül, mert tudja,
hogy nem tudnék tőle aludni
(pedig olyan halkan sír)
meddig bámul még vak szemem sötét tükörbe,
mikor látja már meg, hogy előttem nincs semmi sem?
(s szólt a holló…)
a remény jó dolog,
a remény b@ssz@ meg
(komolyan)
2013. november 13., szerda
Alvás? Mi az? Minek?
Jövő hónapban konkrétan 188 órát fogok dolgozni. Tök jó, de legalább januárban lesz rendes fizetésem (de karácsony decemberben van), aztán egy évig megint kuss, kivéve, ha fordul egyet a világom kereke.
Voltam moziban. Néztem Last Vegast, Phillips kapitányt meg Szupercellát. A maguk műfajában mindegyik ötcsillagos volt, úgyhogy ajánlom mindegyiket, de nagyon.
És vettem anyunak, mamának és nővéremnek egy-két apróságot karácsonyra.
Végre megint olvasok. Vagyis rendesen és nem két oldalt vagy még annyit sem haladok naponta.
Aztán van egy tök jó projektünk egy mollyal, amiről nemsokára részletesebben is lesz szó. Remélhetőleg minden klappolni fog (naná!) és akkor nagyon nagy jóság lesz, ezt elhihetitek. ;)
Meg nekem vannak egyéb terveim is, hogy üssem majd el az elkövetkezendő és eljövendő pihenőnapjaimat, de egyelőre csak kérdőjelesen.
Ma pedig voltam postán, öt borítékot adtam fel, négyet folyóiratnak, egyet kiadónak. Jövő hónapban foly. köv., mert muszáj. Bár nem árulok párnahuzatokat a saját idézeteimmel, úgyhogy hátránnyal indulok.
Pénteken pedig Országos Slam Poetry Bajnokság! Jippikájé! Női probléma: mit vegyek fel...
És nemsokára Kolorban fellépés, utána molyszülinap és december és hajtás. Meg egy IV. Moly Slam Poetry, amire gyertek. És megyek haza is!:) Karácsony!:) Család! Macskák! Kaja!
Holnap Thor éjféli premier, amin ott leszek! Utána meg 11 óra meló. Mert az élet szép!
Közben kellene alkotnom is, de kevés az ihlet. Mindenhez. Néha elfogy az erő és hiábavalónak érzem az egészet. Mit akarok én, hát ki vagyok én? Nem vagyok Oravecz Coelho, hogy gondolom, hogy bárkit is érdekelnék? A szívem is csak egyre kérgesebb, mert olyan kurva válogatós vagyok. Te meg továbbra is vagy-vagy: foglalt, vak, hülye, buzi. De ha egyszer másképp nem megy? Meg nem is akarom. Na. Szóval ma megint egy plüssel fogok aludnimeg valószínűleg életem végéig, de azért az élet szép,. Valakinek még plüsse sincs. És fél egykor nekiállok becsavarni a hajamat. Gratulálok.
Voltam moziban. Néztem Last Vegast, Phillips kapitányt meg Szupercellát. A maguk műfajában mindegyik ötcsillagos volt, úgyhogy ajánlom mindegyiket, de nagyon.
És vettem anyunak, mamának és nővéremnek egy-két apróságot karácsonyra.
Végre megint olvasok. Vagyis rendesen és nem két oldalt vagy még annyit sem haladok naponta.
Aztán van egy tök jó projektünk egy mollyal, amiről nemsokára részletesebben is lesz szó. Remélhetőleg minden klappolni fog (naná!) és akkor nagyon nagy jóság lesz, ezt elhihetitek. ;)
Meg nekem vannak egyéb terveim is, hogy üssem majd el az elkövetkezendő és eljövendő pihenőnapjaimat, de egyelőre csak kérdőjelesen.
Ma pedig voltam postán, öt borítékot adtam fel, négyet folyóiratnak, egyet kiadónak. Jövő hónapban foly. köv., mert muszáj. Bár nem árulok párnahuzatokat a saját idézeteimmel, úgyhogy hátránnyal indulok.
