2013. augusztus 31., szombat

Elmúlt napi jóságok

amúgy legközelebb nem csinálok ilyet, igyekszem naponta frissíteni, mert konkrétan 10 percig gondolkodtam azon, mit csináltam (melón kívül)
- kinyomoztam két dal címét, amik hetek óta idegesítettek, mert olyan jók, de csak a plázában hallottam őket időnként
- Zoltán bejött melóhelyemre, megnézte magának :) és még könyvet is vett
- voltunk nagyon finomkirály gofripartin, sok jó mollyal
- beugrott hozzám egy picit Sister, régen találkoztunk
- túléltem minden napot a munkahelyemen
- megdicsérték az országos slamre írt művemet, 5-en is! :)

Szóval minden jó.:)

2013. augusztus 25., vasárnap

Augusztus 25. - napi jóságok

- ma van Tim Burton születésnapja, szeretem-rendező
- sokáig aludtam, tényleg sokáig
- ettem vajas-mézes kiflit
- táncoltam
- kaptam pozitív visszajelzést a kéziratomról hasznos tanácsokkal kiegészítve, köszönöm
- válaszoltál, örültem, ugyan nem privátban és magánügy kapcsán, de legalább egy fél percig boldog voltam
- este meditáltam - nagy Buddha szobor és előtte egy mini, alatta titkokkal, két nagyobb mécses kétoldalt és japán, instrumentális zene, mellé meleg, citromos zöld tea mézzel, beszéltem, kértem, kicsit kikapcsoltam és megtisztítottam a gondolataimat, jólesett, ezt minden este meg kellene tenni, illóolajjal kiegészítve vagy füstölővel és közvetlenül lefekvés előtt, úgy talán még jobb lenne
- rólad is álmodoztam közben, de nem írom le, mit, mert elpirulok
- hosszú ideje először volt újra jó egyedül lenni, jó érzés volt nem gondolni semmire, nem foglalkozni a világgal, a szürke napokkal, a gondokkal
- az imént vittem ki egy pókot és hatalmas volt és nem pánikoltam, hanem pohárba tettem és szabadon engedtem, ennyit a nyugodt szívműködésről
-  talán azért is szeretnélek téged, mert veled jól lehetne együtt hallgatni

2013. augusztus 24., szombat

Augusztus 24. - napi jóságok

- írtam verset, vidámnak ugyan továbbra sem vidám, de legalább nem szerelmes depizés
- meg írtam megint válaszlevelet, szeretek levelezni
- hogy a munkanap teljes legyen, az utolsó félidőnél megérkezett egy kedves molybarátném, akivel jót beszélgettünk, meghívott finom, mekis fagyira, majd mini molytalit rögtönöztünk a többiekkel otthon, volt jóféle vacsora, és ettem a kapros mártásból is, pedig én az olyat nem szeretem, de ez jó volt és büszke vagyok magamra
- megint megdicsérték a cseresznyefámat
- írtam neked, de nem priviben, nehogy azt hidd, hogy hé, de még így sem válaszoltál, pedig a te érdekedben írtam azt, amit

eszembe jutott, mennyire lógnál ki a csapatunkból. annyira nem nagyon, de azért mégis. de ettől még jó lett volna, ha itt vagy. azért jó, hogy vannak olyanok, akik segítenek, hogy ne legyen olyan szar nekem már csak azzal is, hogy vannak. szóval ez egy jó nap volt. aztán majd megint az összes jóság egyszerre illan el, ahogy lekapcsolom a villanyt és (ma este) Lajossal összebújva megpróbálok elaludni, te meg idepofátlankodsz képzeletben és hiába ölelnélek át, nem tudlak. titeket szeretlek és köszönöm. téged meg nem tudlak nem szeretni. furcsa egy szív az emberé.


2013. augusztus 23., péntek

Augusztus 23. - Napi jóságok.

Minden nap megírom, miféle jóságok történtek velem, hátha nem érzem majd annyira szarnak az életemet.