Pénteken pedig Országos Slam Poetry Bajnokság! Jippikájé! Női probléma: mit vegyek fel...
És nemsokára Kolorban fellépés, utána molyszülinap és december és hajtás. Meg egy IV. Moly Slam Poetry, amire gyertek. És megyek haza is!:) Karácsony!:) Család! Macskák! Kaja!
Holnap Thor éjféli premier, amin ott leszek! Utána meg 11 óra meló. Mert az élet szép!
Közben kellene alkotnom is, de kevés az ihlet. Mindenhez. Néha elfogy az erő és hiábavalónak érzem az egészet. Mit akarok én, hát ki vagyok én? Nem vagyok Oravecz Coelho, hogy gondolom, hogy bárkit is érdekelnék? A szívem is csak egyre kérgesebb, mert olyan kurva válogatós vagyok. Te meg továbbra is vagy-vagy: foglalt, vak, hülye, buzi. De ha egyszer másképp nem megy? Meg nem is akarom. Na. Szóval ma megint egy plüssel fogok aludni
2013. november 4., hétfő
Barátság
a barátság azt jelenti, hogy nem nézlek hülyének, mert én is legalább annyira hülye vagyok, mint te
a barátság azt jelenti, hogy úgy adok, hogy nem várok cserébe semmit
a barátság azt jelenti, hogy megfelezem veled az utolsó szem csokikockámat is
a barátság azt jelenti, hogy ha nincs kedvem valamihez, akkor nyugodtan mondhatom: ehhez most nincs kedvem
a barátság azt jelenti, hogy akkor is elmegyek egy számodra fontos eseményre, ha nincs hozzá kedvem, mert van, ami nem a kedvről szól
a barátság azt jelenti, hogy a titkaidat nem cserélem el egy tábla milka csokiért (kettőért sem)
a barátság azt jelenti, hogy hajnali 4-kor is felhívhatlak, de azért várok inkább 8-ig, mondjuk
a barátság azt jelenti, hogy te ugyan nem vársz 8-ig, de én ezért nem fogok haragudni
a barátság azt jelenti, hogy tekintettel vagyok a másikra is
a barátság azt jelenti, hogy támogatlak, még ha hülyeség, akkor is, és megpróbálok segíteni, hogy érdemlegeset hozhass ki belőle
a barátság azt jelenti, hogy megvigasztallak anélkül, hogy egyúttal le is basználak, mert én ugye megmondtam
a barátság azt jelenti, hogy nem mondom: én megmondtam
a barátság azt jelenti, hogy inkább szeretettel hallgatok és ölellek, mintsem közhelyeket mondogassak, azt úgyis megteszik mások, kivéve, ha tényleg ez segít akkor és ott
a barátság azt jelenti, hogy nem izgulok, hogy elkések, mert már megszoktad és eleve 10 perccel korábbi időt mondasz
a barátság azt jelenti, hogy vannak összekacsintásra alkalmas szavaink és mozdulataink, amit mások nem érthetnek
a barátság azt jelenti, hogy akkor is szeretlek, ha rossz vagy
a barátság azt jelenti, hogy nem kell arra gondolnom, talán már nem szeretsz
a barátság azt jelenti, hogy megmondom, ha szar a hajad, de meg is csinálom normálisra utána
a barátság azt jelenti, hogy a ne haragudj és sajnálom többször is felhasználható, ha időben mondom
a barátság azt jelenti, hogy ha megbántasz, én csak végtelenül szomorú leszek, de majd elmúlik, akkor is, ha nem veszed észre, csak így rosszabb
a barátság azt jelenti, hogy elfér a család, a munka és a szerelem mellett, nem pedig valamelyik helyett van, amíg az nincs
a barátság azt jelenti, hogy otthagyom az imádott pasimat, akit szeretnék meghódítani, mert te fáradt vagy és inkább hazamennél
a barátság azt jelenti, hogy inkább lefekszem az út szélére aludni, hogy te közben megpróbáld meghódítani az imádott pasit
a barátság azt jelenti, hogy őszintén örülök a te boldogságodnak és nem állok útjába
a barátság azt jelenti, hogy ha megtaláltam a boldogságom útját, akkor mellécsatolom a régi, kedves utakat is, hogy azokra is átléphessek időnként
a barátság azt jelenti, hogy ha valamit megígérek, akkor tényleg csak akkor szegem meg, ha ég a házam vagy anyu nem tud elmenni dolgozni, mert egy egér van a bejárati ajtónál és nekem kell eltávolítani onnan