- jártam a Jászai Mari téren, eddig sosem kellett leszállnom ott a villamosról, sőt, arrafelé nem is nagyon akadt eddig dolgom. nem fedeztem fel teljesen, de szimpatikus a környék.
- ez két jóság lesz egyszerre, két órát töltöttem egy molynál, aki volt olyan kedves, hogy beszerzett nekem egy Kis Herceges nyakláncot. mert rám várt és most az enyém és nagyon örülök neki. a molycával pedig nagyon jól elbeszélgettünk, legalábbis nekem jó volt.
- hazafelé beugrottam az Árkádba (ez is dupla jóság lesz), és vettem magamnak banánt meg ananászt, az eladó csaj pedig megdicsérte a cseresznyefás tetoválásomat
- itthon ettem robbanós cukorkát, amiből van még, csak marhára nem látom, hova pakoltam és most ideges vagyok, mert akarok belőle enni *keres* rápakoltam, de megvan, amúgy eper ízesítésű és dinós csomagolásban van
- beszéltem nővéremmel és anyukámmal skype-on, jót tesz a távolság, szívesen beszélgetek velük úgy, hogy tudom, hogy utána már nem kell
- írtam levelet egy molynak, akivel mostanában többet beszéltünk és fura de azért jó, velem nem szoktak csak úgy beszélni emberek, meg szimpatikusnak találni, bár attól még lehet levelezni, hogy nem tartanak szimpatikusnak, bár tény, hogy ez így fura lenne
- Gréti cicával pihentünk együtt, oldalt feküdtünk mindketten, én pedig átkaroltam. dorombolt is, aztán persze meghallotta, hogy Zoltán (lakótárs) eszik és kiszaladt hozzá a konyhába. áruló.
- most elkezdtem az egyik említett moly kötetét, ami még nem jelent meg, de megjelenhetne. majd megírom neki, hogy tetszett.
- ma többször is láttam, hogy online voltál. csak néztem és arra gondoltam, hogy rád írok. de rájöttem, hogy nem tudnék mit írni. tettem fel képet magamról, az új láncommal. online voltál. láthattad. nem lájkoltad. és akkor valaki rám írt. nem te voltál, a szívem annyira vert, hogy azt hittem, kiszakad, emellett meg haragudtam arra, aki írt. mert azt hittem, hogy végre...

most arra gondolok, milyen egy hálátlan és elégedetlen liba vagyok, szar ötlet volt leírni.
minden nap ideírok majd egy csomó dolgot, látni fogom, hogy milyen kurvára elégedettnek kellene lennem és közben nem vagyok az. csak mert mindig ott lesz az az egy-két dolog, amit nem fogok tudni beleírni a felsorolásba. bár tök mindegy, valószínűleg, ha bele tudnám írni, akkor sem lenne jobb.
hogy már megint nem sikerült egy maradéktalanul boldog posztot írnom, én már meg sem lepődöm.

nem vagyok vele egyedül. tudom. de mindenkinek a sajátja...


hisztiztem, ha valamit nem kaptam meg,
sirattam meg elvesztett, tönkre ment, 
de számomra fontos tárgyakat, 
bántottak, csúfoltak iskolában,
piszkáltak ismeretlenül idegenek,
aláztak meg munkahelyen,
haragudtunk egymásra családdal, barátokkal,
vesztettem el kisállatot, nem egyet,
esküvőn soha, de temetésen 
már többször voltam,
hagytak már el úgy, hogy azt mondta:
szeretlek és mégis a múlt táblájára
írta fel nevemet, s
láttam eltávozni az életet abból,
kitől félig az enyémet kaptam,
ki továbbra is az egyik, akit legjobban szeretek,
de túléltem, mindent, s 
ha ezek után valami még fáj,
akkor hidd el, tényleg fáj.

fáj, hogy nem szeretsz.
(fáj, hogy nincs, aki szeressen)

mondd csak, hogy erős vagyok,
(mondjátok csak, hogy erős vagyok)
majd túlélem ezt is.

én pedig megadóan bólogatok:
természetesen.
(ahogy parancsoljátok)

(ezt is)
de meddig?

2013. augusztus 16., péntek

"Csajszi a Nyugati térről"

Srácok a Nyugati térről. Ugyebár. Költők, slammerek, zenészek. Fenegyerekek. Fiatal, kortárs személyek, személyiségek. Megközelíthetőek, jó arcok. Tudnak valamit. De azt nagyon.

És én?

Szomorúságszörny, molyslammerina, próbálkozó slammer, költő. A moly tetovált lánya. Amúgy meg könyvkereskedelmi topmanager és irodalmi szaktanácsadó.

Na jó.

Eladó. De könyvesbolti. Nem ám nem. Meg mellékesen könyvtároskisasszony. Bár minek.

A magyar nyelv használója, néha barbár módon, ezen kívül majdholnaptólvégreténylegnekiállokújramegtanulnia spanyol nyelv és valamikortudtameztisfrissítenikellenevégre német nyelv ismerője.

Zenész. Szeretek hallgatni, zongorához közöm 3 év, annak is több, mint 15 éve, lassan 20 is lesz. Egy 193 km-re lévő szintetizátor, ami ha végre felkerül, talán megtanít újra játszani, bővíteni az 5> számból álló repertoáromat.

(Moly)slammerina. Mert olyan bárki lehet. Lófaszt. Azért próbálkozom. Mert máshogy nem megy. Én legalább megpróbálom.

Költő. Ráadásul kortárs. Valakinek tetszik. Valaki a bőrén hord. Más lelkesedik, még más rajong és lájkolnak csillagoznak újabb mások. Akkor valami csak lehet. Mégis.

Ez most egy ilyen. Egy én.