a barátság azt jelenti, hogy csak azért haragszom rád, mert szeretlek vagy mert igazad van én meg makacs vagyok
a barátság azt jelenti, hogy bármit elmondhatok és nem nevetsz ki
a barátság azt jelenti, hogy alig várom, hogy levelet kapjak tőled
a barátság azt jelenti, hogy fontos vagy nekem
a barátság azt jelenti, hogy úgy adok, hogy nem várok cserébe semmit
a barátság azt jelenti, hogy megfelezem veled az utolsó szem csokikockámat is
a barátság azt jelenti, hogy ha nincs kedvem valamihez, akkor nyugodtan mondhatom: ehhez most nincs kedvem
a barátság azt jelenti, hogy akkor is elmegyek egy számodra fontos eseményre, ha nincs hozzá kedvem, mert van, ami nem a kedvről szól
a barátság azt jelenti, hogy a titkaidat nem cserélem el egy tábla milka csokiért (kettőért sem)
a barátság azt jelenti, hogy hajnali 4-kor is felhívhatlak, de azért várok inkább 8-ig, mondjuk
a barátság azt jelenti, hogy te ugyan nem vársz 8-ig, de én ezért nem fogok haragudni
a barátság azt jelenti, hogy tekintettel vagyok a másikra is
a barátság azt jelenti, hogy támogatlak, még ha hülyeség, akkor is, és megpróbálok segíteni, hogy érdemlegeset hozhass ki belőle
a barátság azt jelenti, hogy megvigasztallak anélkül, hogy egyúttal le is basználak, mert én ugye megmondtam
a barátság azt jelenti, hogy nem mondom: én megmondtam
a barátság azt jelenti, hogy inkább szeretettel hallgatok és ölellek, mintsem közhelyeket mondogassak, azt úgyis megteszik mások, kivéve, ha tényleg ez segít akkor és ott
a barátság azt jelenti, hogy nem izgulok, hogy elkések, mert már megszoktad és eleve 10 perccel korábbi időt mondasz
a barátság azt jelenti, hogy vannak összekacsintásra alkalmas szavaink és mozdulataink, amit mások nem érthetnek
a barátság azt jelenti, hogy akkor is szeretlek, ha rossz vagy
a barátság azt jelenti, hogy nem kell arra gondolnom, talán már nem szeretsz
a barátság azt jelenti, hogy megmondom, ha szar a hajad, de meg is csinálom normálisra utána
a barátság azt jelenti, hogy a ne haragudj és sajnálom többször is felhasználható, ha időben mondom
a barátság azt jelenti, hogy ha megbántasz, én csak végtelenül szomorú leszek, de majd elmúlik, akkor is, ha nem veszed észre, csak így rosszabb
a barátság azt jelenti, hogy elfér a család, a munka és a szerelem mellett, nem pedig valamelyik helyett van, amíg az nincs
a barátság azt jelenti, hogy otthagyom az imádott pasimat, akit szeretnék meghódítani, mert te fáradt vagy és inkább hazamennél
a barátság azt jelenti, hogy inkább lefekszem az út szélére aludni, hogy te közben megpróbáld meghódítani az imádott pasit
a barátság azt jelenti, hogy őszintén örülök a te boldogságodnak és nem állok útjába
a barátság azt jelenti, hogy ha megtaláltam a boldogságom útját, akkor mellécsatolom a régi, kedves utakat is, hogy azokra is átléphessek időnként
a barátság azt jelenti, hogy ha valamit megígérek, akkor tényleg csak akkor szegem meg, ha ég a házam vagy anyu nem tud elmenni dolgozni, mert egy egér van a bejárati ajtónál és nekem kell eltávolítani onnan
a barátság azt jelenti, hogy csak azért haragszom rád, mert szeretlek vagy mert igazad van én meg makacs vagyok
a barátság azt jelenti, hogy bármit elmondhatok és nem nevetsz ki
a barátság azt jelenti, hogy alig várom, hogy levelet kapjak tőled
a barátság azt jelenti, hogy fontos vagy nekem
Kicsi lány a Nagy faluban - már 1 éve
Budapesten születtem, de 3 évesen leköltöztünk Kaposvárra, mert apu ott kapott állást a Cukorgyárban (mint villamos üzemmérnök, nem ám akárki volt és igen, most dicsekszem).
A csepeli házban pedig ott maradt a mamám (apu), akihez aztán minden nyáron felmentünk. Hol családostul, hol csak apuval, később ketten nővéremmel. Aztán az élet szerencsétlenségei folytán el kellett adni a házat és Mama leköltözött hozzánk (szerencsére pár kilométerrel arrébb). Nekem pedig azóta is fájt a szívem azért a kis házért, a kertért, az emlékekért.
A Librin keresztül tavaly tudtam kérni az áthelyezésemet (az élet szeret viccelni: a csepeli Libribe sikerült átköltöznöm). Otthon nem voltak elragadtatva, de azért valahol megértették. Meg van az úgy, hogy a távolság jót tesz.
Szóval felkerekedtem. Féltem ugyan, hogy nem fogok tudni gondoskodni magamról, mert egy életképtelen zigóta vagyok, de mivel ha ez így lett volna, most nem írnám ezeket a sorokat, így mondhatom, hogy talán mégsem. Pontokba szedném, mi történt velem ez alatt az egy év alatt, mit sikerült felmutatnom.
- két albérlet (ez annyira nem izgi, bár a mostaniban két moly a lakótársam)
- több FMK-n való részvétel (lényegesen közelebb van Fehérvár és olcsóbb is, hazajutás is egyszerűbb)
- molytalálkozók
- az első Könyvhetem
- második Könyvfesztiválom
- Rájátszás koncertek
- először a Szigeten
- molybarátságok
- egy kézirat megalkotása (rendületlen házalás vele)
- folyamatos alkotás a betűk világában
- Slam Poetry-n való részvétel (Országos Bajnokság selejtezőjén is ráadásul)
- Moly Slam Poetry létrehozása
- blogok készítése és frissítése
- több irodalmi, kulturális eseményen való részvétel
- Grecsó Krisztián tudja a nevemet :D
- rájöttem, hogy talán értékes vagyok és tehetséges
- megtanultam, hogy bármit elérhetek kitartással (de most át kell ismételnem a leckéket, úgy érzem)
- molybarátságok, amik remélem, hogy sokáig fognak tartani
- van úgy, hogy a tej túl fontos lesz az ember életében
- szerelmi téren megint rá kellett jönnöm, hogy ilyen lapot az élet nem osztott nekem születésemkor (akkor majd megcsinálom én azt a rohadt lapot)
- felszedtem pár kiló önbizalmat (de még lehet rajta dolgozni)
- jobban tájékozódom, mint négy éve
- konyhai téren is bátrabb lettem (bár a fizetésem még mindig nem engedi, hogy ki tudjak teljesedni)
- vannak kitűzött céljaim (amik miatt érdemes a szürke hétköznapokat végigcsinálni)
- nincsenek szürke hétköznapok
- bármit megtehetek
és bár az éjszakák még mindig túl sötétek, ahol a könnyek bátrabban jelennek meg, de ha nappal az IKEA csak 10 perc sétára van, akkor minden, de tényleg minden lehetséges
remélem, hogy jövőre lesz még feljebb
de hát, csak feljebb van
bátornak lenni az újabb lépésekhez
ez a lényeg
és bár főként a saját erőmből jutottam el idáig, de Ti is kellettetek ehhez, úgyhogy köszönöm :* (mindenki döntse el maga, hogy idevalónak érzi-e magát, én úgyis tudom;))
u.i.:
tartogatok még meglepetést erre az évre :)
A csepeli házban pedig ott maradt a mamám (apu), akihez aztán minden nyáron felmentünk. Hol családostul, hol csak apuval, később ketten nővéremmel. Aztán az élet szerencsétlenségei folytán el kellett adni a házat és Mama leköltözött hozzánk (szerencsére pár kilométerrel arrébb). Nekem pedig azóta is fájt a szívem azért a kis házért, a kertért, az emlékekért.