Egy szomorúságszörny, aki szeretne valaki, a fenti valaki lenni. De egyelőre inkább egy lelkes, átlagos fűszál a réten, aki virágot szeretne. Vagy inkább egy ISBN számot, és azt, hogy úgy hivatkozzanak rá, mint a csajra a Nyugati térről.

Szar lehet nem tudni mit írni majd a belső borítóra? Who the f...

Csak én. Nem elég? Olvass (vagy felolvasok én), és akkor megtudod, ki vagyok. Vagyis, te döntheted el, ki legyek. Szerintem így a legjobb. Komolyan.

Talán lesz is lehetőségem. Én mindenesetre megpróbálom. És mellette minden egyebet is. De tényleg.

Mit veszíthetek?

Max. kiderül, mégsem vagyok olyan értékes, érdekes. Akkor majd szar lesz, de túlélem és kezdem elölről.


2013. augusztus 12., hétfő

Quimby - Most múlik pontosan - Ciccnyog verzió

A Rájátszás játékában kedvenc Quimby dalod szövegét kellett átírni, amivel 4 páros belépőt lehetett nyerni a Sziget 0. napjára. Én is nyertem.:)
Olvassátok, hallgassátok (Beck Zoli hangján, ha már Rájátszás) szeretettel és a rajongóktól ezúton és utólag is elnézést a gyalázásért, de kizárólag szeretettel, szeretetből tetteM.

Most nyílik szívemben, 
egyetlen holt mosoly, 
szirmait hullajtom sosemvolt 
szerelmünk arcához. 
Hogy lesz így szép jövőnk?, 
hogy lesz emlék közös? 
Reményem szétfoszlott, 
ez megint egy soha. 

Hallom, hogy elpattan 
lelkemben egy sóhaj, 
tátongok öröknyílt sebhelyként, 
véremben te alvadsz. 
Elképzelt ölelés, 
míg te alszol egy bánatban, 
a szemed szomorú, 
árnyékod megszakadt. 

Álmodnék veled mindig az éjben 
a Holdnak fényes igazgyöngy porán. 
Egy álmos szív vacog a „tánegyszer”-ben, 
talpam alatt hó és elmúlás. 

Régóta mindenben 
csak téged pillantlak. 
Szemeim mélyében megülve 
csendesen elfoglalsz. 
Összetört könnytócsa, 
felszáradt fénysugár. 
Szentjánosbogarak 
sírjánál várok rád. 

Egy szomorúságszörny kísért itt bennem. 
Szempilláin éhes fájdalom. 
A tükrökön túl, benn a felejtésben 
sosem hagytál elveszni én bánatszárnyú örömangyalom. 

http://www.youtube.com/watch?v=VjWX-WPO6Hk

2013. augusztus 4., vasárnap

LXXV. vallomás

Az vagy nekem, mint szívnek a remény
s tavalyi mosoly emléke a szemnek;
lelkem miattad örök lángban ég,
mint a bűnös, kit múltja tükre öl meg;
csupa könny és fájdalom fáradt elmém,
mert fél: az idő elhagy, elfelejt;
csak az enyém légy, mindig ezt szeretném,
mert, oly szép álom, talán a legszebb;
szíved mélyébe boldogan fúlok,
s egy pillantásodért is harcolnék;
nincs más, nem is akarok más
mámort,
csak amit tőled kapnék, ha szeretnél.

Bánat-szárnyú boldogság "sohád"-ban,
részeg vagyok és mindig szomjazlak.

2013. augusztus 3., szombat

Szentimentális levél

Kedves M.!

Szíve kiért dobban meg?
Hadd ajánljam az enyémet,
kockázat nélkül (higgyünk ebben),
 ingyen s bérmentve.
Kezdésnek olvassa el,
miket eddig írtam Önnek
(s azokat is, amiket nem),
majd szép lassan kezdjen el
megismerni engem, s engedje, 
hogy én is ezt tegyem Önnel.
Még a végén jól jövünk ki 
belőle,
boldogságot nyerhetünk,
 s csak magányunk veszhet.
Gondolja meg, 
hisz ma már kitől kap olyan 
szeretet-ajánlatot,
ahol cserealapot
csak két árva szív képez?
Zengő érc vagyok, de leszek
pengő cimbalom, ha így kéri kedve,
mert türelmes vagyok, jóságos, 
nem leszek kevély, nem kérkedek,
hogy féltékeny nem leszek?
ezt sajnos nem ígérhetem,
de haragom helyett használom 
majd tapintatom,
s hiszek, remélek rendületlen, 
mert a szeretet mindent elvisel, 
s nem szűnik meg sosem.
Leszek gyógyult seb szívén,
ragyogás gyászos lelkén,
szellőhalk, árnyhűs varázs, 
örök, végtelen vágy,
szüntelen, puha rejtelem,
vízalatti, könnyű tovasuhogás,
s csendben mosolygó öröm, ha meglátja,
mégsem mentem sehová.

Soha el nem múló rajongással 
és szeretettel:
N.