A Librin keresztül tavaly tudtam kérni az áthelyezésemet (az élet szeret viccelni: a csepeli Libribe sikerült átköltöznöm). Otthon nem voltak elragadtatva, de azért valahol megértették. Meg van az úgy, hogy a távolság jót tesz.
Szóval felkerekedtem. Féltem ugyan, hogy nem fogok tudni gondoskodni magamról, mert egy életképtelen zigóta vagyok, de mivel ha ez így lett volna, most nem írnám ezeket a sorokat, így mondhatom, hogy talán mégsem. Pontokba szedném, mi történt velem ez alatt az egy év alatt, mit sikerült felmutatnom.
- két albérlet (ez annyira nem izgi, bár a mostaniban két moly a lakótársam)
- több FMK-n való részvétel (lényegesen közelebb van Fehérvár és olcsóbb is, hazajutás is egyszerűbb)
- molytalálkozók
- az első Könyvhetem
- második Könyvfesztiválom
- Rájátszás koncertek
- először a Szigeten
- molybarátságok
- egy kézirat megalkotása (rendületlen házalás vele)
- folyamatos alkotás a betűk világában
- Slam Poetry-n való részvétel (Országos Bajnokság selejtezőjén is ráadásul)
- Moly Slam Poetry létrehozása
- blogok készítése és frissítése
- több irodalmi, kulturális eseményen való részvétel
- Grecsó Krisztián tudja a nevemet :D
- rájöttem, hogy talán értékes vagyok és tehetséges
- megtanultam, hogy bármit elérhetek kitartással (de most át kell ismételnem a leckéket, úgy érzem)
- molybarátságok, amik remélem, hogy sokáig fognak tartani
- van úgy, hogy a tej túl fontos lesz az ember életében
- szerelmi téren megint rá kellett jönnöm, hogy ilyen lapot az élet nem osztott nekem születésemkor (akkor majd megcsinálom én azt a rohadt lapot)
- felszedtem pár kiló önbizalmat (de még lehet rajta dolgozni)
- jobban tájékozódom, mint négy éve
- konyhai téren is bátrabb lettem (bár a fizetésem még mindig nem engedi, hogy ki tudjak teljesedni)
- vannak kitűzött céljaim (amik miatt érdemes a szürke hétköznapokat végigcsinálni)
- nincsenek szürke hétköznapok
- bármit megtehetek
és bár az éjszakák még mindig túl sötétek, ahol a könnyek bátrabban jelennek meg, de ha nappal az IKEA csak 10 perc sétára van, akkor minden, de tényleg minden lehetséges
remélem, hogy jövőre lesz még feljebb
de hát, csak feljebb van
bátornak lenni az újabb lépésekhez
ez a lényeg
és bár főként a saját erőmből jutottam el idáig, de Ti is kellettetek ehhez, úgyhogy köszönöm :* (mindenki döntse el maga, hogy idevalónak érzi-e magát, én úgyis tudom;))
u.i.:
tartogatok még meglepetést erre az évre :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)